„Mindenek felett” – Zellei Boglárka Éva Latorlépés című kiállítása a TOBE Gallery-ben

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

A TOBE Gallery legújabb egyéni kiállítása Zellei Boglárka Éva (1993, Budapest) fotográfus, vizuális művész első önálló hazai bemutatkozása, holott munkáit számos európai városban és művészeti magazinban láthatta már a közönség.

© Kiss Richárd

A Körösvölgyi Zoltán kurátori tevékenységével kísért tárlat már a Gallery Bródy Sándor utcai frontjáról nézve is meghökkentő élményt nyújt, a nem szokványos elrendezésének nagyon erős ránk gyakorolt hatása van. Ez alapvetően annak köszönhető, hogy a 2017-ben mesterdiplomázott, munkáiban a spiritualitás és a vallás mai átalakulását kutató alkotó figyelmének, ezáltal önálló kiállításának középpontjába is került jelenség, a latrok megfigyelése és kiemelése után teljesen új megközelítésben láthatóak nem csak vizuálisan, de sajátos atmoszférát is teremtve a kiállítótérben.

© Kiss Richárd

A Golgota-ábrázolásoknál megszokott magasságban, de nem éppen hagyományos módon elrendezett Latorlépés című tárlat a Krisztus keresztre feszítésekor a két oldalán kínhalált halt bűnöző, a latrok keresztről történő ki- és nem feltétlenül leemelése által helyezi új kontextusba annak üzenetét. A latrok megítélése ugyanis, így együtt, egy rendhagyó installáció formájában nem megszokott hatással bír. A Magyarország területén, több helyszínen megörökített, megfeszített bűnözők, az alkotó figyelmének középpontjába kerülve, digitális körbevágás után, akaratának megfelelően egyenesen az ítélkezés, az elfogadás, a kirekesztés és a megszabadulás fogalmakat értelmezték újra.

© Kiss Richárd

Zellei Boglárka Éva ugyanis faragott változatlanságukat fényképen megörökítve, körbevágva és a keresztre feszítés eszközeitől – kötöttségeiktől – megszabadítva őket arra irányítja a mi figyelmünket is, hogy a bűnösök, ezen perspektívában már szabad lelkekként élnek, szárnyalnak tovább. A művész számára ugyanis az életéért küzdő emberből a mozgás dinamikája, a mozdulatlanságból történő kitörés, a felemelkedés pillanata a meghatározó értékű.

Fotó: a TOBE Gallery jóvoltából

A latrok megítéltetése, a kereszt szimbólumának megértése nem egyedüli motívum, hiszen sok, különböző nemzetiségű és művészeti ágban alkotót foglalkoztató gondolatkör. Egyik ilyen költőnk, személyes kedvencem Pilinszky János, aki feleségének, Juttának írt Naplórészlet című versében így ír erről:

„Latrokként – Simone Weil gyönyörű szavával / ‘tér és idő keresztjére / vagyunk mi verve emberek’ / Elalélok, és a szálkák fölriasztanak. / Ilyenkor metsző élességgel látom a világot, / és megpróbálom feléd fordítani a fejemet.”

Fotó: a TOBE Gallery jóvoltából

A Pilinszky János is már csupán „vizionált”, a tér és az idő síkjaként ábrázolt keresztre feszíttetési állapotot dimenzionálja meg. Zellei Boglárka Éva is ezt teszi, vizuális művészként, szó szerint a kereszttől elválasztott bűnöseivel fejezi ki azt a pillanatot, amikor a földi halandó örök életre kel.

Fotó: a TOBE Gallery jóvoltából

A TOBE Gallery terében felfüggesztett, kínhaláluk előtti pillanatokban ábrázolt szobrokról készült fotográfiák ugyanis életre kelnek. Az őket keresztjükről leválasztó művész is tudta, hogy abban a pillanatban, amelyben ábrázolódtak, a mindenek felettiségükhöz már nincs szükség az őket megtámasztó kellékekre. Csupán – és visszautalok Pilinszky János soraira – számukra metsző élességgel (tisztán) látni a világot már haláluk előtti pillanatokban adatott meg, és nem is egy másik, hozzájuk hasonló emberként élő felé fordítják fejüket, hanem Isten országában keresik azt. Talán földi bűnösségük megítéltetéséhez is hozzájárult ez. Talán nem.

Fotó: a TOBE Gallery jóvoltából

A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója idei „Átlátások 3.0” programsorozatának keretében megvalósuló, előzetes bejelentkezéssel február 22-ig látogatható kiállítást számos esemény kíséri.

Fotó: a TOBE Gallery jóvoltából
,