Gyártelepi akrobatika, a robbanásig feszítve – Cirque Inextremiste (FR): Extrêmités, Trafó Kortárs Művészetek Háza

Szerző: Braczkó Dóra/Lanczinger Mátyás

Melósok. Gyártelepi hangulat, gázpalackok, pallók. Egymás heccelése, nem éppen finomkodó poénok, fütyülés az arra járó szoknyák után. Rakodás, tenyérbe köpés, izzadságszag. Megvan ez a hangulat? Mindenki látott már ilyet építkezésen, ipari területen, vagy ha máshol nem, akkor filmben. És most már aki akart, cirkuszban is. Kétségkívül megvan a romantikája.

Fotó forrása: Trafó Kortárs Művészetek Háza

Fotó forrása: Trafó Kortárs Művészetek Háza

A Trafó nagytermébe varázsolt klasszikus gyártelepi környezet ideális terepnek tűnt egy hetven perces gázpalackos zsonglőrködéshez, amit Extrêmités címmel a Cirque Inextremiste társulata ígért a közönségnek. Akarom mondani, a nagyérdeműnek, mert ugyebár ez mégiscsak cirkusz, noha igencsak kevés benne a megszokott cirkuszi elem, és valljuk be, a pallók és gázpalackok nem a legalapvetőbb kellékek a műlovarnők és állatidomárok hagyományos világában… ám mostanában annyi a remek újcirkuszos produkció, hogy ezzel a sztereotípiával amúgy is ideje volna már szakítani. A jól átgondolt díszletek között most is egy precízen kiszámolt, nagyon begyakorolt előadás bontakozott ki, ami sajátos humorával és meglepő elemeivel egyből magával ragadta a közönséget. Az ember annyira figyelt a szereplők egymáshoz való viszonyára, hogy egy-egy egyensúlyi elemnél néha el is felejtett leesni az álla. A szereplők olyan közvetlen természetességgel tréfálkoztak és billegtek a palackok segítségével emeletes libikókákká alakított pallókon, hogy az már-már a természetes közegüknek tűnt. Aztán néha persze megperdítették az óriási kártyavárat, és akkor mindenkinek tátva maradt a szája, de a nézők amúgy is nagyon együtt éltek a műsorral. Hálásan fogadták még a beépített “van máááásik”-trükköt is mialatt az egyensúlyozóművészek átrendezték a terepet, és hatottak a közönség bevonására irányuló poénok is, visszatérő elem volt ugyanis a nézők többszöri megijesztése a feléjük repülő gázpalackkal, robbanással, odarúgott cipővel, és úgy láttam, senki nem neheztelt ezekért. A stílus márpedig szemtelen, maníroktól mentes, sőt helyenként gátlástalan, például az egymással való “ki a jani”-játék, a froclizós-gúnyolódós ugratás szemrebbenés nélkül kiterjed a kerekesszékes résztvevőre is, amitől a fogyatékkal élők érdekvédelme már lehet, hogy megharagudna, de az előadás azért megmarad a jó ízlés keretei közt, és az illető is az előadás során egyszer csak szépen csendben visszavág.

Szórakoztató és ötletes előadást hozott a Cirque Inextremiste, és bár a zenével és hangeffektekkel történő aláfestésben, fényekben, sőt talán humorban is rejlettek volna még kiaknázatlan lehetőségek, az ekkora ováció közepette búcsúzó csapat biztos lehet benne, hogy a közönségben nem maradt hiányérzet. Kíváncsian várjuk, milyen produkcióval látogatnak legközelebb vissza.