Szarka János, az Idegenek a vonaton rendezője:
Még nagyon fiatalon olvastam először Patricia Highsmith regényét. Szorongtam attól, ahogy bonyolítja a cselekményt, megismerteti velünk a karaktereket. Egyszerűen félelmet keltett bennem, hová fog mindez fejlődni. Aztán később, amikor 2010-ben Radnai Annamária dramaturgbarátom – ő fordította a regény színpadi verzióját – kezembe adta a szövegkönyvet, már inkább a társadalmi vetülete fogott meg: mit lehet elérni az emberek manipulálásával, micsoda szörnyűségeket is.
Szerintem semmiféle skatulyába nem belegyömöszölhető Patricia Highsmith, a kategorizálások úgyis félrevisznek. Mondhatnánk a művére, hogy krimi, vagy pszichothriller, mindegyik igaz, és mégsem. Ilyen Patricia Highsmith. Én azt is mondtam a történetére, hogy melodráma: a manipulációnak ugyanis itt egy nagyon erős érzelem az alapja, amit egy ember varázsütésszerűen kezd érezni egy másik ember iránt. A darabbeli „tökéletes gyilkosság” felvetése is szinte csak azért van, hogy minél közelebb kerüljön a két főszereplő (Charles és Guy) egymáshoz. Legyen egy közös titkuk, amely elválaszthatatlan köteléket alakíthat ki köztük. Aztán látjuk, hogyan működik, pontosabban hogyan nem működik ez. A közös titkok bilincséből csak súlyos sérülésekkel lehet kijönni. A gyilkosság egy végletes érzelem meggondolatlan megnyilatkozása itt.
Végül is amióta ember van, arra vágyik, hogy szeressék. Ebből iszonyatos nagy tragédiák is lehetnek. Erre az egyik példa ez a darab, hogy micsoda tragédia lehet abból, ha valaki rosszul méri föl a másik szeretetét, figyelmét.
Patricia Highsmith-Craig Warner
Idegenek a vonaton
magyarországi bemutató
Guy és Charles találkozása a vonaton véletlenszerű és rövid. Közös útjuk mégis kíméletlenül hosszú lesz. Mindegyiküknek van egy olyan családtagja, akit kiiktatnának a saját életükből. Guy Haines építész nem tud elválni a feleségétől, miközben szabadulna tőle. Charles Bruno az apjával végezne, akit gyűlöl, úgyhogy előáll azzal az ötlettel: Guy és ő cseréljenek gyilkosságot – ő megöli Guy feleségét, az építész pedig végezzen az apjával –, senki nem fog gyanakodni rájuk, úgysem ismerik egymást. Guy őrültségnek tartja az egészet, a vonatot elhagyva nem is foglalkozik vele. Aztán értesítést kap: feleségét meggyilkolták. Guy és Charles kapcsolata sötét szimbiózissá válik. Persze a helyzetek még ennél is ravaszabbak, jóval bonyolultabb jelenségekről van szó, mint a tökéletes gyilkosság. Mindenkit manipulál valaki, mert hát mindenki sebezhető. A regényt, amelyből a színdarab készült, Patricia Highsmith írta, a pszichothrillerek mesteri megteremtője. Az ő boncasztalán az emberi lélek vergődik. És a végén még mindig marad egy kérdés: egészen biztosak vagyunk abban, mi is történt valójában?
Patricia Highsmith regényéből Alfred Hitchcock készített filmet 1951-ben.
Charles Bruno: Józan László
Guy Haines: Porogi Ádám
Mrs. Bruno: Takács Katalin
Anne Faulkner: Szina Kinga
Arthur Gerard: Őze Áron
Frank Myers: Ozsgyáni Mihály
Fordította: Radnai Annamária
Jelmez: Kiss Fabióla
Látvány: Enyvvári Péter
Rendező: Szarka János
Az előadás a Rózsavölgyi Szalon, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és a Szentendrei Teátrum közös produkciója.
https://szalon.rozsavolgyi.hu/hu/eloadasok.html?eloadas_id=10677
Forrás: Rózsavölgyi Szalon Arts & Café