Több mint hat évtized távlatából, Mészöly Miklós életműsorozatában, a Jelenkor Kiadó gondozásában idén júniusában jelent meg az elsőként 1957-ben napvilágot látott Sötét jelek című elbeszéléskötet, kiegészítve Szolláth Dávid irodalomtörténész utószavával, Tandori Dezső ajánlásával.
Az alapvetően két fő részre, elbeszélésekre és mesékre osztott kötet olyan, 1948 után született írásokat tartalmaz, amelyeket kevésbé ismerhet az olvasóközönség, hiszen Mészöly Miklós a hatvanas évek vége felé lett ismert íróvá. Az 1921-es szekszárdi születésű, eredetileg jogi végzettségű, 1990-ben Kossuth-díjjal is jutalmazott írónk első írásai a negyvenes évek végén jelentek meg. Saját mondása szerint, Bohumil Hrabalhoz hasonlóan: „Sok energiámba tellett, hogy elfelejtsem jogász voltomat.”.
A huszadik század második felének legjelentősebb magyar prózaírójává kinőtt Mészöly Miklós ezen korai, most újra megjelent elbeszéléskötete kilenc év terméséből válogatott. Az írások születésének időszakát (1948-1957) a szerző háborús élményeinek feldolgozása mellett a Rákosi-korszak attitűdje is átszövi. A kötet egyes történeteinek esetében változatos hosszúságú írások olvasását nem a cselekmény alakulása, hanem az író által a szereplőiken át közvetített hangulat vezérli. Mindezt sűríti a Mészölyi prózára jellemző, mozaikszerű leírások történeteken belüli halmozása is, így a sokféle témaválasztás ellenére se várjon az olvasó egy nagyon könnyed, könnyen olvasható vagy feldolgozható élményt. Ezek, a jelenből fakadó, de a jövőre utaló sötét jelekkel átszőtt történetek alaphangulatát ugyanis az a korszak határozta meg, amelyben születtek, és ahogyan akkoriban az író képes volt rátekinteni önmagán keresztül az őt körülvevő világra. A kiválasztott két tucatnyi korai Mészöly elbeszélés csak a jéghegy csúcsa, a felnőtteknek szánt, meseátdolgozások közül pedig, saját és irodalomtörténeti utalásaikból is tudjuk, hogy többet feleségével, Polcz Alaine-nel közösen írt. Nem is fukarkodik Mészöly Miklós ezért köszönetet mondani számára, hiszen a kötet ajánlása is csak ennyi: Alaine-nak.
A 2001-ben elhunyt írónk hatása a kortárs magyar prózairodalomra megkérdőjelezhetetlen. Olyan kortárs, nagynevű alkotók tekintették mesterüknek, mint Nádas Péter, Esterházy Péter vagy Krasznahorkai László. Mégis az igazsághoz tartozik az is, Mészöly Miklóst olvasni nem könnyű. Kíméletlen olvasójával, hiszen a teljes figyelmét igényli, nem csak mondatszerkezeti hajlításai, a leíró részek cselekménytelensége, de az önmagával való maximalizmusa miatt is, ami prózája stílusjegyévé vált. Ott, szinte szikáran, minden felesleges információtól megfosztva ragadja meg írásai mondanivalójában a lényeget, amely az adott pillanatban a legszükségesebben elegendő annak felismeréséhez, mégis megismeréséhez olyan, szinte tapasztalati, és nem gyakorlati tudást kíván a befogadójától is, amely ön- és emberismereten alapul. Az írásjegyein is visszatükröződő megfogalmazási mód mögött a saját, az élet nagy kérdéseivel szemben felmerülő kétségeit is végigpörgető, rengeteg levezetett gondolat, és értő beszélgetés áll.
Egyetlen dolgot kölcsönzök barátaimnak, ismerőseimnek, a könyveimet. Milyen érdekes, éppen ma reggel került vissza hozzám Mészöly Miklós feleségével, Polcz Alaine-nel folytatott levelezésének a kötete (A bilincs a szabadság legyen). Örömmel megforgattam, szeretem ezeket, a gondolataik levezetését tartalmazó egymásnak szánt, önismereten alapuló leveleket. Egy 1951 őszén Mészöly Miklós által ceruzával, cédulára írt üzenet fogadott:
„Kincsem, nélküled ebből semmi nem lett volna. A Tiéd. Úgy érzem jó. Egy kicsit minden szerelem története. – De sokat tanultam rajta! Ha még írok, tudok írni – hát ennek, meg Neked köszönhetem. Képzeld, meg vagyok elégedve! Én! És Te????? Miklós”
Ez, a feleségének a Szerelem című novella kézirata mellé szánt üzenet 1957-ben, a Magvető Kiadónál Sötét jelek című elbeszéléskötetben meg is jelent. Remélem, nem maradt senki, aki ezek után kételkedne a Mészöly Miklós írói nagyságát megalapozó emberi értékek helyességében és önismeretének mértékében sem, amely a több évtizedes munkásságának már a legelején megmutatkozott.
