Szerző, fotó: Marity Mira
A csónakom csendben csorog a tenger felé a deltatorkolatban. Mocsári ciprusok duzzadt gyökércsomóit kerülgetem, mögöttem kettéválik a felszínen a mélyzöld békanyál takaró. Evezőmre hínár tekeredik, lassított felvételben lebeg utánunk, ahogy talaját veszíti az iszapban. Sirály vijjog visszhangosan, a parti fűzek lombjai a folyóra omlanak, és megszűrik a bántó napfényt. Mellettem a zsámbékosból nádirigópár röppen fel, távolról vadkacsák hangját töri meg a sűrű ártéri erdő. Oldalvást az ingovány végéről halászok motorcsónakjai berregnek fel, irányt váltok és eltávolodom tőlük, mert kerülöm az embereket. A magányos vízi világ a lételemem. Én vagyok a Lápi Lány.
Elragadtatás és elvarázsolódás
Léteznek varázslatos egymásra találások olvasó és könyv között. Delia Owens – Ahol a folyami rákok énekelnek című könyve úgy ragadott magával ezen a nyáron, mint a hajnali dagály a tengerbe pergő fűzfalevelet. Én voltam a hősnője, én voltam a Lápi Lány, minden egyes fejezettel újra és újra belezuhantam a megrendítő mesébe. Az észak-karolinai mocsárvidéken élő lány felnövekvés, fejlődés, szenvedés- és boldogulás története ugyanis olyan felejthetetlen lelki utazásra invitál, amely mélységesen beleivódik a lélek redőibe.
Kya Clark karaktere a legnagyobb irodalmi hősnők pantheonjába emelkedik, és ott a helye Jane Eyre, Anne of Green Gables, Nóra vagy Tatjana mellett. Alapvetően empata olvasó vagyok. De eme regény minden pillanatának olyan erős jelenléte van, hogy teljes azonosulást tesz lehetővé a fájóan szerethető hősnővel. A narratíva legnagyobb ereje abban rejlik, hogy nem csak, hogy elősegíti ezt az emocionális együttérzést, hanem képtelenné teszi az ’outsider’ olvasást, vagyis lehetetlen kívülállóként szemlélni a Lápi Lány megindító kalandjait.
Ilyen az, ami fájóan szép
A regény két idősíkon játszódik. A gyermek és felnőtt Kya életútjának fontosabb eseményeinek lehetünk tanúi. A vízi vadonban elszigetelődő kislányt először az édesanyja, majd testvérei és az apja hagyják magára. Az élet gyötrelmeivel megbirkózó gyermek sajátos módon dolgozza fel a magányát, és az ártéri természet csodavilágába menekül. A küzdelmek, erőfeszítések és fájdalmak során Kya csodálatos ívű jellemfejlődést mutat. Ám eljön az idő, amikor arra vágyik, hogy szeressen és szeressék. Így a csendesen belenyugvó éveket a társadalmi kirekesztettség, az első szerelem és egy rejtélyes gyilkosság forgatja fel. A számkivetett lányt emberöléssel vádolják, és az ő kanosszájának lehetünk tanúi, egészen a nem várt és megindító befejezésig.
A folyami rákok allegóriái, szimbólumai, átvitt értelmű utalásai és cselekményszövése nagyon széles olvasó réteget képes megszólítani. A buja természeti leírások egyszerűen delejesen lenyűgözőek, és a maga fenséges élet-halál körforgásában, plasztikusan mutatják be a láp és a mocsár varázslatos világát. A romantikának ugyanolyan fontos szerepe van, mint a rejtélynek, és az 1950-60-as évek társadalmi előítéleteitől izzó dél atmoszférájáról is érzékletes leírásokat kap az olvasó. Az élményhez kétségkívül nagyon sokat hozzátesz az a tény, hogy a szerző eredetileg természettudós és zoológus, így valóban frenetikus leírásokat ad a lápvidék vivid flórájáról és faunájáról.
Szó, kép és hang összhangja
Delia Owens könyve azon ritka alkotások közé tartozik, amely a komplex művészeti élmény csimborasszóját adja a befogadónak. Amikor a kötet utolsó szavaihoz értem, az elkerülhetetlen katarzis mellett leginkább a „hiány” fájó érzete hintette be a lelkemet. Ez történik mindig, amikor egy egyedülálló és eredeti történet véget ér, és szereplőitől meg kell válnom. Kegyes volt a sors, mert rá egy napra egy dallamot sodort elém a közösségi média. Mintegy gyógyírként hatottak rám az akkordok, amelyek egy lassan hömpölygő, átütő erejű balladában teljesedtek ki. Ha létezik olyan, hogy egy zene még többet ad hozzá a történet szépségéhez, értékéhez és hangulatához, Taylor Swift – Carolina című dala pontosan ezt teszi a Delia Owens regénnyel. Kísérteties és éteri, álomszerű és rabul ejtő, és méltó megkoronázása a könyvnek.
„Nem akartam, hogy ez a történet véget érjen!” – mondta Reese Witherspoon népszerű könyvajánlójában, és produkciós cégével azonnal lecsapott a megfilmesítés jogára. Innentől kezdve a könyv rajongói is megnyugodhattak, mert a színésznő olyan nagyszerű és színvonalas filmeposzok elkészítésében vett részt, mint a Vadon vagy a Holtodiglan. A film bemutatója pár nappal ezelőtt itthon is megtörtént, és az első amerikai visszacsatolások is meggyőzték a közönséget. Ezúttal nem állnak be tömegek az arisztokratikusan fanyalgó, állandóan elégedetlenkedő, könyvhű olvasók sorába. Már a trailer szuggesztív hangulata is arról árulkodott, hogy ez egy kivételes és szerencsés feldolgozás, ami leginkább a könyv átütő erejű érzelemvilágát képes átkonvertálni filmes nyelvre.
A befogadás teljessége felé
Elfáradt a nyár, lassan elperegnek a forróságtól fülledt napok. Ennek a rendhagyó, ambivalens és szélsőséges nyárnak méltó lezárásaként érdemes magunkba fogadni Kya Clark, a Lápi Lány történetét. Az én javaslatom tehát az, hogy az egyik langyos alkonyaton, amikor már a kabócák is elcsendülnek végre, a szellő pedig esőillatot hoz felénk, üljünk ki a teraszra vagy az erkélyre – vagy ha tehetjük, inkább ballagjunk le egy vízpart mellé. Kezdjük el halkan hallgatni a Carolina című dalt, ami megalapozza az előttünk álló élményt. Üssük fel az első oldalt, és lassan sodródjunk a történettel: „A láp nem mocsár. A láp a fény hona, ahol fű nő a vízben, és a víz egybeolvad az éggel.” Amikor pedig az utolsó lapot is végigsimítottuk a kötetben, nyugodtan álljunk neki a filmnek, mert garantáltan nem fog csalódást okozni.
Az ’Ahol a folyami rákok énekelnek’ fabulája a nyaram, az éven – és bizton állíthatom, hogy az életem meghatározó olvasmányává vált. A mocsári lány meséje a legerősebb női történetek között van, olyan kultkönyvekkel került egy szintre, mint az Üvöltő szelek, Mrs. Dalloway vagy Az essexi kígyó. Érzelmekkel csordultig telt atmoszférája finom, áttetsző, szivárványos szárnyú nyári szitakötőként rebben rá a lélekre, és soha többé nem távozik onnan.
https://www.libri.hu/konyv/delia_owens.ahol-a-folyami-rakok-enekelnek-filmes-boritoval.html
