Ivancsik Éva: Életnapló – IV. Felfedező „útra” indulok

Úton hazafelé az iskolából sok érdekességet fedeztem fel. A legkedvesebb a fagylalttölcsért gyártó bácsi volt. Melegszívű ember, képzeld még bajusza is volt. Mindig megálltam a kis műhely előtt és bámultam a gépeket. Betett valamilyen masszát a gépbe, és jöttek ki a szép fagyitölcsérek. Órákig álltam és néztem mit csinál.

Illusztráció - Fotó: Fortepan

Illusztráció – Fotó: Fortepan

Már vagy egy hónapja jártam arra nap, mint nap, és mindig megálltam, néztem hogyan dolgozik.  Figyeltem minden mozdulatát. Egyszer behívott magához és megmutatta hogyan csinálja. „Legalább nekem sem unalmas” – mondta. Csacsogó kislány voltam, szerettem beszélgetni. Én kérdezgettem, ő pedig mesélt. Egy idő után barátok lettünk. Sok érdekességet elmesélt az életéről és a fagyitölcsérekről is. Már tudtam, hogy mit önt bele és mi történik, amikor szépen, sorban jönnek ki a mesés fagyitölcsérek. Egy massza, amiből ilyen pompás édesség lesz. Gyönyörű a formája és fenséges az íze! Nekem az egy csoda volt. Ott voltak a dobozok és abba kerültek bele szépen sorban a tölcsérek.

Amikor bementem az üzletbe, mindig kaptam a bácsitól egy adag fagyitölcsért ajándékba, amit hazáig eszegettem.

Volt egy osztálytársam, aki ott lakott a közelben és kifigyelt: „a béka mit csinál”? Nagyon irigyelt, de sosem mert bemenni a műhelybe. Én pedig attól kezdve egy héten egyszer bementem és egy nagy adag fagyitölcsérrel jöttem ki.

Tudod, már akkor is olyan voltam, hogy adtam az irigyeknek, kiközösítőknek is belőle. Ettől sem lettem kedveltebb, de a lelkemnek jót tett. Szívesen adtam, pedig nagyon szerettem a friss, ropogós fagyitölcséreket.

A bácsi megkérdezte: – „Miért adsz nekik, hiszen gonoszkodnak veled”? –„Tudom” – mondtam, de megsajnáltam őket, mert sosem mernek kérni tőled”.

–  „Tudod mit?- mondta a fagylalttölcséres bácsi, én odaadom neked a szokásos adagot, de nekik külön adok. Azt add oda nekik. Sose magadat foszd meg az örömtől.”

Életem egyik bölcsességét Ő adta nekem. A szívemben őrzőm az emlékét sok szeretettel. Mindig eszembe jut, amikor eszem a fagyit a tölcsérben.

Legközelebb a téliszalámis álmomról fogok Neked mesélni.

www.ivancsikeva.tumblr.com