Szerző: Varga Bótos Anna
Filmes nagyhatalom vagyunk. Mindig is azok voltunk. Ehhez nem férhet semmi kétség. Tehetséges filmeseink már a film megszületésének hajnalán bebizonyították, ha merünk és akarunk, igenis tudunk nagyok lenni. Nemcsak nagyok, egyenesen óriások!
Ha egy pillanatra visszatekintünk a hőskorra, azonnal szembeötlik, milyen korán, már az 1800-as évek végén, a millennium korában megjelent hazánkban a film. Rövid idő múlva pedig, 1911-ben fővárosunkban már nem kevesebb, mint 100 filmszínház működött. Ott voltunk tehát, már a kezdet kezdetén, a világ élvonalában. A magyar film mindig is kedvelt, közkedvelt és elismert volt, itthon is és a határainkon túl is. Ezt a sikert olyan kivételes egyéniségek működése is fémjelzi mint Korda Sándor (aki a brit filmipar meghatározó alakja lett), Kertész Mihály (a Casablanca Oscar-díjas rendezője), Zsitkovszky Béla, a magyar film úttörője, az első magyar filmlaboratórium létrehozója, s folytathatnám a sort egészen Balázs Bélán, Szőts Istvánon, Fehér Györgyön keresztül, mígnem eljutunk a jelen kiemelkedő művészeiig. E nagy elődök nyomdokain indultak el, nőttek fel, tették hozzá a magukét és váltak ismertté a mozgókép mai magyar nagymesterei, a fény és szín zsonglőrei, s a magyar filmgyártás patinás műhelyeiből röppentek ki a nagyvilágba is, robbantak be üstökösként a filmezés nemzetközi fellegváraiba tehetséges alkotóink.
Kovács László és Zsigmond Vilmos a filmgyártás azon operatőr óriásai, akik elértek a legmagasabb csúcsokra, s ezt nemcsak az odaítélt Oscar-díj jelzi, hanem főként mindaz, ami mögötte van, a hosszú évek kitartó és kemény munkája, az ezalatt fölhalmozott hatalmas tudás és tapasztalat, a belőlük sugárzó, mélyről fakadó emberség és szeretet, amelyet képesek voltak művészetükkel átadni, hozzájárulva ezáltal az egész egyetemes kultúrához is. Kiemelkedő munkásságuk és sikereik máig hatóan például szolgálnak a kortárs alkotóknak. Nem véletlen tehát, hogy a jelenkor magyar filmművészeit, operatőreit elismerő és értékelő versenyt és a díjat róluk és az ő emlékükre nevezték el.
A magyar film nemcsak hajdanán, jelenleg is fénykorát éli, a magyar filmek sorra viszik el a pálmát a legrangosabb nemzetközi megmérettetéseken Torontótól, Karlovy Vary-n, Berlinen, Locarnón keresztül Cannes-ig és Hollywoodig, amely sikersorozatra a koronát az elmúlt évek Oscar-jelölései és a két megnyert Oscar-díj tették fel. Itt tartunk ma, és ezzel a történet nem állt meg, hanem folytatódik, és folytatódnia is kell, vagy ahogy az angolszász világban mondani szokás „the show must go on”.
De ki is valójában az operatőr? Maga az operatőr megnevezés szinte minden moziba járó számára triviálisnak tűnhet, azonban valóságtartalma a köznapi jelentésén túlmenően jóval összetettebb. Az operatőr az a művész, szakember, aki a film képi felvételeit készíti, illetve irányítja, tágabb értelemben ide sorolható mindenféle kamera segítségével készülő felvétel (például trükk), de a tévéfelvétel is. Az operatőri munka a fényképészetből nőtt ki, de a fényképezés és filmezés fejlődésével kitágult. Az operatőr a használt kamerák számától és fajtájától függően nem egyedül készít felvételeket, hanem egy egész kameracsapatot vezet: keze alá dolgozik a focus puller (segédoperatőr), a kameraman, a kameratechnikus, illetve a DIT (képi adatrögzítő) és a videótechnikus, a kameramozgatók és a fővilágosító. A képek, beállítások, jelenetek megkomponálásán túl az operatőr dolga az adott filmhez illő nyersanyag megválasztása, a lefilmezendő dolgok, személyek megvilágításának irányítása, a kameramozgások beállítása, az exponált film előhívásának ellenőrzése is. Angol nyelvterületen a fényképezés rendezőjének (director of photography) nevezik, és a filmrendezővel egyenrangú művésznek tartják (Wikipédia).
