Szerző: Ványi Viktória
Fotók: Komáromi Richárd
A jobb korábban, mint késve elvemnek köszönhetően körülbelül 30 perccel a megnyitó előtt sikerült befutnom a Karolina út 65. alatti kiállítótérbe. Öröm az ürömben, hogy így beláthattam a kulisszák mögött zajló készülődésbe is. Azt, hogy mi mindent rejt egy galéria, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kiállítás megtekintése után, ahol első sorban élvezhettem a műveket, nem győztem nyújtogatni a nyakam a raktár nyitott ajtaján keresztül kikandikáló, nem e kiállítás tárgyát képező alkotások felé is. Hihetetlenül izgalmas az egymásnak támasztott vásznak látványa, a felsejlő részletek megfejtésére tett kísérletek, na de elkalandoztam…
Ahogy a kurátor, Urai Dorottya bevezetőjében elmondta, különböző korszakokban másképp álltak a mindennapok témakörének feldolgozásához. A németalföldi festők idealizálták, míg a 20. századi Pop art irányzat negatív konstellációban ábrázolta. Ilyen művészeti koncepciók után fogalmazta meg saját mindennapi létezésvilágát a szervező galériából Herbert Aniko és Szakál Éva, meghívott alkotókként Csurka Eszter, Kondor Attila és Tranker Kata.
Mindig jó megtapasztalni, hogy amit valóságként érzékelünk csupán töredéke egy sokkal nagyobb dolognak. Hogy ne feszegessem az olvasó elvontsági tűréshatárát, példákat is írok. A valóság jelentésrétegeire Urai világított rá.
sziget-fesztivalkoztarsasag-2014-2-foto-toth-judit-nikoletta
Herbert Aniko munkái közül egynél, hét vízzel töltött léggömböt látunk felfüggesztve, de a felszín alatt a hét napjait is érzékelhetjük benne, a könnyű gondtalan gyermekkorból ismert tárgy elnehezedik, kihívásokkal telített és cérnaszálon lóg.
Szakál Éva legimpozánsabb festményén két méhkas látható, amivel a méhek dolgos, megállást nem ismerő társadalmába enged bepillantást.
Csurka Eszter elmosódott akvarell alakjai régi fotográfiák alakjait idézhetik elénk a mulandóság állandóságát szemléltetve.
Kondor Attila, „A figyelem útjai” saját képeiből készített animációs film segítségével invitál egy alakok nélküli üres terekkel dolgozó belső utazás felé.
Tranker Kata a képein lévő házakat bedeszkázott ablakokkal ábrázolja, védelmet és érzéketlenséget egyszerre sugallva.
A mindennapok érdekes és feszültségekkel teli bemutatását tökéletesen zárta egy könnyed, élettel teli momentummal feltűnő fekete kutyus a barátok és műkedvelők között, aki széles jókedvében kergette egy eldurrantott borosüveg parafa dugóját.
Az ebet nem tudom garantálni, de a kiállítást mindenképpen érdemes megtekinteni.
#everyday – Center of Contemporary Art Budapest – 2015. szeptember 9. – 2015. október 8.