A lagom-stílusú boldogság: nem felfokozott, nem eufórikus, nem hivalkodó. Megfontolt boldogság.
LAGOM
A svéd életstílus, amely kiegyensúlyozottá tesz.
Linnea Dunne svéd újságíró, szerkesztő, aktivista most megjelent és a skandináv életmódot elemző könyve versenyre kel Meik Wiking HYGGE című és a dán életérzést bemutató sikerkönyvével.
De, mi az a lagom, miért kell megismernünk, és hogyan sajátíthatjuk el, ha már ismerjük?
Lagom, azaz „nem túl kevés, nem túl sok – éppen elég” lényege a konszenzus, és az, hogy ebben mindenki osztozzon.
Az anyagi világon túllépve a jelentés egyre kifinomultabbá válik, a társas viszonyok szabályainak tökélyre fejlesztésére is utal. Lagom az, ha elfogadjuk egy barátunk meghívását, hogy nála töltsük a hétvégét, de ágyneműt viszünk magunkkal, hogy praktikus autót veszünk, nem pedig a legmenőbbet, vagy hogy pusztán a maradékokból ütjük össze a vacsorát, mivel a pazarlás bűn… Lagom a jog, hogy otthon maradhassunk a beteg gyerekünkkel – fizetett szabadságon –, de soha nem élünk vissza e jogunkkal
Érdemes a lagom életmód mellett döntened, mert:
- környezettudatosabban élhetsz
- egészségesebb egyensúlyt tarthatsz munka és szabadidő között
- megszabadulhatsz az otthonodat ellepő felesleges holmiktól
- tudatosabb fogyasztóvá válhatsz
- szeretetteljesebb emberi kapcsolatokat építhetsz
- élvezheted a svéd táplálkozás előnyeit
- megtanulhatod az önellátó gazdálkodás fortélyait
- több időt tölthetsz a természetben sporttal, kirándulással…
…egyszóval boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet élhetsz!
1996-ban Svédország új becenevet kapott. Jonas Gardell író „a félzsíros tej országának” nevezte, a svédek pedig azonnal megkedvelték az elnevezést, és azóta is használják. A szerző a saját standup-műsorában az egyensúlyt ünneplő, a méltányosságot piedesztálra emelő nemzetként írta le Svédországot, ahol a konszenzus a lényeg – és az, hogy ebben mindenki osztozzon. A svédeket olyan népként írta le, amely imádja a fehér falakat és a funkcionális dizájnt, s amely a félzsíros tejet tartja tökéletesnek – ez nem túl sovány, de nem is túl zsíros. A lagom országaként jellemezte Svédországot.
A lagomnak sok más nyelvben nincs megfelelője; nagyjából azt jelenti, hogy „nem túl kevés, nem túl sok, éppen elég”. Széles körben úgy vélik, hogy a kifejezés a viking laget om szóból ered – szó szerint: „körbe a csapatban” –, konkrétan abból a szokásból, hogy körbeadták a szarukürtbe töltött mézsört, hogy mindenkinek jusson belőle egy korty. Ám míg az anekdota talán valóban találó, a kifejezés valódi etimológiája a lag szóból ered, amely a józan észen alapuló törvényre utal.
Képeslap-Svédország híres a tágas épített tereiről, amelyek minimalista eleganciája már első pillantásra a nyugalom érzését kelti bennünk. A lagom jórészt erről a térről szól – a zsúfoltság megszüntetéséről és az egyszerűsítésről, az előítélet eltörléséről és az őszinteség felé vezető útról. Általánosabban: a lagom egyensúlya messze túlmutat az érzelmi jóléten és a belsőépítészeten, a valahova tartozás és a közös felelősségvállalás felé – nem csupán a beilleszkedés, hanem egy nagyobb egységhez való tartozás értelmében. A szomszédokkal való kapcsolatról szól, a közterületek megóvásáról és az adófizetésről, amiből önszerveződő tanulócsoportokat finanszíroznak és bőkezű támogatást nyújtanak a kiváló iskolarendszernek.
A davosi Világgazdasági Fórum nemrégiben úgy jellemezte Svédországot, mint amely szinte minden területen megelőzi a többi országot, és irigylésre méltó jóléti államot hozott létre nagyvonalú családtámogatási rendszerrel és rendkívül alacsony szintű korrupcióval. Ebben az értelemben a félzsíros tej országa nagyszerű kötéltáncos: úgy védelmezi a polgárait, hogy közben a teljes szabadságot is biztosítja számukra.