A filmipar fejlődésével létrejöttek az operatőrök szervezetei is,hazánkban az operatőröket a Magyar Operatőrök Társasága képviseli. A magyar filmgyártásnak a világban elfoglalt kiemelt helyét az is jelzi, hogy 10 évvel ezelőtt Budapest volt a színhelye az Első Operatőr Világtalálkozónak. Ennek szellemében került sor a Kovács László és Zsigmond Vilmos Operatőr Verseny megszervezésére, amelyet az idén immár a harmadik alkalommal rendezik meg a Magyar Operatőrök Iskolája HSC Stábiskola és a Magyar Operatőrök Társasága kezdeményezésére, együttműködésben a Sparks kamera és lámpakölcsönző céggel meg a Schwindl Kft.-vel. A versenynek az is külön aktualitást ad, hogy a Magyar Operatőrök Társasága jövőre ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját. A Magyar Operatőrök társasága egyébiránt olyan szakmai szervezet, amely nemcsak érdekérvényesítéssel, a magyar filmkultúra értékeinek védelmével, szakkönyvek kiadásával, rendezvényszervezéssel foglalkozik, hanem kiemelt feladatának tekinti a szakmai utánpótlás nevelését és a magas szintű szakemberképzést is. 1994-től tagja az IMAGO-nak, az operatőrök nemzetközi szervezetének.
„Egy
porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent,
S egy percben élj évezredet.”
William Blake e gyönyörű és a filmművészetre kiváltképpen illő soraival nyitották meg február 7-én a Pesti Vigadó csodálatosan pazar nagytermében a Kovács László és Zsigmond Vilmos Operatőr Verseny idei ünnepi díjátadó gáláját, amelyet megtiszteltek részvételükkel a magyar filmművészet kiemelkedő személyiségei mellett az IMAGO vezetői is. A szakma tavaly eltávozott kiválóságaira, Tóth Jánosra és Sára Sándorra, valamint fotóművészetével szintén a szakmát képviselő Markovics Ferencre és a napjainkban elhunyt Andorai Péter színművészre emlékezve, alkotásaikból vett részletek bemutatásával indult a nagyszabású ünnepség.
„Nincs annál nagyobb dolog, hogy közvetítsünk egy történetet, és ezt megfelelő arcokkal küldjük szét a világba.” – hangsúlyozta megnyitó szavaiban Koltai Lajos, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar operatőr, rendező, kiemelve az emberi arc megfelelő megmutatásának és szeretetének jelentőségét, amelyet maga is egész életében meghatározónak tartott. A díjak odaítélésében is ezek a szempontok kerültek előtérbe.
A díjak sorsáról háromtagú zsűri döntött, amelynek tagjai Lajos Tamás producer-operatőr, Nagy András és Balázs István Balázs operatőrök voltak, illetve arról is, hogy a diák kategóriában ki érdemli ki a 60 ezer dollár értékű Sparks Kft. – Panavision filmes kameracsomagot és a Magyar Filmlabor 1 millió forint értékű laborszolgáltatását. A díjat és a rendezvényt a Magyar Nemzeti Filmalap, a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Filmakadémia és a Magyar Operatőrök Társasága is támogatta.
Az idén három életmű díj átadására is sor került, amelyet Máthé Tibor, Jancsó Nyika és Szalai András vehetett át, és először adtak át Kameraman és a Fénymegadó Díjat is. A Zsigmond Vilmos által 2005 óta támogatott diák kategória mellett idén még négy, tehát összesen öt – játékfilm, tévéfilm, dokumentum, kisjátékfilm – kategóriában hirdettek győzteseket.
„Az az együttműködés, ami a rendező és az operatőr között van, attól függ, ugyanúgy látjuk-e a világot, ugyanazt gondoljuk-e a világról – ami nagyon fontos.” – emelte ki Fekete Ibolya Balázs Béla-díjas filmrendező Jancsó Nyika Balázs Béla-díjas operatőrt méltató laudációjában, és azt is, hogy Jancsó Nyika „nagyon otthonosan mozog a világban és ez látszik minden filmjén. (…) Mindig érzelmesen és halálos kíváncsisággal csinálta a filmjeit, s amíg ez kitart, sok izgalmas film fog még kikerülni a kezei közül.” Legismertebb munkái között van mintegy 50 nemzetközi operafilm, Mészáros Márta több alkotása, valamint Jancsó Miklós A hajnal és az Oda az igazság című filmjei.
A Szalai András Balázs Béla-díjas operatőrt, egyetemi tanárt méltató Szinetár Miklós a nagy kezdetekre utalva felemlítette a Magyar Televízió indulásának időszakát s az azt követő évtizedeket, amikor az MTV jóvoltából képernyőre került szinte a teljes magyar irodalom és az operett műfaj színe-java, hatalmas gyártási és szerkesztői gárdát megmozgatva, amelyben Szalai Andrásnak különleges szerepe volt. Sok embert bevezetett a tévézésbe, így Sándor Pált és Kerényi Imrét is. Szalai ars poeticáját tekintve rámutatott, hogy nála mindig a dolog, a tárgy a fontos, amiről szól, amiről élményt szeretne kapni, amit kihangsúlyoz, kiemel, amivel megdöbbent, megnevettet, egyszóval az a fontos, ami abban a dologban benne van. A XX. századból ezzel üzent. Szalai András a Johann Sebastian Bach című tévésorozat fényképezésével vált ismertté, ő fényképezte a Hatásvadászok, Képvadászok című játékfilmeket is.
