A Die Hard a ’80-as évek végének egyik hollywoodi alapműve, mely azóta már az ötödik folytatásnál tart. Megalapozta Bruce Willis mozi- és akciófilmes karrierjét, talán nem túlzás az sem, ha azt állítjuk, hogy akciófilmes stílust is teremtett és nem mellesleg új asszociációs alapot nyújtott az Örömóda felcsendülő dallamához vagy akár a karácsony ünnepéhez.
Die Hard – Drágán add az életed! Fotó forrása: Pannonia Entertrainment
Nehéz elfogultság nélkül beszélnem erről a filmről, mivel kamaszkorom egyik kedvenc darabja, még a videotékás korszakból, rengetegszer láttam VHS-en, illetve tévében is. De arról, hogy egyszer nagy mozivásznon is lássam (sok más kedvencemmel egyetemben), csak álmodni tudtam. Szerencsére másoknak is voltak hasonló álmaik és eszközük is arra, hogy ezt megvalósítsák, így az Alien filmek után újabb régi kedvencnek örülhetnek a filmrajongók.
A Die Hard – magyarul: Drágán add az életed! – sztoriját nagyjából mindenki ismeri, hiszen azóta kismillió másik akciófilmben reinkarnálódott tovább. Mégsem éreztem kopottnak a megoldásait, sőt. Rengeteg mai (nem csak) akciófilmmel pont az a problémám, hogy kiszámítható, üres panelekből építkezik, tét nélküli és nem tartogat igazi meglepetést. Csak úgy tesz, mintha. A Die Hard-ban viszont a feszültség nem üres, érezni, hogy van tét és igazából minden alkotóelem a cselekmény lendületét szolgálja, kezdve Michael Kamen kiváló zenéjétől, amely együtt lélegzik a filmmel, az operatőri munkáig vagy a színészekig. Elmondható, hogy a legutolsó mellékszereplőnek is (pl. a tenyérbemászó Ellis, vagy akár Argyle, a fiatal sofőr) jut egy pár emlékezetes pillanat. Nem beszélve a főszereplőkről, Hans Gruber, mint főgonosz (a zseniális Alan Rickman), az egyik legjellegzetesebb figura. Talán pont ez a kulcsszó, a Die Hard emlékezetes. Talán ezért is tudott olyan klasszikussá válni, amely majdnem 30 év távlatában is jól működő elegyet alkot, mert jó elemekből építkezik (az alapjául szolgáló regényt sajnos nem olvastam, bár egyre kíváncsibb vagyok rá).
Die Hard – Drágán add az életed! Fotó forrása: Pannonia Entertrainment
S ha már főszereplő, adott nekünk egy Hős, aki a repülőút után ökölbe szorítja a lábujjait, aki dohányzik, aki megpróbálja rendbe tenni a házasságát, aki nem tökéletes, de egy igazi, szemtelen, kitartó túlélő. Ez a trikós, mezítlábas, esendő hős, nem egy klasszikus Schwarzenegger vagy Superman alkat. Annál hétköznapibb, persze csodával határos módon él túl minden liftaknás-tetőrobbantós-üvegszilánkos megpróbáltatást, de az illúzió mégis megvan, nézőként talán jobban is tudunk azonosulni vele (hiszen ő ott sem akart lenni, csak belecsöppent) és izgulni érte. Jason Statham-ért, azt gyanítom, nem sűrűn izgult senki egyik filmjében sem, hiszen nyilvánvaló, hogy zsebből előrántott akrobatikus karaterúgásaival legyőzhetetlen, bármi történjék is. Sajnos ez a kór elérte a Die Hard szériát is, a 4. illetve az 5. részben a hétköznapi John McClane átalakult szuper-McClane-né, aki vígan elvan egy lezuhanó repülőgép szárnyán egyensúlyozva is. Az illúzió, az azonosulás/izgulás lehetősége tehát folyamatosan csökken (remélem, hatodik rész már nem lesz).
De nem gyászhangulatot szeretnék, elvégre ünneplünk, óriás vásznon lehet látni ezt a filmet is, amely John McTiernan egyik legjobbja, remélem, a másik nagy kedvencemet, amit szintén ő rendezett (Ragadozó), is lehet majd látni ugyanilyen formában. A Nakatomi-ház lángokban áll, karácsony este hó helyett értékpapírok szállnak az égből, a leharcolt, véres-koszos Hős és barátnője (felesége) pedig elgyalogol, lemenő napfény híján a tűzoltó- és rendőrautók villódzó fényében.
Egyetlen apró megjegyzés: én ezt a filmet most először láttam moziban és először láttam angolul! A régen sokat dicsért, de mára már annál többet szidott magyar szinkron ennél a filmnél még működött és nekem kicsit hiányzott is. Hans Gruber hangjaként Helyey Lászlót el tudtam volna viselni, ahogy telezengi a mozitermet: „Te a csodában bíztál Theo… én viszont az F-B-I-ban”.
Lanczinger Mátyás
A vetítési helyszínek részletes listája a film Facebook-oldalán, a http://facebook.com/diehardmozi címen olvasható.