Holt költők társassága – Így viszik át

Szerző: Sokolowski Dániel 

Szilveszter estjén mutatta be a Mozsár Műhely legújabb produkcióját, amely önmagában rendhagyó műfaj. Nagy költőinket, a fiatalabbak az irodalom tankönyvek lapjairól, magasztos legendák formájában ismerhetik meg, életükről, szenvedélyeikről, személyes drámáikról a halhatatlan költemények, művek állítanak emléket. Miért ne folytatódhatna ez az emlékállítás a színpadon? Egyetértünk? Megnéztük, hogyan viszik át ők.

© Szokodi Bea

Mire gondolt a költő? Találkoztunk ezzel a kérdéssel már az iskolapadban. Már akkor nagyon szerettük, akár lehetett róla halvány sejtelmünk, akár nem.

Mit gondolnak maguk? Ezt a problémát már Peter Weir méltán népszerű filmjében szegezi az irodalom és az élet tanára a diákjainak.

A tükör két ellentétes oldala. Hol találkozik a kettő?

© Szokodi Bea

Az Így viszik át c. előadás koncepciója valahol e köztes helyen mozog. A színdarab azt mutatja meg nekünk, mit élhetett át a költő, milyen életminőségekből, szituációkból, motivációkból, pszichés állapotokból születhettek az általunk oly jól ismert irodalmi termékek. Azonban ez a prekoncepció csalóka, az előadás nem (csak) fiataloknak szól, éppen ellenkezőleg, stílusában ennél több univerzalitást és színesebb expressziókat hordoz.

Etűdös formában, színdarab részleteknek ható jelenetek sorozatán keresztül, szemelvényes szerkezetben láthatunk bele hazai irodalmi legendáink magánéletébe – kicsit reality szerűen, s ez a forma teszi sikkesen divatossá a színpadi megjelenítést.

© Szokodi Bea

© Szokodi Bea

Döbrösi Laura, Bakonyi Alexa, és Mohai Tamás viharos gyorsasággal váltakozó szerepeikben arra törekszik, hogy megragadják a pillanatot. Azt, ami akkor csak önmagát jelentette, idővel azonban epikussá vált, és a sors, midőn utolérte, rögtön túlmutatott önmagán. A szerelmeknek égni kellett, a költeményeknek meg kellett születniük, hogy az élet feltartóztathatatlanul rohanjon önmaga vesztébe.

Az előadás néhol humoros, máshol tragikus, ám nemes egyszerűséggel vetíti a néző elé a sokszor mellőzött emberi hátteret, őrületet, vágyakozást, minden szeszélyt és veszélyt, amelyek hatására forgott előre a magyar irodalmi örökség, költőinket is felőrlő nehéz kereke.

© Szokodi Bea

© Szokodi Bea

Hogyan szerettek ők? Hogyan gyűlöltek? Hogyan őrültek bele? S miért? Ezt mesélik el ebben az előadásban. Nem mesemondással, hanem átlényegüléssel, átéléssel, kellő megőrüléssel, tébolyult elevenséggel.

A premier után Bakonyi Alexa színművészt kérdeztük a zajos pesti forgatagban az előadásról.

AN.:  Mi volt a célotok azzal, hogy a magyar irodalmi történetnek ezeket a szakaszait, ilyen rendhagyó formában színpadra vigyétek?

B. A.: – Nyáry Krisztián mozgalma adta az alapötletet, és hogy az egyik vezető közösségi oldal hogyan tudott reagálni erre a jelenségre. Szerettük volna átkötni a generációs hézagokat, egy hidat verni a saját és szüleink generációja között. Ezt fontosnak tartottuk, ahogy a darabban is megjelenik, hogy mintákban gondolkodunk. Az írók, költők artikulálása a mai napig meghatározza azt, ahogyan mi a szerelemhez viszonyulni tudunk, ez a mai napig hat. Ezért is gondoltuk fontosnak ezt megmutatni.

AN.: Az érettségire is könnyebb lesz veletek felkészülni.

B. A.: – Jajj, de aranyos vagy!

AN.: Abban az értelemben, hogy egy hasonló korú fiatal, ha verset olvas, talán nem találkozik azokkal a jelentésekkel, mondanivalókkal, amit ő keres. De ha eljön, megnéz benneteket, talán jobban meg fogja érteni ezeket a szegmenseket.

B. A.: – Ez érdekes, hogy nem feltétlenül kell tudnom, hogy a vers miből íródott, vagy milyen helyzetben volt a költő, az azonban fontos, és célunk volt ezt is megmutatni, hogy ők is emberek. Van a nimbusz, és ami mögötte van, ezt közelebb hozni, ez is célunk volt.

AN.: Egy nagyon intenzív játékot adtatok elő a színpadon, mennyire volt nehéz az erre való felkészülés?

B. A.: – Borzasztó nehéz volt. Az igazság az, hogy Döbrösi Laurával közös pályázatunknak a gyümölcse ez az előadás, tehát a színészi munka mellett egyéb alkotói tevékenységet is folytattunk, és nagyon kevés volt az időnk, kétszer 14 nap állt rendelkezésünkre összesen, hogy ezt megcsináljuk. Fantasztikus stábot kaptunk, Tóth Réka Ági írta meg olyanra, amilyenre, Erdeős Anna pedig kézbe vette, úgyhogy egy női koncepcióról beszélhetünk.

AN.: Mit üzennél azoknak, akiknek ajánlod ezt az előadást?

B. A.: – Azt üzenném, hogy borzasztóan fontos, hogy ne merevedjünk bele a szerepeinkbe, mindenkinek rengeteg szerepe van, nagyfokú megértésre van szükség egymás felé a különböző élethelyzetekben. A különböző generációknak mind tud adni ez az előadás valamit, és azt szeretnénk elérni, hogy ez átmenjen.

AN.: Köszönjük a beszélgetést, boldog új évet kívánunk!

B. A.: – Boldog új évet kívánunk mi is!

Így viszik át – Nyáry Krisztián alapján

Az előadás Nyáry Krisztián közösségi médiát is felforgató Így szerettek ők köteteiből merít: nagy íróink elfeledett naplóiból és levelezéseiből rekonstruált szerelmeit forgatja a dráma élő szövetébe, szilánkokból villant tükröt saját kapcsolatainknak. Azoknak, akik csaltak és azoknak, akik megcsalattak. Azokkal akik imádtak. Gyűlöltek. Cseréltek férjet, feleséget, nemet, ágyneműt, rímképletet. De egy valamit soha: a kiolthatatlan szerelmet, amelyet ha kellett, a szájukban vittek át. A túlsó partra.

Rendezi: Erdeős Anna
Írja: Tóth Réka Ágnes
Dramatizál: Mikó Csaba
Jelmez: Szlávik Júlia
Játsszák: Döbrösi Laura, Bakonyi Alexa, Mohai Tamás

Ídőtartam: kb. 90 perc szünet nélkül

A Független Színművészetért Alapítvány előadása.

További előadások 2018. januárban: 17. szerda, 19. péntek