Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Fotók: Kaunitz Miklós
Április 30-ig látogatható az Átrium Galériában a két éve elhunyt, Pulitzer-emlékdíjas és Táncsics Mihály-díjas fotográfus, Szalay Zoltán (1935-2017) hagyatékából válogatott, Feketén-fehéren című kiállítás.
A magyar sajtófotográfia kiemelkedő alakjának hat évtizedes munkássága alatt készült, dokumentumértékű riport- és zsánerképei a magyar fotográfiatörténet meghatározói. Az azokon, a tudatos alkotói hozzáállásból fakadóan megjelenő, a valóságra, a valóság ábrázolására ráfókuszáló társadalomábrázolás ugyanis a 60-as, 70-es évek hétköznapjainak olyan hiteles forrásai, amelyeken a politika- és kultúrtörténet lenyomata is kirajzolódik. És ez a kirajzolódó valóság, az, amelyet Szalay Zoltán kiragadott abból az adott időszakból amely időtlenné, és nagyon is aktuálissá teszi a több tízezer felvételt tartalmazó hagyatékból kiemelt tárlatot.
A színház nyitvatartási idejében ingyenesen megtekinthető kiállítás anyagát Alföldi Róbert, a galéria művészeti vezetője válogatta, a művész által az Európai Uniós csatlakozásunk időpontjára időzített Szalay Zoltán: Ilyenek voltunk, Magyarország elmúlt ötven éve című albumából. Az életében több hazai és nemzetközi tárlaton is bemutatkozó művész ezen, tudatosan a társadalom ábrázolására fókuszáló sorozata jelen idejű értelmezésben jóval többé vált, jóval többé válhat, mint gondolnánk, és ennek a tárlatot megnyitó színész-rendezőnk is hangot adott. Véleménye szerint ugyanis „fontos fejbekólintás ez a kiállítás.”. A fotográfiákon a nagyon erős és kitartó alkotói hozzáállás eredményeként kirajzolódó, a 60-as, 70-es évek magyar valóságának egyéni és közösségi megjelenítése ugyanis eseményeken alapul, de sorsokat formál, amelyekre éppen azért kell rácsodálkoznunk, visszatekintenünk és emlékeznünk rájuk, hogy ezek a szimbolikus értékű pillanatok ne ismétlődjenek meg.
Alföldi Róbert megnyitó beszédében arra is kitért, hogy „minden igazi valóság zavarba ejtő”, és a fél évszázaddal ezelőtti világból a valóságot megörökítő Szalay Zoltán képei lehetőséget kínálnak arra jelen időnkben is: „ha ránézünk, talán nem lépünk bele ugyanazokba a helyzetekbe, amit itt látunk”. A művész kifejezte, a képek társadalomábrázolásának aktualitásai nem csupán annak politikai vonatkozásaiban kell, hogy emlékeztessenek minket valamire, amit ha kicsit késve is, de talán még módunkban áll megváltoztatni.
Ez az, amelyen minden körülmények között el kellene gondolkodnunk. A Szalay Zoltán fotográfiáiból válogatott tárlat erre most történelmi és egyéni vonatkozásaiban is lehetőséget ad számunkra, hiszen a művész tudatos ábrázolásának egy nagyon komoly és erős egyéni szintű vonatkozása is van. Személyes mementómmá vált a Lottónyertesek című kép, amely alanyainak tárgyi környezete ugyan egy adott korszak jegyeit tükrözi, de a róluk sugárzó szenvtelenség kortalansága és egyben kortünete az, amely meghatározó maradt. Ez az érzelem- és önismeretmentes világ az, amely öntudatlanságunkhoz és emberek, ideák, tévhitek általi megvezetésünkhöz vezet.