Molnár Csenge Luca – Fotó: Kaunitz Miklós
Tóth Erika interjúja
Soha nem titkoltuk, hogy az egyik kedvenc művészeti águnk a tánc, így mindig nagy örömmel vesszük, ha színvonalas és különleges táncművészeti eseményekről adhatunk hírt az olvasóinknak. Missziónknak tekintjük azt is, hogy olyan fiatal, tehetséges művészeket is bemutassunk a kultúra bármely – jelen esetben a táncművészet – területéről, akik koruk ellenére akár már több éve a pályán vannak, folyamatosan és keményen dolgoznak azért, hogy ezt a nehéz, sokszor küzdelmes, ám gyönyörű hivatást műveljék. A Tánc Világnapja alkalmából Molnár Csenge Luca táncművésszel beszélgettünk.
Fotó: Kaunitz Miklós
Középiskolai tanulmányaidat a Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakgimnáziumban végezted, majd 2022-ben a Magyar Táncművészeti Egyetemen táncos és próbavezető szakán, divattánc szakirányon diplomáztál.
Fotó: Batár Bea
Honnan jött a vonzódásod a tánchoz? Hány éves korodban kezdtél el táncolni?
4 évesen kezdtem el táncolni, immáron 21 éve. Édesanyukám íratott be balettra, fiatalkorában ő is balettozott. Sőt egyik mesternőm, Mednyánszky Henriett tanította Édesanyukámat is és engem is. Sok kislánynak az az álma, hogy táncos legyen. Nekem is ez volt, de nem gondoltam, hogy ez az álmom tényleg teljesül.
Fotó: Batár Bea
Milyen produkciókban szerepelsz jelenleg?
Vass Sándor Gergely Táncszínház (VSG Táncszínház) két produkciójában láthattok színpadon, a Csipkerózsika és a Rendíthetetlen ólomkatona táncelőadásokban. A táncmeséink gyermekeknek készültek, a tánc mellett a zene és a narráció segít megérteni, hogy mi történik a színpadon.
Tanítasz is, mit jelent neked az, hogy gyerekekkel foglalkozhatsz?
Mindig eszembe jut, hogy az egyetemi éveim alatt egyáltalán nem volt tervben, hogy én később tanítani szeretnék, sőt óckodtam tőle. Azért óckodtam, mert nagyon nagy felelősséggel jár, mind szakmailag, mind emberileg. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy ebben is elhelyezkedtem. Ennél a kérdésnél bárki teszi fel, mindig kicsit elérzékenyülök, mert rengeteg pozitív dolgot tudnak adni. Szeretek gyerekközegben lenni, mindig motiválnak és feltöltenek energiával, ha velük lehetek.
Melyik volt eddig a kedvenc darabod amiben szerepeltél és miért?
Inkább számot mondanék, mint darabot. Még a szakgimnáziumban készítettem egy szóló koreográfiát 2018-19-ben. Olyan kiteljesedést éreztem magamban, amit előtte még sosem. A szakgimnáziumunk szakvizsgáján a Pesti Magyar Színházban is bemutathattam a közönségnek, úgy, hogy két szóló koreográfiát engedtek színpadra a tanárok a végzősök közül. Az egyetemi felvételimen is ezt mutattam be. Ebbe a koreográfiába mindent beletettem, ami akkor én voltam. A szólómban nem az volt a célom, hogy “mutatványozzak” vagy mozdulatokat pakoljak egymás után. A zene átjárta a testem minden próba alkalmával, a mozdulatok lélekből jöttek és pont ezért volt önazonos. A koreográfia célja az volt, hogy magamnak szerettem volna megfelelni, és ez teljes mértékben sikerült.
Magyar Táncművészeti Egyetem vizsgaelőadása – Fotó: MTE
Magyar Táncművészeti Egyetem vizsgaelőadása – Fotó: MTE
Melyik volt eddig a legnehezebb alakításod és miért?
A Rendíthetetlen ólomkatonában a kisfiú főszerepe. Nőként bolondos kisfiút játszani elég nehéz, de nem lehetetlen. Nagyon sok munkába és kísérletezésbe telt, hogy úgy alakítsam a szerepemet, hogy már az első jelenetétől kezdve megnevettessem a gyerekközönséget, és ez a folyamat az előadás végéig kitartson. Büszke vagyok magamra, hogy egy ilyen szerepben is kipróbálhattam magam és átgördültem az akadályokon, levetettem a gátlásaimat.
Rendíthetetlen ólomkatona – Fotó: Batár Bea
Egy táncosnak a teste a „munkaeszköze”. Miként óvod, eddzed, hogy minél tovább formában maradj?
Az óvás szó mintapéldája “sajnos” nem én vagyok. Fiatal vagyok még és próbálok minden lehetőséget megragadni, amit elém sodor a sors. Az ember élete végéig tanul és ez szerintem a táncban is igaz. Az önfejlesztés is ugyanolyan fontos, mint az alázat! Az önfejlesztés alatt azt értem, hogy én is eljárok táncórákra például, hogy olyan műfajban is fejlesszem magam, ami mondjuk régebben nem volt az erősségem. Vagy olyan táncórára, ahol a nőiességemet tudom kiemelni.
Hogyan látod, milyen lehetőségei vannak most egy fiatal pályakezdőnek a tánc világában?
Manapság sok helyen a kapcsolatoktól függ, hogy kinek milyen lehetőségei vannak. Sajnos ez a tánc világában is jelen van. A táncos szféra igen kicsi.
Fotó: Kaunitz Miklós
Mesélj kérlek a távolabbi terveidről.
Szeretnék kicsit visszatérni a modern műfajhoz, a szakgimnáziumban kortárs-modern táncos szakon végeztem, OKJ-s képzésen. Egy fellépés keretén belül lesz lehetőségem egy modern koreográfiát alkotni, amit már nagyon várok. Szeretnék minél több lehetőséget megragadni a jövőben, ami szembe jön velem akár táncosként, akár táncoktatóként.
Hol találkozhatunk veled legközelebb?
Május 7-én Budapesten lesz előadásunk (Csipkerózsika) a Ferencvárosi Művelődési Központ és Színházban (FMK). Ha valaki kedvet kapott hozzá, várjuk sok szeretettel!