„Sajátos rabság” – Telihold a Fészek Művészklub színpadán

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

December legvégén jelentkezett új bemutatóval a Fészek Művészklub színpadán Bodor Böbe rendező és társulata. A négy női szereplőre, tucatnyi női karakterre válogatott egész estés színházi előadás a legismertebb dél-európai és latin-amerikai írók műveiből idézve építkezik, nem kevesebbre vállalkozva, mint arra, hogy felvillantsa a nőiességünkből fakadó szerepek legjellemzőbb pillanatait bármelyik nem nézőinek szánva. Hiszen a 90 perc alatt megteremtett sajátos, „délies” hangulatú és temperamentumú világban nem csupán a felvett női szerepek és gyökereik feltárása a cél, de alkalmat kínál a darab arra is, hogy megítélhessük a társainkhoz, azok női szerepeihez fűződő viszonyainkon túl akár saját magunkkal való kapcsolatunkat is.

A több generáció nőiességét és az elmúlt évszázad évtizedei mellett a jelen korszakát is megidéző, mindig saját szemszögből láttatott, sokszor csak monologizált, érzelmi váltásokon keresztül konkrét jellemek kirajzolásához használt, testközeli, a közönséget partnerként kezelő színészi munka komoly koncentrációt igényel. Ehhez a felhasznált zenei betéteknek, az álló- és élőképként is funkcionáló színésztársaknak a háttérben is jelentőségteljes szerep jut. Utóbbiak amellett, hogy az előadás esetenként komplett díszleteiként is szolgálnak, annak szerves részeivé is válnak, hiszen a hangulatokat, az érzelmi változásokat és játszmákat, így a szereplőkben lezajló belső folyamatok megértését és feldolgozását megkönnyítő szerepük is lesz. Szükség is lehet erre, hiszen a történeteket a főhősnőik monológjaik és a környezetükben élőkkel lefolytatott rövid párbeszédeik által úgy fedik fel a közönség előtt hitelesen egy-egy jeleneten keresztül akár a teljes élettörténetüket, hogy abban saját személyiségük mellett a hozzájuk közelebb álló emberek jelleme is kirajzolódjon, de mindig a női szereplők által.

A sokszoros szerepcserékből és apró részletekből felépülő, kifejezetten humoros színházi élmény kialakításához a négy színész (Kozma Andrea, Rudolf Teréz, Szűcs Éva, Takáts Andrea) monologizálása, verselése és tánca – a teljességet megidézve azokat részleteiből építve fel – mintegy dramaturgiai eszközként is beleépül az előadásba. Így a szöveges részek mellett a zenei betétek és a sűrűn használt, két pólusú (sötét és világos) fényeffektek is annak szerves és elválaszthatatlan részévé válnak.

A Telihold címmel, mint szimbólummal felruházott előadásban látszólag nyoma sincs a férfiaknak, mégis minden, az abban meg- és felidézett női szerep a nő és férfi kölcsönösségén alapul. Ezért leginkább róla szól. A darabban a férfinak meghatározó, testetlen és hangtalan jelenléte, energiája van, hiszen az abban megidézett nagy irodalmi gondolkodók és gondolkodásra késztetők műveit is alapvetően az szőtte át, hogy az azokban feltárt női sorsok milyen módon kötődnek a hozzájuk valósan vagy csak vélten kapcsolódó férfiakéhoz, a Telihold, a teljesség élményét keresve. A három generáció női tagjait végigkísérő történetében, a Jákob lajtorjájában Ljudmila Ulickaja már ezen a férfi-női szimbólumon is túlmutat, hiszen csupán a kapcsolódás kölcsönös, szoros jellegére alapoz:

„Hiszen a kapcsolatunk úgy alakul, mint két egyéniség kapcsolata, akiknek közös az érdeklődési körük, az pedig, hogy különböző neműek vagyunk, az, ami a kapcsolatunkban tisztán „nemi”, annak nincs különösebb jelentősége. Ez egy sajátos rabság, amelyet csak az egyesülés, a közös jelleg révén lehet leküzdeni. Hiszen ha jól értem Platónt, éppen ebben áll az „androgünitás” eszméje – olyannyira egy lénnyé válni, hogy a nemiség ne zavarja ezt az együvé tartozást …”

Az előadás a Fészek Művészklub programjában található meg.
Játsszák:
Kozma Andrea
Rudolf Teréz
Szűcs Éva
Takáts Andrea

Az előadásban felhasznált szövegek írói: Almodóvar, Sergi Belbel, Osvaldo Dragún, Clarissa Pinkola Estés, Goldoni, Frida Kahlo, Llosa, Lorca, Carole Martinez, Raduan Nassar, Virgilio Pinera, Patricia Portela, Adélia Prado, Mario Puzo, Guimaraes Rosa

Jelmez: Fekete Katalin, Zene: Galambos Zoltán
Mozgás: Molnár Éva, Rendező: Bodor Böbe
Pokerface Produkció

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Az írásban felhasznált cím és idézet Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája című regényéből lett kiemelve.