A szerző személyes viszonya a LAGOM-hoz:
Svédországban születtem és ott nőttem fel, ám tizenkilenc évesen Dublinba költöztem, hogy világot lássak és kalandot keressek. Drámai volt a kontraszt. Fejest ugrottam az ír kultúra spontán forgatagába, nem sokat törődve azzal, hogy mennyi az „éppen elég”. Más ottani svédekkel együtt én magam is lelkesen szónokoltam az újonnan megtalált szabadságomról, és a megkönnyebbülésről, hogy végre nem kell mindent olyan komolyan vennem – pillanatokkal később pedig arról siránkoztam, hogy mennyire méltánytalan az ír lakásbérleti rendszer, és hogy mekkora őrültség, hogy csak úgy kint hagyják az utcán a szemetet a kukásoknak.
Azt mondhatnák erre, hogy egyszerűen csak a lagom elől menekültem, de a Jante-törvénnyel is magyarázhatjuk a dolgot. A dán-norvég író, Aksel Sandemose 1933-ban fogalmazta meg a törvényt a skandinávok egy bizonyos attitűdjének leírására. A Jante-törvény tíz pontban fogalmazza meg a helyes viselkedés szabályait. Ezek a pontok egy olyan társadalmat írnak le, amely rosszallva tekint az egyéni sikerre és eredményekre; egy olyan kultúrát, amely megszállottja a szabályoknak. Ha kritikával illetjük a lagomot a korlátozásaiért, erre a szemléletre utalunk. De vajon jogos-e a kritika, és alkalmazhatóak-e a korábbi szabályok a 21. századi Svédországra?
Kissé meghökkentem, amikor először hallottam a lagomot úgy emlegetni, mint új, kívánatos életszemléletet vagy a boldogság titkos svéd receptjét. Bár csodálatra méltóak az egyensúlyra vonatkozó alapelvei, valóban ezek teszik a svédeket kivételesen boldoggá?
Ma már látom a paradoxont abban, hogy mindezt nem értettem meg rögtön. A svéd talán valóban nem a legboldogabb nép a világon, de folyamatosan az első tízben van a különféle boldogságlistákon. Ez a lagom-stílusú boldogság: nem felfokozott, nem eufórikus, és egyértelműen nem hivalkodó fajta. Megfontolt boldogság. És pontosan ez a fajta kiegyensúlyozottság az igazi, fenntartható boldogság titka. Nézzék csak meg a pszichológiakönyveket, ha nem hiszik.
A boldogságkutatók szerint a pénz tesz bennünket boldoggá – de csak egy bizonyos fokig. Ha szegények vagyunk, a pénz valóban hozzájárul a boldogságunkhoz – viszont ha már jól élünk, a még több pénz nem tesz minket még boldogabbá. A lagom mennyiségű pénz éppen elég; azon túl a boldogságunk szintjét más tényezők határozzák meg.
„Ha tudod, mennyi az ’éppen elég’, miért mennél tovább?”
Úgy is fogalmazhatunk, hogy ma a lagom maga az időszerűség. A legtöbb ember folytonos stressz alatt él, túl sok időt tölt képernyők előtt, túlterheli a szervezetét méreganyagokkal és azon bánkódik, hogy miért nem tölt még több időt a gyerekeivel vagy a szüleivel, miközben a világ az egyensúly étoszáért kiált. Vegyük hozzá mindehhez a természeti erőforrások gyors apadását, és rögtön látjuk, hogy a pazarlás minimalizálása igencsak sürgető igény. Ha tudjuk, mennyi az „éppen elég”, miért mennénk tovább?
„A pazarlással szembeni undorával és a méltányosság melletti kitartásával a lagom a svéd sikerrecept meghatározó összetevője.”
A lagom megközelítése – hogy nemet mondunk akkor, amikor már elég, de nem elégszünk meg a slampos megoldásokkal a könnyebbség kedvéért – azt jelenti, hogy jól csinálni a dolgokat sokkal könnyebb, mint nem jól. S ha ebben mindannyian osztozunk, és csak a valóban fontos dolgokkal foglalkozunk, akkor mindenki jól jár. Az átlagos svéd évente 1644 órát dolgozik, ami jóval kevesebb, mint az OECD-országok átlaga (1776 óra). Ennek ellenére Svédország a hatodik helyen szerepel a legújabb globális versenyképességi indexen.
Linnea Dunne könyve nem csupán a skandináv életmódot, a társas kapcsolatokat, a munka és szabadidő egyensúlyát, a családi életen belüli egyenlőséget, a harmóniát és a kiegyensúlyozottságot, a lakberendezést, a svéd munkamorált, a takarékosságot, a zöld gondolkodásmódot, az egészség és a jóllét kapcsolatát mutatja be, de útmutatást is ad, miként próbáljunk meg mi is elsajátítani a LAGOM életérzést.
Linnea Dunne: Lagom
A svéd életstílus, amely kiegyensúlyozottá tesz
Kossuth Kiadó
3490 Ft