Szerkesztő: Böjtös Kinga
„Én írom a történeteket, én rajzolom, én festem és fotózom a pillanatot, életté szövöm, öltöm tűvel és cérnával szigetté, nem minden rezzenést felfogható rejtelmekké – belőlem, neked.”
Marie Breznay (Fr) képzőművész, Csíkszentmihályi Réka textilművész, Gulyás Judit textilművész, Kecskés Zoltán grafikusművész, kurátor és Székely Judit textilművész- szervező közös tárlata 2018. december 1-ig látogatható az Aranytíz Kultúrházban.
Ismerjük meg a kiállító művészeket és alkotásaikban megbúvó gondolataikat:
Székely Judit textilművész
Az enyészetre ítélt anyag megtalálása után újra él. Hasadása kereszt formát ölt és a Mindenség küszöbén válik láthatóvá a Megfeszítettre emlékeztetve.
„Ha pokolra jutsz, legmélyére térj. Az már a Menny, mert minden körbeér.” – írja Weöres Sándor. Lehetséges -e ez a kezdet valaminek a vége, és ez vég valaminek a kezdete? És a gyermekrajzok tisztasága lehetnek -e átmenetek a kettő között?
Kecskés Zoltán grafikusművész
Kecskés Zoltán
Kinek ne lenne szüksége valamiféle Kapocsra Föld és Ég között, ami összeköti, egyben tartja emberi létét két távolság, az elérhetetlennek tűnő elérhető között. Rajtunk múlik elérhetősége.
A Kapocs c. mű mutatja Krisztus szerepét, sejtetve az utolsó vacsora és az azt követő események kopott freskószerű megjelenítésével.
Mégis, hogyan juthassunk az áhított helyre („Senki sem juthat az Atyához, csak általam” Mt 11,27), ha a legutolsó földi kaput átléptük? Amikor már minden kimondott és ki nem mondott szó, hibáink terhe, emlékeinkben már elfelejtett és még mindig elevenen élő mulasztásaink terhe súlytalan olyan úton, olyan „lebegő lépcsőn”, mely nem visz, nem hordoz, hanem vezet, s mindezt megerősíti a görög I és a görög H betű, azaz a Krisztus monogram.
Csíkszentmihályi Réka textilművész
Csízszentmihályi Réka
„Kép-Más” című sorozat képein a tükör és a tűzzománc a meghatározó anyag, redukált színeket használ az alkotó. Interaktív művek, egészen más nézetet, látványt nyújtanak, ha frontálisan, vagy ha oldalról nézzük őket. Egyfajta relativizált jelenlétet sugallnak, nézőpontok változtathatóságát (senki sem azonos a pillanatnyi állapotával és akár cselekedeteivel, tetteinek összességével sem).
Gulyás Judit textilművész
Gulyás Judit
A „Szívlabirintus” néhány éves vesszőparipám, elkészítettem izzó vörösben, nyertem vele képzőművészeti díjat, de éreztem hogy ez csak valaminek a kezdete….
Szíveink már születésünkkor hordoznak olyan lenyomatokat, ami néhai őseink traumatikus sérüléseit, katartikus örömeit, vagy épp győzelmeit írja tovább… Mint az ujjlenyomat, szívünk is tele van barázdákkal, amik életünk térképeiként bővülnek, gazdagodnak. Sokszor elképzeltem milyen labirintusok lehetnek az ember szívében, hol irányt mutatva merre szabad az út, hol van zsákutca, esetleg néha vissza is kell fordulni, talán többször is…
„Mint a vízben egyik orca a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.” (Péld. 27. 19.)
Szívlabirintusaim olyan tájakat kutatnak, ami örök rejtelem, mivel egyedül Isten felségterülete.
Marie Breznay képzőművész
Marie Breznay
” Imalom” Oltár triptychon, Fotómontázs : Gondolatok a földi milétünkről egy átmeneti térben, ami a metró is lehet. Milyen közös foglalatosság köti el az embereket, akik önszántukból ugyanarra a helyre mennek és ugyanazt csinálják? Van aki csak néz, van aki alszik, vagy a telefonját nyomkodja, mintha ez kötelesség lenne, átmenetileg. Engem érdekel ez az átmeneti lét, két konkrét foglalatosság között. Mindenki definiálja magát, de én nem tudok ilyet csinálni. Párizsban sosem leszek igazi francia, magyar már nem úgy vagyok mint mások, ez a sem-sem lét elgondolkodtatott, hogy hol is létezhet hasonló. Hát a metróban mindenki saját maga, áhítatos elengedettségben teszik azt ami napvégi közösségi ima-morzsolásnak is elkönyvelhető. Minden nap, minden héten… Imalom…”
Helyszín: Aranytíz Kultúrház, 1051 Budapest, Arany J. u. 10. II. emeleti kiállítóterem
Nyitva tartás: december 1-ig, hétköznap 9 és 21 óra között, hétvégén programfüggő