Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Április 2-ig látogatható Fabricius Anna multimédiaművész két sorozatából és nagyméretű portréiból egésszé összeállt, a ’Száz szó és hét dolog’ címet viselő, egyéni kiállítása a TOBE Galleryben.
A MOME fotószakán végzett, majd ott doktorált, számos nemzetközi fotófesztiválon és kiállításon szereplő, kezdeti fő témaként a munka látható és láthatatlan aspektusait is rögzítő művész most kiállított, rendhagyó sorozataival először – párhuzamosan a Ludwig Múzeumban látható csoportos tárlattal, amiben szerepel – mutatkozik be a TOBE Galleryben.
A művész kép, képzet, képzelet, mint mondanivaló témájú sorozatainak névadása konkrét. A saját gyermekének beszédfejődése során megformált első száz szavának, és hét elvont kifejezésének konkretizálása, mintegy számszerűsítése szinte ellent is mond az alkotói szándéknak, amely alkotási folyamatába a kifejező beszéd elsajátításának mechanizmusát állítja szembe azzal a feltételezéssel, hogy a nyelv rendszerei korlátok közé helyezik a gondolkodást. A kifejező, már felnőtti beszéd ugyanis legalább annyira konkrét, mint a kiállítás címének mennyiségi adatai, ellentétben azzal, amit Fabricius Anna saját gyermeke fejlődése közben felismert. (Figyelem, a sorozatok számszerűsített darabjait sem a kiállítótér mérete, sem azok el készültségi fázisa nem tette lehetővé egészében kiállítani, ami azonban semmit nem von le annak teljességéből.)
A kiállítás alkotási, így a hét dolog sorozat képeit kiegészítő szövegek „alapját” és a saját kisfia „babanyelvét” megörökítő jegyzetek mind azt erősítik meg, hogy a gyermekkori – kezdeti – gondolkodásunk sokkal elvontabb, mint amit a nyelv későbbi használatával már ki tudunk fejezni. Milyen érdekes, hogy ez annak ellenére is az, hogy anyanyelvünk, a magyar nyelv szinonimákban gazdag, sokkal árnyaltabb sok más nyelvnél.
A kiállítás alkotási, így a hét dolog sorozat képeit kiegészítő szövegek „alapját” és a saját kisfia „babanyelvét” megörökítő jegyzetek mind azt erősítik meg, hogy a gyermekkori – kezdeti – gondolkodásunk sokkal elvontabb, mint amit a nyelv későbbi használatával már ki tudunk fejezni. Milyen érdekes, hogy ez annak ellenére is az, hogy anyanyelvünk, a magyar nyelv szinonimákban gazdag, sokkal árnyaltabb sok más nyelvnél.
Fabricius Anna az alkotásain a kvázi kisatírozó – de figyelemfelkeltő – jelekkel ellátott gyerekportréin, és rajzaival ellátott természeti képein saját személyes, ettől hiteles tapasztalatát formálja esztétikai és filozófiai élménnyé mások számára is. A kiállítás anyagához tartoznak, azt kiegészítik, és a „megfigyelt” gyermek érzelmi biztonságát meg is alapozzák ‘dolgos mama’ és ‘bátor papa’ képek, amelyek mérete – gyermekrajokon megfigyelhető arányossággal – is kifejezi a szülő-gyermek kapcsolat fontosságát.
A kiállítás leghangsúlyosabb, költői kérdése számomra az, miért használ az ember szóbeli kommunikációt, ha az korlátozhatja is a megismerésben? A jelentés hordozói mi magunk vagyunk, nem csupán a szavak sokaságában, sokkal inkább a tapasztalatokban rejlik az igazság kivetülése. A személyes jelenlét szava néma, csak az tudja dekódolni, aki teljes lényével figyel. A szavak ezeket az üzeneteket elhomályosítják. Milyen érdekes, hogy például a hazugság is szavak összefűzésének a lehetősége, milyen kár, hogy olyan sokan élnek vele.
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával létrejött kiállítás 2022. április 2-ig, szerdától szombatig tekinthető meg a Bródy Sándor utcában.
