A szonett egy ritmikus, rímes versforma, amelyben a sorok valamilyen érzékelhető, megfogható logika mentén kapcsolódnak egymáshoz. A költők a való világ történéseit akarják ábrázolni a saját szubjektív szűrőjükön keresztül. A szonett elején bemutatják, majd kibővítik, személyes impulzusok alapján taglalják a témát, hogy a végén – rendszerint egy nem várt fordulattal – egyértelműen lezárják azt.
A műfaj elnevezésének keletkezésére több változat él, nem tisztázott, hogy a francia sonet, vagy az olasz sonetto, illetve a latin sonus szóból ered-e, annyi bizonyos, hogy az említett szavak jelentése (hang, hangsúly, hangzás, csengés, zúgás, zaj, dal, árnyalat) vitathatatlanul lefedi azt a művészi törekvést, ami alapján ennek a kiállításnak a képei szonettként értelmezhetők.
Alattyáni István megírta és megfestette saját szonettjeit.
A Szentendrei Lakástárlat Alapítvány galériájának legfrissebb tárlata január 18-án nyílt meg. A most bemutatott 12 tájkép kivétel nélkül az elmúlt két hónap termése. A Szentendrén élő és alkotó festőművész elmondta, képeinek tematikája hosszú ideig, akár évekig is érlelődik, mielőtt ecsetet ragad, de amint lekopnak a sallangok, amikor az idő és a tér besűrűsödik, már gyorsan dolgozik.
Alattyáni István korábbi éveiben a figurális ábrázolás más műfajaiban is festett (életkép, arckép stb.), de ma már egyértelműen a tájképekhez vonzódik, ebben érzi önazonosnak magát. A táj, a természet, vagy akár az épített környezet láttatása saját emlékeinek, képzeteinek felhasználásával erős vizuális nyelvévé vált. Mostanra képei sokkal látomásosabbak lettek, szabadon mesélnek, nincsenek lefojtva egy nagy narratívával. Szentendrére költözése egy inspiratív művészi közeghez való kapcsolódást, a természetközelség, a hegyek, a Duna pedig kimeríthetetlen témát adva, produktív művészi időszakot hozott számára.
A hazug szonett
A képzőművész a szintén Szentendrén alkotó Baksai Józsefet (Munkácsy-díjas, Príma-díjas grafikus- és festőművész, művésztanár) tekinti mesterének, aki a megnyitót követő beszélgetést is vezette. Alattyáni úgy nyilatkozott, kettejük köteléke rendkívül gyümölcsöző és motiváló, baráti a viszonyuk. Baksai munkamorálja, ahogy tanít, utat mutat, példaértékű számára. A művész szakmai tanácsainak hatására az ő festészete folyamatosan fejlődik, tisztul, a felesleg leválik róla. Alattyáni az elmondottakhoz hozzátette, a most kiállított képeknek több mint a fele már újrafestett kép; a Baksaival való együttműködés folyománya, hogy a „meggondolt”, utólag nem elég jónak ítélt képeket nem tartja meg.
Belső otthon
A tárlat vernisszázsán a művész meglepte az érdeklődőket azzal, hogy versben nyújtott itinert a képek világának jobb megértéséhez. Alattyáni István egyúttal beszámolt nemrégiben tett utazásairól, amelyek feltöltötték és nagy hatással voltak az új művek elkészültére. Néhány festménynek a magja megvolt már, amikhez visszanyúlt, ezek előhangnak tekinthetők. Megkaptuk tehát a vezérfonalat, a tulajdonképpeni topikot: ami a rigók evése, etetése. Ez az idilli ceremónia foglalja keretbe és tagolja az ecsettel elmesélt élményeket. A művek rendszerezve vannak az impressziók sorrendjében, de a méretük szerint is; a bemutató a legkisebbekkel kezdődik (Belső otthon, Holdból töltött udvarod, Patakzó éjszaka), majd a középméretűekkel folytatódik (A hazug szonett, A hídon túl már otthon vagy, Hazavárt szimfónia). A galéria bejáratától távolabb helyezkednek el a nagyok, ezen belül a fekete képek (Csendes szavak hullanak a hóba, Ha imádkoznál), továbbá a két fehér (Elmélyülés, Rigók jönnek az asztalomhoz) és végül a két tájkép (Lehetőség, Elvártalak) látható. Minden kép éjszakai, kivéve a rigókat ábrázolókat, azok világosak, élénkek és a történet refrénjét képezik. A művek között szentendrei és londoni helyszínek is vannak, a két fekete kép a sűrű fényfoltokkal pedig allegorikusan a személyes otthonra utal, a belső templomhoz való visszatérést szimbolizálja.