Máthé Tibor Kossuth-díjas operatőr egyetemi tanárról, aki az Európai Filmakadémiának is tagja Enyedi Ildikó szólt személyes hangvételű laudációban, mivel az operatőr meghatározó szerepet töltött be az életében. Ők nem is stílusról, nem is a vizuális világról beszéltek egymással, hanem a lényegről. Arról, mi van a szereplők, mi van a történetek mögött. Máthé Tibor ebben volt különleges, a lényegre figyelésben, amiben soha nem tévedett. Az a rengeteg feladat, amiről egy operatőrnek döntenie kell, éspedig azonnal, azt a film lényege határozza meg. Máthé Tibor különleges a feltétel nélküli odaadásban is, a munkabírásban, aki nagyvonalúan és egyben szerényen képes a teljes embert látni, s küzdeni a nehézségekkel. Ő fényképezte többek között Enyedi Ildikó Az én XX. századom, a Bűvös vadász és a Simon mágus című filmjeit, valamint Szász János Ópium – Egy elmebeteg nő naplója és Witman fiúk című alkotásait.
A Bojkovszky Béláról elnevezett díjat kiemelkedő életművéért Hajdú Miklós fővilágosító kapta, aki többek között a Ripacsok, a Szabadíts meg a gonosztól és az Ópium – Egy elmebeteg nő naplója című filmeken is dolgozott.
Idén először Kameraman díjat is kiadtak, melyet Bille Lászlónak ítéltek, aki olyan filmeken dolgozott, mint a Szárnyas fejvadász 2049 (Blade Runner 2049) vagy a Terminátor: Sötét végzet (Terminator: Dark Fate). A Káel Csaba rendezésében készült Bánk bán című filmben Zsigmond Vilmos operatőr kameramanja volt.
A szintén idén létrehozott Fénymegadó díjat Kovács László vehette át, aki több kiemelkedő film fénymegadója volt, és Koltai Lajos operatőr mellett is dolgozott Szabó István február végén mozikba kerülő új filmjén, a Zárójelentésen. Kovács László részt vett a magyar film megújításában, megmentésében is, legutóbb a Fehérlófia restaurálásán dolgozott.
A HSC (Hungarian Society of Cinematographer) idén első alkalommal adományozott aranygyűrűt a Magyar Opartőrök Iskolája, a HSC Stábiskola volt diákjainak. A Novák Emil által 2007-ben alapított HSC gyűrűt azok kapják, „akik nélkül nincs siker”. Az 512 végzett hallgatóból kiemelkedő szakmai munkájuk alapján az idén két gyűrű talált gazdára: az egyiket Krajnyák Péter focus puller, a másikat pedig Bottyán Marcell segédoperatőr kapta.
Itt említjük meg, hogy a verseny keretében, február 6-án került sor a 2020. év első, magyar filmes szakmai rendezvényére is, melyet az Európai Operatőr Szövetség, az IMAGO 11 tagú vezetőségének részvételével tartottak meg. Az eseményen a magyar operatőr szakma jeles képviselői mellett jelen volt Paul Rene Roestad, az IMAGO elnöke, Nigel Walters, az IMAGO tiszteletbeli tagja, volt elnök is, és a nemzetközi filmipar számos más kiválósága. Az eseményen jelentették be hivatalosan, hogy a 89. születésnapját ünneplő Vagyóczky Tibor operatőrt – aki 2001-2003 között az IMAGO elnöke volt -, a szervezet első magyar tiszteletbeli tagjává választja, egyben The IMAGO International Tribute Award díjjal is kitüntették. Vagyóczky Tibor Balázs Béla-díjas magyar operatőr, egyetemi tanár olyan filmeket fényképezett, mint Keleti Márton 1962-es filmje, az Esős vasárnap, vagy Banovich Tamás 1967-es alkotása, az Ezek a fiatalok. A szakmai eseményen megvitatták az operatőrök munkakörülményeit, jogait, szerződési feltételeit, valamint szó volt a hazai és európai operatőrképzés lehetőségeiről is.
A Kovács László és Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díj február 7-i díjátadó gáláját Sebő Ferenc és együttesének az ünnephez méltó, hangulatos fellépése zárta különleges hangzású, költők verseit megzenésítő dalaival.
Bővebb információ az eseményről és a díjazottakról a www. hscmot.hu internetes oldalon olvasható.
Fotók forrása: Nemzeti Filmintézet