Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Fotók: Batár Bea
Szeptember 9-től egészen október 14-ig van lehetőségünk a főváros belvárosában, az Üllői úton található Budapest Art Brut Galériában megtekinteni azt a kiállítást, amely nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy hajléktalan személyek műalkotásait szervezze tárlattá. A kiállítás anyagában kivétel nélkül olyan képek, versek és plasztikák kaptak helyet, amelyek a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeinél és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Miklós utcai intézményében szakemberek segítő szándékú felügyeletével az ott ellátott emberek által készültek.
Szociális szakterülettel is foglalkozóként és a belvárosban élőként is kis iróniával azt is mondhatnám: a probléma az utcán hever. De sajnos itt ennél sokkal többről van szó, hiszen a kézzel fogható, lassan tömeges problémaként jelentkező helyzet mögött egyéni, jobb sorsra érdemes, segítségre szoruló életek húzódnak meg.
A KSH 2015. évi adatai* alapján hajléktalanok otthonában, szállásán és éjjeli menedékhelyén 10376 fő számára biztosítottak teljes körű ellátást. A kisvárosnyi embert érintő helyzet objektív értékeléséhez tudni kell, hogy ez a számadat nem tartalmazza azokat a fedél nélküli személyeket, akik életvitelszerűen a közterületeken, az utcán, a városhatárokon kívül tartózkodnak.
A kiállítás megszervezői és támogatói szerint ez a kiállítás is hozzásegítheti a többségi társadalmat ahhoz, hogy levetkőzze általános előítéleteit a hajléktalan életmódban létezőkkel és/vagy a mentális problémával élőkkel szemben. Hiszen ezen embertársaink alapvetően a lakhatással kapcsolatos problémája mögött nagyon sok egyéb, az ehhez az élethelyzethez vezető ok húzódik, húzódott meg. „Visszaintegrálásuk” a társadalomba sokszor azért nehéz, mert nem csak az objektív tényezőket kell hozzá biztosítani, de a szubjektív megsegítésükről is gondoskodni kell. Az itt kiállított alkotások is bizonyítékai annak, hogy az értékközpontú művészetterápiának mennyire fontos szerepe van ebben a segítő munkában. A képzőművészeti és irodalmi alkotásokat elkészítő kiállítók ugyanis szinte kivétel nélkül traumáikat, alapvető lelki igényeiket helyezték alkotásuk folyamatának középpontjába úgy, hogy amellett, hogy esztétikai élményt vagy felfedezést okoz majd a befogadójának, de alapvetően terápiás célzattal szolgál készítőjének.
[Galleries 404 not found]
A kiállítást megnyitó Beke László (művészettörténész) és Győri Péter (szociológus) is utaltak ezekre a folyamatokra, és a kiállítás egyénekre és közösségre gyakorolt hatására is. Az itt elkészült alkotások művészi ereje ugyanis nem csak a hagyományos értelemben vett esztétikai élményben rejlik. Alapja az, hogy az elkészült mű alkotója, ha laikus módon is és elsősorban terápiaként, de igenis használja az önkifejezés kreatív módját önnönmagának megismerésére és megértésére úgy, hogy az elkészült műnek elsősorban a befogadó empátiájával kell találkoznia.
Ha csak annyit teszünk, hogy megpróbáljuk megérteni azt, hogy milyen összetett egyéni, mégis egyirányú folyamat „végeredménye” lett ezeknek, a kiállítás megnyitóján is résztvevő embereknek a hajléktalanná válása higgyük el, már nagyon nagyot léptünk feléjük. Az alkotások megtekintése is bizonyíték lehet arra, hogy objektív körülményeink szinte semmit nem nyomnak az igazi, valós boldogságunk meghatározásában ahhoz képest, amit belső, lelki szükségleteink hiánya vagy megléte jelent. Ezek az embertársaink ugyanolyan vágyakkal és érzékenységgel élik az életüket mint mi, csak a lakhatásuk kézzel fogható hiányával még kiszolgáltatottabbak lettek. Valós megsegítésükhöz a hajlék nyújtása önmagában nem elég.
A kiállítás megnyitójára műsorral is készültek a Gyáli úti átmeneti szálló lakói. A meghirdetett műsort azonban az élet átírta. A saját versével készülő Szabó Lajos Béla, életének 69. évében, két nappal a kiállítás megnyitója előtt váratlanul elhunyt. A Giorgio De Chirico festőművész munkássága tiszteletére megszületett költemény alkotójáról ugyan „csak” objektív értelemben, a világ történetéhez mérve nevetségesen rövid idő miatt, hitünktől függetlenül azonban bizonytalan időre lemaradtam. És ez ugyan nem vigasz, de versének, és az abból tükröződő érzelmeinek hatásáról nem:
Szabó Lajos Béla: Változatok Giorgio De Chirico metafizikus témáira
Csönd. Csak az árkád üres ritmusa
A tűzfalon egy gumikesztyű függ
A távolságok üvegzöld tüze
ablakba nyíló ablakokba süt
A márványszobor halott álmai:
Kristályhomályban kőként szállani
Az idő áll. Mi él a pillanat.
egy falbavert gombostű árnya csak
Mozdony sustorog a fal mögött
Egy kósza felhő füstbe öltözött
Senki sincs. Senki senkire vár
A sínek közt egy próbabábú áll
Az otthont nyújtó ellátások megszervezésének hatására sok fedél nélküli embertársunk, ha átmenetileg is, de hajlékra és az ott dolgozó szakemberek személyében támogatásra lelt. De a szemnek igenis látható probléma még mindig nagyon sok esetben a nagyvárosaink utcáin hever. Kezdjük talán a saját szemléletváltásunkkal, és ne lépjünk át ezen olyan könnyedén. A Budapest Art Brut Galéria és a Moravcsik Alapítvány kiállítása 2016. október 14-ig bárki számára megtekinthető. Éljünk ezzel a lehetőséggel.
Koldusnak látszó Tündér… hajléktalanok nem látható kincsei, 2016. szeptember 9-október 14. – Budapest Art Brut Galéria, Bp. VIII., Üllői út 60-62.
*Forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_fsi001.html