Ha imádkoznál
Hazug szonettként az első pillanatot, a kiinduló, avagy a gyújtópontot definiálja a művész, amikor a festő személyes lelki utazása történetté érik össze. Ebben az állapotban a belső indíték megtalálja a külső formákat a közléshez. Az anyag gyűlik, rendszereződik, és a végén elkezdi szolgálni a fő irányvonalat. Az ember belső és külső világa reakcióba lép, szenvedéllyel, intenzíven reflektál a külvilágra, kumulálódik a mondanivaló. Amikor a behatások, ingerek beteljesednek, egyfajta rutinhoz vezetnek, az illúziók elcsendesednek, majd szép lassan elhalnak. Az alkotót magára hagyják az élmények, nem tehet mást, minthogy visszatér az imához. A fohász után a művészt átjárja a felismerés, hogy abban a „lázban” volt ugyan valami hazugság, de mindez használható, átfordítható tapasztalat, hiszen hozzátesz a tudásunkhoz. Az egyén végül ottmarad ebben a kiüresedett állapotban és észrevesz olyan hétköznapi akciókat, mint az, amikor jönnek a rigók és leeszik a fáról a szilvát. Megjelenik egy új öröm, ami nem függ a felfokozottságtól, nem függ a külső hatásoktól. Esélyt kapunk, hogy felismerjük és leleplezzük magunkban a hazug szonetteket.
Rigók jönnek az asztalomhoz
Alattyáni István művészetének, megfestett történeteinek dinamikája a képeket nézve és az általa elmondottak alapján világosan érthető. Mindannyian tudjuk, hogy az ábrázolás és a befogadás is elmétől vezérelt érzelmi folyamat, azaz nem egyformán érzékelünk és értékelünk. Ez a tárlat a fentebb részletezett kérdéseket izgalmasan veti fel és járja körül, amelyekre a válaszokat a festő után nekünk is kedvünk támad megkeresni.
A művész jövőbeni terveiről úgy nyilatkozott, minél kevesebb koncepciózussággal akar tájképeket festeni, kevesebb fénnyel megtöltve, kissé „ködösen”. A természethez, a hegyekhez őszintén vonzódik, ebből az érzésből merítene, de csak óvatos álmodozással, hogy ne legyen belőle nagy szonett…
Négyessy Márta írása
A tárlat támogatója a Power Belt Kft.
A tárlat záróprogramja 2024. február 25-én 11 órakor lesz a Lakástárlat Galériában (Szentendre, Bogdányi út 48.).
Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött: kapcsolat@lakastarlat.hu
További információ: www.lakastarlat.hu
Alattyáni István (1975) festőművész, vallásbölcsész. Több műfajban alkot. Jellemzően expresszív tájképeket, csendéleteket, portrékat fest. Képein megjelennek Szentendre rejtett zegzugai, a természet harmóniája, annak feltétlen szeretete. 2018 óta családjával itt is él. Több kiállítása volt már a városban.
Szentendrei Lakástárlat Alapítvány – Galéria 2012-ben alakult, céljuk a kortárs szentendrei képzőművészet népszerűsítése, az alkotók munkáinak széleskörű, rendszeres és újszerű bemutatása. Az alapítvány missziójának tekinti, hogy támogatásukkal létrejöjjön egy aktív műértő, művészetpártoló kör, amely értékeli, megbecsüli Szentendre képzőművészeti örökségét, támogatja a kortárs alkotókat, felkarolja a pályakezdő művészeket. A szervezet nyitott lakástárlatokat, műterem-látogatásokat, tárlatvezetéseket, képzéseket szervez, valamint műtárgyvásárlásban is közreműködik.
Forrás: Szentendrei Lakástárlat Alapítvány