Szerző, fotók: Marity Mira
Hangulatos szeparé atmoszféra, melegbordó bársony drapériák, ultra kényelmes fotelek – nem is fotelek, szinte már kanapék, zsámollyal és aprócska asztallal. A helyből sugárzik egy csipetnyi a kelet varázsából, a hanghatás és a látvány viszont a legújabb nyugati szintű. Na ez az a filmszínház, ahol napokat tudnék eltölteni, végtelen mozimaratonokat bámulva.
Gyerünk a moziba be!
Végre újra kinyitott a MOM Park mozija, és a mozizás olyan szintű élményét nyújtja, amiért érdemes visszatérni a vászon elé. Igen, a pandémia által meggyötört filmszínházak vegetálása után sokan vagyunk úgy, hogy epekedünk a hatalmas filmvásznakon játszott, dolby stereo hanghatásban dübörgő, 2-3D-s látvánnyal lenyűgöző mainstream – vagy akár rétegeknek szánt művész- vagy koncertfilmek után. Ezért is volt remek a „Grand Opening” eseményen olyan kasszasiker klasszikusok közül válogatni, mint például a kultikus Apokalipszis most, Keresztapa, Forrest Gump, Jurassic Park vagy Total Recall. Az éjfél után egy perccel vetített új James Bond film (No Time to Die/Nincs idő meghalni) volt a hab a tortán.
Lazán végigültünk 9 órát
Voltak azért aggályaim, hogy mennyire lesz komfortos a közel 10 órás filmnézés – de ezek abban a pillanatban szertefoszlottak, ahogy belehuppantam a hatalmas bordó fotelbe. Szomorú ezt így leírni, de praktikusan az jutott eszembe, hogy valami ilyesmi lesz az új sztenderd a pandémia korában a filmszínházaknál. Olyan mozitermek, ahol meg lehet tartani a biztonságos távolságot a többi nézőtől, és mindenkinek megvan a saját privát szférája. Esztétikai szempontból roppant kellemes atmoszférát teremtenek a melegvörös és szürkésfekete drapériák, a padlón világító székszámok, a hatékonyan elhelyezett irányfények és a kupészerű páros elrendezés. Komfort szempontjából fantasztikus érzés volt, hogy senkinek a feje nem lógott bele előttem a vásznon lévő jelenetbe, hogy senki csámcsogását és beszélgetését nem hallottam a hátam mögül, hogy nem gémberedtek el a lábaim a szűk üléssorok miatt, és hogy praktikusan el lehetett helyezni a popcornomat és az teámat a mellettem lévő kisasztalra.
Nincs idő meghalni
Amikor Daniel Craig 2006-ban átvette az ikonikus 007-es szerepét, voltak kétségeim afelől, hogy a teljesen más karakterű színészhez mennyire passzol majd a brit titkosügynök öltönye. Az utóbbi James Bond filmekben azonban Craig csodálatos „evolúcióval” nőtte ki magát, és vált a legszerethetőbb és leghumánusabb MI6 hírszerzővé. A 2012-es Skyfall zenitje volt a Bond-filmeknek, a 2015-ös zseniális Spectre megnézése pedig szükséges ahhoz, hogy teljes mértékben követni tudjuk a No Time to Die történéseit. Noha meglepő pont ezt a jelzőt használni a filmre vitt Ian Fleming történeteknél, de teljes mértékben elmondható az, hogy a karakteres Craig egy epikus és felkavaró filmmel búcsúzik őfelsége titkosszolgálatától.
Személyes drámákba hajló akciófilm ez, ami látványban nem marad el a régi klasszikus Bondoktól, ám grandiózusságában talán igen. Ellensúlyként ott van a sok tisztelgésnek szánt „kikacsintás” és utalás régi filmekre, szereplőkre és híres momentumokra. A szokásosnál kissé enerváltabb főintrikus (a Safint alakító Rami Malek) a grandiózus antré után erőtlenebb jelenléttel szerepel, cserébe mesterien kidomborítja Bond sérülékeny, sebezhető és nagyon is érzelmes oldalát – és ez volt az, amit annyira imádtunk Craig 007-esében!
Nívós és biztonságos mozizás Budán
Aki tehát kíváncsi a több szempontból is jubileumi új James Bond filmre (Daniel Craig emocionális leköszönésére és egyben a 25. 007-es sztorira), az mindenképpen látogasson el a CinemaMOM extrakomfortos mozijába, mert ez a film megérdemli ezt a különleges miliőt és prémium moziélményt. A termekben a legkorszerűbb digitális vetítés- és hangtechnika várja a nézőket, és a régóta várt Bond premier után olyan bemutatókkal színesedik a paletta, mint a Dűne, Venom 2., a Marveltől az Örökkévalók vagy a hamarosan aktuális Gyilkos Halloween.
A blockbuster sikerfilmek mellett bónuszként olyan kuriózumokat is vetít a mozi, mint Jancsó Miklós Szegénylegények című alkotása, melyet a Mester 100. születésnapjának alkalmából digitálisan felújított verzióban mutatnak be. A klasszikus filmek rajongóit a mozitörténet elmúlt 50 évének legemlékezetesebb alkotásaival várják a „Hollywoodi klasszikusok” vetítéssorozat programjain, a színpadi produkciók kedvelői pedig a Zürichi Operaház és a londoni Royal Opera House évadjának előadásaiból mazsolázhatnak.
