Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Fotók: Korhut Lili
Három évvel ezelőtt, a fotóhónap keretében jelentkezett először a Venezuelában született, magyar származású, eredetileg építészmérnök végzettségű, fotográfus, kurátor Tomas Opitz azokkal a fekete-fehér férfi aktokkal, amelyek különleges eljárással lettek levilágítva. Így nem csak a témaválasztás ígér különleges élményt, de az alkotások izgalmas, szinte rezgő felülethatása is, amelyet háló illetve plexi üveg alkalmazásával ért el a művész. Egyéni tárlat keretében a fotográfus ezen tematikájú képeivel nem most találkozhatunk először. 2013-ban a TOBE Galleryben Menedék, most pedig a RANDOM Galériában MENEDÉK2 címmel ajánl – nem csak esztétikai élményt – az érdeklődőknek.
A kiállítás november 11-i megnyitóján Lovass Dóra (esztéta) beszédében utalt arra, hogy a meztelen férfi test ábrázolásának kezdeteiért az antikvitásig kell visszamenni. Azoknak az alkotásoknak a mondanivalójában az Isten, az isteni jelenlét mindig alapvető volt. A Nietzsche és Ovidius eszmeiségét is megidéző, a képek értelmező befogadáshoz méltó alapot biztosító esztéta által megfogalmazott gondolatokat megelőző performance: a KINZO is HERE SHELTER című előadása pedig a zene és mozgókép jól kombinált eszközökével fejezte ki a hatását. A sötétben levetített, kimonitorizált magzati szívhangra emlékeztető ritmus és a gyors mozgású képsorozat számomra a megszületés pillanatára is asszociált. Arra a kívül-belül tiszta és mezítelen állapotra, amelynek pillanatát a tárlatot képező fotográfiákon szereplő felnőtt férfiak is visszaadják. Nem csak a közvetlenséget befolyásoló alkalmazott fotográfiai technika, fekete-fehér színvilág és a meztelenség miatt, de a kitörés mozdulatiságában rejlő mozdulatlan erővel is.
vari-zsofia-selected-cimu-kiallitasanak-zarasa-a-brody-studiosban-2015-augusztus-27-en-fotok-kokavecz-boglarka
A korunk aktjaival szemben Tomas Opitz modelljeinek meztelensége a test szépségének kirajzolódása mellett is inkább lélektani. Az általa megjelenített ruhátlan, kitörni készülő, földtől elrugaszkodó táncmozdulatokkal elemelkedni készülő EMBEREK a hétköznapiságtól, a megfogható valóságtól is elhatárolódnak. És a fotográfiákon kivétel nélkül egyedül, szellemük és lelkük hordozójából, a szép testük zártságából – menedékükből – kitörni próbáló felnőtt alakok ugyan férfiak, számomra mégis nemtelenek. Szépségük, és nemtelenségük nem csak közös anatómiai felépítésünkből fakad. A modell beállítása és/vagy megvilágítása mellett ezek a lelkek nemüktől függetlenül kapcsolatban állnak a testükben lakó lélekkel, szellemükkel egyaránt. Egy olyan pillanatban maradtak egyedül – de nem magányosan – amelyet emberi mivoltunkból fakadóan önmagunkban kell „átállítani”. Ezen változás jelentőségének az érzékeltetéséhez kell a néma, de annál beszédesebb képek alakjainak elrugaszkodni. Azt sugallják – és a befogadói oldalról az esztétikai élményen túl ebben látom a legnagyobb erősségüket – hogy minden emberi lénynek tiszta, tapasztalatra vágyó, halhatatlan lelke van, amely halandó testben lakik. Mégis utóbbival vagyunk leginkább elfoglalva…
A kiállítás 2015. december 2-ig tekinthető meg a RANDOM Galériában.