HEGEDŰS 2 LÁSZLÓ műveinek intellektuális telítettsége, letisztult formanyelve, poézise egyaránt jellemzi a vizuális műfajokban létrehozott alkotásait. A képzőművészet, a film, a fotó, az irodalom, területéről alkotott gondolkodása és eszközhasználata, már a 70-es évektől túlmutat a „csak fotográfus”, a „csak filmes”, „csak képzőművész” műfajokon. Egyedüliként tagja mindhárom országos vizuális művészeti szervezetnek a magyar képző-, film- és fotóművészek szövetségének. Hegedűs 2 László képzőművész a magyarországi kortárs színtér kivételes jelentőségű alkotója. Eltérő technikai médiumokban (fotó, film, festmény, nyomat, installáció…), különféle művészeti eszközökkel létrehozott alkotásai döntően hozzájárultak a jelentésközvetítő eszközök és módszerek megújulásához.
Hegedűs 2 506 933ÁLOM képanyagát egy novellája illusztrálja, a szövegfelület fölött egy, csak másodperceket mutató óra van elhelyezve, melynek mutatója kattogva körbe-körbe jár.
Valahol a hegyek között vezetett egy út, ahhoz a házhoz, ahol korábban az osztálytalálkozók voltak. Ez a hely napfényes időben, madártávlatból is tisztán látható volt. A kanyargós utat követve, a karjaimat T alakban tartva, egyre lejjebb ereszkedtem. Enyhén előrehajolva, jobbra-balra fordulva, kerestem azt a helyet, ahol földet érhetek. Az egyik kezemben görbebotot, a másikban pedig egy fehér, zománcozott ételhordót tartottam. A bottal a leszállóhely irányába mutatva, lassan leereszkedtem, és az enyhe emelkedőn elindultam a ház terasza felé, ahol egy fehér abrosszal borított, hosszú asztal volt székekkel körülvéve. Csend borított be mindent. A napfény és az enyhe szellő, a falombok leveleinek abroszra vetett árnyékával játszott. A botot az egyik szék háttámlájára akasztottam, miközben az ételhordót az asztalra tettem. Leültem. Tik-tak. Alkonyodni kezdett. Egy lámpa lógott az asztal fölött. Ahogy sötétedett, úgy erősödött a fénye. Az ételhordó árnyéka egyre kontrasztosabbá vált. Közelebb húztam magamhoz, majd kis idő után az edényeket összefogó rögzítő pántot kiakasztottam és leemeltem a tetejét. Lassan deformálódni kezdett a csend. Az iskolai tanórák közötti szünet zsivajgására emlékeztető hangok áradtak szét az ételhordóból, majd újra csend lett. Tik-tak. A széket hátracsúsztatva, felálltam, megfogtam a szék támlájára tett botot és elindultam arra a helyre, ahol leszálltam. Odaérve a karjaimat T alakban kitartva, a bottal felfelé mutatva emelkedni kezdtem. Eközben a székem az asztalnál lassan visszatolódott. Az erdei úton, egy kis busz közeledett a házhoz. Egy fiú az ablakon kihajolva felém mutatott. Tik-tak, tik-tak.
HEGEDŰS HANNA LÉNA: BAMIKAT LELÖVIK, UGYE?!, MORTUUS SOROZAT ÉS AZ ÁLLATOK TERÍTÉKEN képsorozatok elé:
Állatok halálát látványossággá redukáltam grafikai sorozataimon. Ezzel elérve azt, hogy az ember gyönyörködhet, anélkül, hogy tisztában lenne azzal, hogy első ránézésre mit is lát. Hogy az nem más, mint a saját élő természetének eltiprása. A halál édeskés előadásmódja is erre játszik rá. Dekoratív köntösbe bújtatom a pusztulást, hiszen a tipikus vadászjeleneteket ábrázoló festmények előadásmódjának kelléke az ünnepi pompa és a látványosság. A dekoratív virág minták alkalmazása a pattern painting hatása.
A “minta-festés” motívumvilágában megtalálhatóak a fülledt hangulatot árasztó ornamensek, túlmintázott tapéták, díszes szövetek. A pattern painting alkotói visszanyúlnak a dekoratív festészet hagyományaihoz s attól sem riad vissza, hogy ezeket a modern giccsel, vagy a látványos felszínű, gazdag mintázatú tömegtermékekkel hozza közös nevezőre. Felületi hatásokból merít, s maga is látszólag csupán játékos felületi hatásokat teremt; nem lehet azonban nem észrevenni, hogy mindezt általában ironikus távolságtartással teszi. A színes minták és nagy, dekoratív felületek mögül egyfajta kiábrándult dekadencia és abszurditás sugárzik.
