Szerző: Tóth Judit Nikoletta
A Victor Vasarely (1906-1997) néven világhírűvé vált, – Vásárhelyi Győző néven anyakönyvezett – képzőművészről mindig szülővárosában, Pécsett tett múzeumi családi látogatásunk jut eszembe. Az autizmussal diagnosztizált, a város másik ikonikus múzeumának festményeire rácsodálkozó fiam ugyanis nem volt hajlandó a termeket nem hogy végigfutni, de azokban megmaradni sem. Tüntetőleg kiült annak folyosójára, ahol az egyik teremőr hölgy felajánlására maradhatott addig, amíg mi végigjárhattunk a kiállítást. Igen, megbolondította a fiam retináját, és ő nem szeretett volna ebben részesülni.
A ”retina varázslójaként és hóhéraként” a 20. századi képzőművészet egyik legjelentősebb alakjává vált művész életértől és munkásságáról most a Prae Kiadó gondozásában jelent meg Pierre Vasarely – az alkotó unokája – és Philippe Dana újságíró közreműködésében a Vasarely regényes évszázada című könyv.
A gyermekkortól az utolsó évekig, a szegénységtől a jómódig, Közép-Európából Nyugat-Európáig tartó életút nem csupán, állomásaiban, de az azok közti, a közvetlen és a tágabb környezet (történelem, politika) összefüggéseiben is feltárja leíró, mintegy szépirodalmi stílusban az „optikai festészet” egyik legmeghatározóbb alakjának és művészcsaládjának életét.
Victor Vasarely a teljes életét a művészetének szentelte. Ezt az akarattal, jövőbe- és matematikai pontossággal vizuális látással megalapozott utat, amelyben az alkotás, a család és a szerelem fontossága is körvonalazódik a családi anekdoták mellett, konkrét tőle származó idézetekkel is ötvözték a szerzők. Olvasmányos, érthető, sok helyen az olvasó toleranciájára is számító olvasmányélmény is kerekedve ez által. A Magyarországot elhagyó alkotó ugyanis sem családjától, sem az őt inspiráló szerelmétől nem tud elszakadni. Mégis sok esetben tisztább és érthetőbb szabályok alapján jut alkotóként is a legnagyobbak közé, amely út összefüggéseit, a döntési csomópontokat is korszak jellegzetességei mellett bemutatják a szerzők. Ezáltal nem csupán a cím második fele válik regényes évszázaddá, de maga Vasarely életének leírása is. Az út talán legérdekesebb része a szédítő absztrakcióig, mint kifejezési formáig tart. Hiszen a művész retinánkra gyakorolt hatásának kikísérletezése is saját élethez fűződő tapasztalatainak megosztása iránti igényéből fakad, amelyet olykor szavakkal is kifejez jóbarátja Jacques Prévert kiállításaihoz készült katalógusaiban.
„Képzelődések
vakondutak, zebrák és törött tükör festészet
festő műterem állvány
Képzelődések
fehéren
Képzelődések feketén
Képzelődések
életteli
képek, szépek ábrázat káprázat
képtelen mágiája
Képzelődések
a festő Arcueil lakosa
s ablakából látni
azt a pár fát pár levéllel
s aztán a távolban
az este utolsó sugarait
amint a Kremlin-Bicetre munkásszállói
ablaküvegein villannak
s még messzebb
a hihetetlen és lidérces
kamásli-gomb-gyár
Képzelődések
mondottam
s kíváncsi vagyok
milyen az Arceil Cachani iskola
öreg csodagyerekeinek
észveszejtő koncertje
mikor emlékezetből játszák
az idő romjai alól felhangzó
darabok körte formában
s a Petyhüdt prelúdium egy kutya emlékére
Vasarely új vakondújtjainak
megnyitója alkalmával
egy magyar kisváros
Párizs orra előtt
https://www.praekiado.hu/termek/vasarely-regenyes-evszazada/
