Szerző: Sokolowski Dániel
Mi a színház, miről szól a színház? Miről szólt a reformkorban, s miről szólhat ma a reformkori színház?
Úgy is hangozhatna a kérdés, miről kellene szólnia? Tanítson, elgondolkoztasson, nevettessen, érzéseket ébresszen, megbotránkoztasson, pihentessen, vigasztaljon? S miről szól a budaörsi Liliomfi? Valami egészen másról. Tudatosan, vagy mellékesen, de sikerült egy igazán komplex előadást faragni a klasszikusnak aposztrofálható műből. Rendhagyó benne szinte minden. Rendhagyó a színpad, a nézőtér, a színészek a nézőket is bevonó és bevonzó játéka, és valami egészen új, friss lendület övezi.
Liliomfi – Fotó: Borovi Dániel – Fotó forrása: Budaörsi Latinovits Színház
Nem véletlen ez a sok sok jelző, ugyanis maga az előadás mindenképpen impresszív. A nézőt a kezdéskor invitálják a nézőtérre, ám nincs idő arra, hogy kényelmesen elhelyezkedjen a székben, behajtogassa a kabátját, még gondolkozzon egy kicsit azon, ami éppen a fejében jár. Mert ahogy az ajtó nyílik, átlép téren és időn, egy rozsdás, füstös, szalmával tömött csárdába kerül, ahol múltszázadi figurák, csepűrágók, fiatal zenészek, művészpalánták között bukdácsolva kereshet magának széket. Nincs visszaút, megérkezett, és még csak nem is történt semmi, már visszautazott az időben, és legurított egy-két jóízű zsíros kenyeret a fogadós lányának fatálcájáról.
Liliomfi – Fotó: Borovi Dániel – Fotó forrása: Budaörsi Latinovits Színház
A cselekményvezetés az első felvonásban kicsit kaotikusra sikeredett, könnyű elveszteni a fonalat, vagy rájönni, mi is történik éppen. Érdekesen keverednek benne a szerep a szerepben szituációk, fontos szerephez jut benne az eltalált mértékű és hangulatú élő muzsika. Az összképet a második felvonás forgácsolja össze, amikor is elindul a cselekmény másik szála, és számtalan komikus, teljes gőzzel előadott jelenet pörgeti előre, már-már parafrázisszerű jelenetforgataggal, melynek a közepén maga a közönség foglal helyet.
Ez a színház a korabeli bohém élet, a gyökértelen, pillanatnyilag gondtalan, szabad életérzésről, annak szeretetéről, imádatáról, és az ifjonti hévről szól. A történet szerelmi történet, ám maga az elbeszélés másodlagos értékű, az előadásmód játssza a főszerepet, épphogy annyi történetvezetéssel, hogy egyben maradjon az összkép.
A színészek profi alakítást, őszinte beleélést nyújtanak, a karakterükhöz méltóan mindenre elszántak, nincs határa az események folyásának. Ez egy oldalról jó mulatság, másrészről férfi munka volt.
Liliomfi – Fotó: Borovi Dániel – Fotó forrása: Budaörsi Latinovits Színház
Különleges élmény ez az előadás, biztosak lehetünk abban, hogy valaki szeretni fogja, valaki kevésbé, ám a műfaj kereteit remekül kitöltő darabot a fiatal, fáradhatatlan színészgárda sok sok szeretettel adta elő, remekül hozta a hangulatot, ami meg is látszik az első pillanattól az utolsóig.
Szeretettel ajánlom 4-101 éves korig!
Szigligeti Ede – Vecsei H. Miklós – Kovács Adrián: Liliomfi – Budaörsi Latinovits Színház
Liliomfi – Fotó: Borovi Dániel – Fotó forrása: Budaörsi Latinovits Színház