A Francia Sanzon Legendája, Charles Aznavour emlékest – Interjú Bardóczy Attilával

2018. november 12-én 19 órától a Gerbeaud Aranyszalonban  A Francia Sanzon Legendája, Charles Aznavour címmel sanzonest lesz Berec Péter közreműködésével, aki harmonikán kíséri Önt.

Miben lesz különleges ez a sanzonest?

Szomorú aktualitása van. Alig egy hete teljesen váratlanul elhunyt Charles Aznavour, aki ugyan 94 éves volt, de éppen Japán turnéról érkezett haza, és készült Örményországba, majd nagy koncertturnéra Franciaországban. Ő maga is azt nyilatkozta, hogy testvérével együtt ünneplik majd a 100. születésnapját. Valahogy elhittük neki, hogy ez így lesz. 

Emléket állít Charles Aznavour-nak? Hallhatunk ezen az estén egyéb híres francia sanzon énekesek dalaiból is ?

Igen, természetesen. Hiszen Aznavour hosszú élete pályatársakból, múzsákból, saját felfedezettekből, és rengeteg dalból áll, melyek több évtizedet felölelnek. Aznavour, mint szerző nagyon sok híres előadó sikeréhez járult hozzá, sőt, van, akinek ő írta az első igazi nagy dalát. Ha Aznavourról beszélünk, nem lehet kihagyni Piaf-ot, aki gyakorlatilag Aznavourt felfedezte. Az énekes soha nem fejtette el Piafnak, mit köszönhet neki. Írt számára sanzonokat, és haláláig nagyon jó barátok, és kollégák voltak, ami Edith Piafnál nem mindig volt természetes. Érdekes, hogy Aznavour annyira tisztelte, hogy végig magázta a nagy énekesnőt, aki viszont tegezve beszélt hozzá. És persze ott vannak a kortársak, és jó barátok, Bécaud, Brel. Olyan hosszú a sor, hogy ha mindenkit szeretnénk megjeleníteni, az napokba telne! 

Nagy sikerrel  játsszák tavaly óta a Skót mámor című előadást Ivancsics Ilona és Színtársai produkciójában.

A közönség láthatóan, és hallhatóan is nagyon szereti ezt az előadást. Érti a poénokat.

Mit emelne ki ebből az előadásból? Miért olyan szerethetőek a szereplők? 

Nagy boldogság számomra ez az előadás. De komolyan! Már akkor szerettem, amikor fordítottam. Éreztem, hogy ez egy igazi mai darab, mai emberekkel, helyzetekkel. Mindenki szerethetően esendő a maga stiklijeivel, és bogaraival. Jellegzetesen franciás humor, pikantériával. Van benne szó mindenről, amit a 40-es 50-es korosztály megél, csak nem szeret kiteregetni. Szellemes, humoros.

Ennek ellenére nem is gondoltam rá, hogy játsszam benne, de egykori főiskolai évfolyamtársam, és barátom Ivancsics Ilona felkért Bruno, az egyik férj szerepére a társulatánál. Bevallom, először tényleg meglepődtem, mert nem ezért kezdtem bele a fordításba. Nem is láttam magam előtt, hogy a figurák egyike az én képemben jelenjen meg. A felkéréskor gondoltam bele először komolyan, hogy milyen is lehetne, ha az egyik férj én lennék. Aztán igent mondtam.

El kell árulnom, hogy a játszótársaim erőteljesen motiváltak a továbbiakban. Jantyik Csaba, aki az előadás rendezője, nagyon felkészülten, flottul, és igazi hozzáértéssel nyúlt a darabhoz. Remekül próbáltunk, -bár néha fáztunk- de látszott, hogy mindenki szereti a szerepét. Készültünk rá, hiszen van mit beszélnünk (jóformán folyamatosan), és van mit csinálnunk. Senki nem a másikkal foglalkozott, hanem csak saját magával, a saját dolgával törődött.

Nagy Enikővel most találkoztam először színpadon, és nagyon szerettem a figurát, akit ő felépített. Ma is imádom, és néha még a színpadon is vannak mondatai, amiken majdnem hangosan felnevet-nék… Már ha lehetne!