A vadászat témájának feldolgozása a “Bambikat, lelövik, ugye?!” címet viselő képpárral kezdődött. Mi történik akkor, ha dekoratívan, nagy méretben ábrázolom a vadlövés témáját, de azt nem halottként ábrázolom, hanem még a lelövés pillanata előtt. A két darabból álló szerigráfia egy egy őzet ábrázol. Az egyiken egy még borjút, másikon pedig egy felnőtt példányt. Az állatokat fotó alapján, valós arányokkal készítettem el és helyeztem rá egy színes, látványos tapétát idéző mintára. A fiatal őzbak még egy virágos, tavaszt, a születést megidéző virágos mintán szerepel. A virágok nem csak a tavasz ébredését, hanem az élet rövidségét is jelzik. Az őzborjú pettyei lecsordulnak. Ez az jövőbeli vadászatra utal. Magát a vadászatot nem mondom ki, csak jelzem, itt nem halott állatokat mutatok be, hanem a levadászás előtti momentumot. A lövés pillanatát, a cselekvést és annak eredményét csak lecsorduló festékfoltokkal szimbolizáltam, ezzel is jelezve, hogy a vadászjelenetek festői előadásmódja nagyban hozzáad az elfogadáshoz, ezek mellett a dekoratív, merev kompozícióból kiválik a vér jelenléte. Emellett egyben a kimerevített kompozíció erősen nyomasztó. Ez az érzés a következő lapon teljesedik ki. Az őzbakot egy trófeákból álló tapétán jelenítettem meg. Az itt álló, a nézőt figyelő őzbak láthatóan nincs megsebezve, de jövőjét előre vetítettem a tapéta mintán szereplő, tömegével megjelenített fali dekorációként szolgáló trófeák sorával, illetve azzal, hogy az őzbak lábánál már megcsordul a festék. A grafikákon végigvitt gondolatmenetem az, hogy az itt megjelenő őz feltételezetten egy vadász áldozatává válik, méghozzá trófeaként fog díszelegni egy falon. A technikát tekintve sokszorosítható, tömegesen előállítható, vagyis nem egy őzet ábrázolok, hanem, ha úgy tetszik milliónyit, az összeset.
Felhasználom a giccs adta lehetőségeket, a hatásvadászatot, mert érzelmi hatásra is törekedtem, mivel a 19. századtól a vadászat témájával foglalkozó munkák egy része a giccsben élt tovább. Számomra a giccs egy érzelmi töltést ad és azon kívül nem mutat tovább, csupán egy üres “szépség”. Véleményem szerint a trófeagyűjtésből fakadó vadászat is egy ilyen kiüresedett, lényegét elvesztett önáltatás.
A következő grafikai sorozatom a Mortuus animalis (halott állatok). Ezeken a lapokon már megsebzett, elütött, levadászott, halott vadállatok szerepelnek különböző virágmintákkal kiegészítve. Négy állatot jelenítek meg laponként, őzbakot, rókát, nyulat és fácánt, hazánk gyakori, célkeresztbe vett vadállatait. A színes grafikák hidegtű és rézkarc technikájával készültek. A technikák keverése a koncepció részét képezi, mivel a fehér lap közepén szereplő halott állat színes körvonala láthatóan kidomborodik a dekorációként szolgáló, hidegtűvel készített virágok közül. Maguk a vadállatok egy üres, fehér térben jelennek meg, csak körvonalakkal jelölve, a virágok szintén élénk körvonalaival az állatokra tekeredve, azokat eltakarva jelennek meg. Az állatokon látható seb és a belőle folyó vér van kitöltve, de nem a valóságot megidéző vörössel, hanem hideg, kék színnel. Korunk Flórája és Faunája jelenik meg a lapokon. Ezek a grafikák rokoníthatók a 17. századi flamand csendéletekkel, amin szintén levadászott állatok vannak tömegével megörökítve, roskadásig telipakolt asztalon.
A tárlat szeptember 15-től október 23-ig látogatható.
