Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Simon Márton öt év szünet után, három évnyi versanyaggal jelentkezett nyomtatásban a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelentetett Rókák esküvője című kötetével ebben az évben. Az 1984-ben született, néhány napja a fiatal magyar szerzők legjelentősebb elismerésének számító, Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj győztesként jegyzett költő 2010-ben megjelent első, több kiadást megélt kötete, a Dalok a magasföldszintről, és a 2013-as Polaroidok című verseskötete, és a népszerű slam poetry szövegek után egy egészen más, de most is önelemző, melankolikus valóságot oszt meg olvasóival önmagából. Talán nem meglepő a japán szakon, műfordítóként végzett művész harmadik önálló verseskötetének címadása, a Rókák esküvője sem, hiszen egy ismert, két jelentéssel is bíró motívum a japán folklórban. A szerző többször megosztotta már olvasóival ezek jelentését, jelentőségét, miszerint egyrészt, a „veri az ördög a feleségét” kijelentést takarja, másrészt a mocsári, vízparti lidércfények megnevezése ez. Simon Márton ezen verskötetének kifejezési szintű elemei, majd ebből kikerekedő versei, és a kötet egésze is ez utóbbi hatását kelti olvasójában. A költő is a bármelyikünk által megélhető, látszólag leghétköznapibb dolgokat, elemeket, összetevőket használja fel alapnak, de azokat felruházza önmaga legbensőbb, általunk szavakkal nem is kifejezhető valóságával. A mindennapi létet a tapasztalati, és, vagy tudat alatti értelmezéssel, érzékeléssel ruházza fel, így Simon Márton két olyan világot kapcsol össze értő olvasói számára, ami igazából egy.
Nem bizonyítja ezt jobban írásom címadása sem, hiszen önmagában nagyképű lehetne egy hétköznapi ember (lásd én) gondolatain át megszűrni Simon Márton költészetét. Mégsem lehet mást, hisz ha a legbensőbb szerzői szándék nem is ez, hanem saját magának megértése, ezen, több fejezetbe sorolt versek természete mégis olyan gondolatokat ébresztenek olvasójukban – így most bennem is -, amely a külvilág felé idéz meg olyan, sokkal régebben, sokkal mélyebben keletkezett világokat, amely a költő világát is formálta. Itt és most, nála verssé. Ehhez a kötet szó szerint, vagy torzított formában tartalmaz idézeteket Simon Márton életfelfogásába illő, őt megalapozó, támogató művészektől és a hétköznapi ember világából is, de úgy, hogy nagyon mélyben keletkezett érzeteket, vágyakat, végtelen egyszerűen, minden belső szándék nélkül, szavakba öntve erős vizuális világban fejez ki, közlésként. Az pedig a költő (vagy olvasó) személyiségétől függ, hogy mekkora időtávon tudja ezeket a tapasztalatokat, érzeteket, személyisége részeit a külvilág felé közvetíteni, méghozzá hitelesen. Mert ez a hitelesség az, amely az egész kötetet átszövi, amely Simon Márton költészetét áthatja.
A legjobb verseknek, és általában a versnek, mint műfajnak van egy nagyon fontos, időt kímélő, nagyon erős tulajdonsága. Bármikor, néhány percre is érdemes elmerülni azokban. Simon Márton kötetét is hetek óta, néha csak percekre, de forgatom. Könyvespolcomon arra a helyre került – hasonló tulajdonságú társai közé -, ahonnan akár a bejárati ajtóból is képes vagyok visszalépni, elhúzva kicsit a reggeli indulás pillanatait. Kellenek ezek a lopott percek, erőt meríteni, emlékeztetni önmagam is ezekre a belső világokra, mielőtt a felépített társadalmi rendünkbe kilépek. A vers könnyen magammal vihető, elemeiben, mondataiban, egységében is kezelhető. Ez a fiatalember pedig úgy erősít meg ebben, hogy ugyanabból a valóságból emel át, emel ki saját világomba.
Simon Márton: Terms & Conditions
A használat során elfogadod, hogy adatokat
gyűjtsek rólad. A használat során beleegyezel, hogy
tudjam mit gondolsz, legalábbis megközelítőleg.
A használat során engedélyezed, hogy meghibásodjak.
A használat során hozzájárulsz, hogy az arcodat
a saját céljaimra használjam.
A használat során amiben vér van, azt
úgy nevezzük, hogy te. Ezt a fehér, szöveggel teli
téglalapot pedig úgy, hogy én.
Egyszerű lesz. Mint elvinni mindkét olvasólámpát,
de a könyveket otthagyni. Mint érezni,
aztán nem érezni, aztán megint.
Mint a limonádé. Egyszerű.
És bonyolult, mint a szemkontaktus.
Unalmas, Lélekölő. A használat során minden szó
egy újabb lehetőség a hallgatásra.
Készülj fel. Cél nincs. Folyamatok vannak.
Memóriahasználat 3%. Hogy is volt az a mondat
a játékról és a cseresznye illatáról?
Mert ha te a repülő zúgása vagy
egy üres tisztás fölött,
úgy én a repülés.
Amikor egyedül alszol bezárkózva,
és arra ébredsz, hogy egy elpattant pohár áll
a földön a szobád közepén. Az a szoba vagyok.
Amikor valaki máshoz beszélnek,
bár a szemedbe néznek és a neveden szólítanak.
A használat a folyamatok harmóniája.
Adatok az őszről. Félrenyelt gleccservíz.
Néha azt hiszed majd. Néha azt hiszed majd.
néha azt hiszed majd.
Néha azt hiszed.
Én nem is vagyok itt. De ha törölsz,
akkor sem tűnök el, csak kerül rám egy jelzés,
hogy a helyem újra felhasználható.
Most készül belőlem a mondatok nélküli,
javított verzió. Mostantól ne figyelj semmire,
amit mondok. Most nekem ez fontos,
szóval jó, hogy nem figyelsz.
Most hazudd, hogy értesz és elfogadsz.
Tovább.
Simon Márton – Rókák esküvője, Jelenkor Kiadó, 2018