Kökényessy Ági pedig már régóta az egyik kedvenc színésznőm, és borzasztóan vártam a találkozást vele. Ő a feleségem a darabban, és erre büszke vagyok.

Őszintén megmondom, kimondhatatlanul jó érzés, amikor azt látom, hogy milyen sikerük van külön-külön, és együtt is ebben a darabban. Nagyon jók!!!!!

Legutóbb Békásmegyeren fantasztikus hangulatú színházi este jött létre az előadással, és a nagyszerű közönséggel. És hallom, mert Ivancsics Ilona elmondta, hogy egyre több felkérés jön hozzájuk az ország különböző részeiről az előadást illetően!!! Sajnos most egy-két hónapig nem leszek itthon, mert a „Szépség és a szörnyeteg” előadással turnéra indulunk az Operett-színházzal, de január végétől újra visszaállok a szerepbe, és remélem, még sok embernek tudunk szép estéket szerezni a „Skót mámor”-ral!

Bizonyára lesz még további előadás időpont a közeljövőben? Mit lehet erről tudni?

Annyit tudok, hogy egyeztetés alatt áll a műsor. Nehéz ez, mert mindannyian játszunk, és persze mind más, és más helyeken, tehát nehéz összeegyeztetni. Én január végétől vagyok, és ígérem, hogy itt kiírom, mikor lesz előadás!

2018. október 16-án, kedden, 19 órától a Spirit Színházban Rémes születésnap. Ez a színdarab is sikeres előadás. Mi benne színészként kihívás? 

Színészként minden kihívás. Ha nincs kihívás, akkor minek hozzáfogni, nem?

Ez is egy mai darab, ez is 4 szereplős, és társalgási darab, de nagyjából itt meg is szűnt a hasonlatosság. Más stílus, más nyelvezet, kicsit thrilleres, kicsit vígjáték, de nagyon angol.

El sem tudom mondani, milyen jó ebben a csapatban dolgozni. Külön hálám a Spirit igazgatójának, Perjés Jánosnak, hogy megkeresett a szereppel. Ritkán adódik ilyen jó csillagállás az ember pályáján, ezt ennyi évtized után bizton állíthatom. Jó darab, jó szöveg, jó rendező, jó kollégák. És ez nem közhely, nem udvarolni akarok nekik.

Détár Encivel sokat dolgoztunk a Rock-Színházban, voltunk Evita, és Peron, még Németországban is. Azóta ritkábban találkozunk, de pontosan ott tudjuk folytatni mindig, ahol korábban abbahagytuk.

Tornyi Ildit, és Varjú Kálmánt nem ismertem személyesen, de szerencsére eljött ez az idő is. Ők egy másik, fiatal korosztály, akiket élvezettel figyeltem, ahogy próbálnak, és erőteljesen inspiráltak engem is.

És akkor még nem említettem a rendezőt, Bányai Gábort, akivel még soha nem találkoztam a pályán, pedig valahogy mindig közel jártunk egymáshoz, csak eddig soha nem ugyanott, és ugyanakkor. Én láttam a nagy ívű pályáját, valószínűleg ő is tudott az én kevésbé nagy ívű, de létező dolgaimról, csak sosem voltunk egyszerre ugyanazon a helyen, és most hipp-hopp, sikerült találkozni. Tulajdonképpen hálás vagyok a sorsnak ezért a találkozásért.

De visszatérve a kérdésre: az a nagy kihívás, hogy a néző 5 centire ül tőlünk, tehát mindent lát. Azt is ha rontunk, azt is ha hazudunk, azt is ha megbillen valami, de azt is, ha valami valódi születik meg, illetve rendkívül hálás ha megszületik a megírt mű.

És ez azért kihívás!

Milyen ez a rémes születésnap?  

Nem rémes! 🙂

Van e az előadás végén katarzis? Megoldódnak a kínos helyzetek?

Meg. De többet elárulni indiszkréció lenne.

És végül azt kérdezném, hogy milyen jövőbeli tervei vannak? Színházi és egyéb felkérések terén?

Egyelőre ezek legyenek meg!  Aztán meglátjuk…

Köszönöm.

Írta: Kukovecz Irén
,