Szerző: Varga Bótos Anna
Ha egyetlen szóban kellene definiálnom a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj 2017. szeptember 22-i díjátadója keretében a Bálna-beli Új Budapest Galériában a pályaművekből megnyílt kortárs képzőművészeti tárlat anyagát, egyetlen egy jelzőt tartanék erre a legalkalmasabbnak, azt, hogy meghökkentő. Nem valamiféle avítt tradicionalitás vagy holmi megrögzött hagyománytisztelet, a képzőművészet évszázadokon keresztül kialakult formáinak és eszközeinek számonkérése, ami ezt a jó értelemben vett hirtelen meglepődést előidézte bennem, inkább a mai fiatal képzőművész generáció határtalanul felszabadult, bátor, mindentől és mindenkitől függetlenedni vágyó, a saját közegét, sajátos látásmódját, újszerű funkcióját, gesztusait megteremteni tudó, a szokványosból kilépő, merészen kísérletező temperamentuma, amelynek produktumai, ha első látásra meghökkentőek is, a szinte sokkszerű élménnyel egy szempillantás alatt kizökkentik a nézőt a közömbösségből, azonnal kérdések özönét vetik fel benne, s gondolkodásra késztetik. Nem elsősorban az elvont absztrakciók, montázsok, installációk, konstrukciók különös eszközkészletére, formavilágára, képzelettársítások, szimbólumok sorára s a felhasznált anyagok sokféleségére gondolok, hanem arra, hogy a társművészetek közötti határok feszegetésével, az egymás közötti átjárhatóság megteremtésére tett kísérletekkel olyan innovatív, határtalan alkotói ötletességről, intellektualitásról tanúskodó, a lehetetlent nem ismerő, olykor elvont, hol groteszk, hol abszurd, néha extrém és szürreális művek születnek, amelyek anélkül, hogy öncélúak lennének, hű tükrei egy új művészgeneráció életérzésének, érzésvilágának, a valósággal, egymással és a művészetekkel való kapcsolatának.
© ArtNews.hu
Patt Kelly, Írország magyarországi nagykövete üdvözlő beszédében rámutatott arra, hogy a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat 2011. évi megalapítása óta immár negyedik alkalommal ítélik oda (minden második évben), s az azóta eltelt hat esztendő alatt az egyik legerősebb, legjelentősebb képzőművészeti elismeréssé nőtte ki magát. A nagy érdeklődés ékes bizonyítéka a beérkezett nagy számú pályamunka, s nem elhanyagolható a díjátadón megjelent vendégek magas száma sem. A művészet és a kultúra csodálatos híd Magyarország és Írország között. A világhírű írónak, James Joyce-nak is sokkal tartozunk – hangsúlyozta a nagykövet -, hogy ilyen jók a két ország közötti kapcsolatok, ugyanis a díj elnevezését Ulyssesének magyar származású főhőséről kapta. Nem meglepő, hogy a modern irodalom ezen egyik legjelentősebb alkotása nagy inspirációt jelentett a művészetekre, a képzőművészetre, a filmművészetre és a zeneművészetre egyaránt. Összhangban a díj és az ír alapító számára fontos értékekkel, Leopold Bloom a paradigmaváltó művészet, a függetlenség, a nemzetköziség és nem utolsó sorban az ír-magyar kapcsolatok szimbóluma.
John Ward műgyűjtő, aki feleségével, Mary McLoughlinnal (a Maurice Ward műtárgyszállító cég tulajdonosai) együtt alapította meg a díjat, megnyitó szavaiban kiemelte, azért jöttünk össze, hogy ünnepeljük a művészeket és a művészeteket, majd köszönetet mondott a díj alapításában és megvalósításában segítséget nyújtóknak és közreműködőknek, első helyen említve a Ludwig Múzeum ACAX Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Irodáját.
© ArtNews.hu
A díj célja a fiatal képzőművészek támogatása: a tízezer eurós jutalom mellett a győztes egy külföldi kiállítás megrendezéséhez is segítséget kap. Hazai alkotók és rangos külföldi kiállítóhelyek együttműködéséhez, művészek nemzetközi bemutatkozásához, karrierépítéséhez, a kortárs magyar szcéna nemzetközi művészeti életbe történő még intenzívebb bekapcsolódásához kíván hozzájárulni. A díj további jelentősége, hogy a magán- és a közszféra együttműködésében a kortárs kultúra privát forrásból történő támogatásával valósul meg.
A díjra jelölt művészek 2017-ben Borsos Lőrinc, Ezer Ákos, Fabricius Anna, Fridvalszki Márk, Gróf Ferenc, Németh Hajnal, Schmied Andi és Szabó Eszter voltak, akik néhány perc erejéig röviden szólhattak hitvallásukról, művészetükről a díjátadás előtt lejátszott kisfilmben, s akik közül a három tagú nemzetközi zsűri nevében Doris Krystof nevezte meg az idei győztest. 2017-ben a zsűri választása Németh Hajnalra esett. A nemzetközi zsűri ítélete egyben közvetve és közvetlenül a külföldnek a hazai művészetről alkotott képét, értékítéletét is türközi.
Németh Hajnal, aki saját bevallása szerint az utóbbi 10-15 évben elsősorban a zenére figyel, azok közé a fiatal progresszív művészek közé tartozik, akik a kép és a hang között próbálnak valamiféle átjárást létrehozni. Kiállított alkotásai is mind a zenével kapcsolatosak, musicalekre, operákra, performanszokra, filmekre és fotókra épülnek. MUNKADAL – az idő múlásával című alkotása pl. egy szövegkönyv installáció, a FEHÉR DAL kotta installáció és zenei átiratok együttese, az Invertált hősök pedig fotó panel, módosított lemezborító, s giclée nyomat fa keretben. Főként módosított idézeteket használ, dalok és képek apró megváltoztatásával politikai statementeket hoz létre. Kiállított projektjeiben a nyugati társadalmak politikai rendszerével és normatív meggyőződésével foglalkozik.
Mary McLoughlin és John Ward Németh Hajnallal © Talabér Géza
A díjra jelölt többi művész alkotásai is mind különös egyéni belső világot tükröznek. Ezer Ákos erős, szuggesztív színeket használ. Olaj-vászon képei elkészítéséhez, bár a hagyományos eszköztárból merít, azonban a festészet folyamatára játékként tekint, a modern és klasszikus művészet közötti feszültségek, a valóság hálóján átszűrődő groteszk és szürreális jelenségek érdeklik.
Borsos Lőrinc (aki valójában Lőrinc Lilla és Borsos János társulását jelenti) jellemzője a bipolaritás, s valódi célja a kétlényegűség feloldása. Kiállított alkotásaira az ötletgazdagság s meghökkentő képzelettársítások jellemzők (pl. Az ismeretlen isten szobra, amelyhez zománcfestéket, molinót és stoboszkópot használ).
Gyakoriak a munka világából merített témák, ilyen pl. Fabricius Anna Postwork sorozata. Fridvalszki Márk a posztdigitalitást mint megjelenítési módot tartja alkotásai integráns részének, amelyet jól illusztrálnak digitális kollázsai, nyomatai. Gróf Ferenc úgy vall munkásságáról, mint amelynek egyik alapvető inspirációs forrása a politika és dizájn kapcsolata. Sajátos jelrendszert vonultat fel: „jelekről, politikai jelekről van szó egy bizonyos kontextusban; arról, hogy a forma, szín, betűtípus mit jelent önmagában mint glifa, hieroglifa, szent jel, tehát egyfajta dekonstruktivista praxis, mintha boncnokot, anatómust figyelnénk meg… „ – vallja a művész. Schmied Andi munkáinak előterében a társadalmi tér építészeti kerete áll, installációi audiovizuális és épített elemeket vegyítenek (Noguchi Town), vagy témáit performansz formájában fogalmazza meg.
A díjra jelölt művészek © ArtNews.hu
Szabó Eszter rövid animációkat készít, rajzokat, festményeket kollázsokat, s hétköznapi momentumokat előtérbe állítva társadalmi folyamatokra próbálja felhívni a figyelmet.
A tárlat mesteri elrendezése és a művek válogatása a kiállítás kurátorát, Kukla Krisztiánt dicséri. Az esemény szervezője a Leopold Bloom Művészeti Alapítvány. Az est programját Nagy József, a ragyogó délvidéki (Magyarkanizsa) mozgásművész-koreográfus képzőművészeti témájú performansza tette még színesebbé.
A zsűri tagjai voltak: Audrey Illouz kurátor és kritikus, a reims-i École Supérieur d’Art et Design és a párizsi Institut Supérieur des Arts oktatója; Doris Krystof művészettörténész és művészeti író, a bécsi Kunsthalle volt, és a düsseldorfi K21 Kunstsammlung Nordrhein-Westfalen jelenlegi kurátora; Ros Carter a southamptoni John Hansard Gallery főkurátora.
A tárlat megtekinthető az Új Budapest Galériában november 12-éig. Bővebb információ a www.leopoldbloomaward.com internetes honlapon található.