Mindenki életében bekövetkeznek sorsfordító változások. Nekem az iskolaváltás volt az első ilyen. Akkor ismerkedtem meg a világ zajával először.
Édesanyám pedagógus volt, és akkoriban is harc dúlt a pedagógusok között. A Jázmin utcai iskolában tanított, én pedig a Szív utcai iskolába jártam.
Illusztráció – Fotó: Kaunitz Miklós
Történt, hogy édesanyám gyerekeket nyaraltatott és az iskolakezdés előtti utolsó napon jöttünk haza. Persze, én mindig vele voltam. Tudod, az elkényeztetett kislány, legyen az anyukája mellett, nehogy valami baj érje. Szerettem anyámat, szerettem mellette lenni. Néztem és néztem okos lényét. Beszélgethettem vele, ha volt egy kis ideje rám, ő pedig láthatott engem egész nap. A lényeg, hogy nem vettük meg az iskolai könyveket. Akkoriban előre kellett megvenni, és nem kaptunk már énekkönyvet. Elfogyott.
Ebből parázs vita kerekedett az iskolában. A fejem felett kiabáltak az édesanyámmal, hogy tanárnő létére nem gondoskodott az én énekkönyvemről. Édesanyám ugyan közben szerzett valahonnan egyet, de ez már csak olaj volt a tűzre. Minden nap egyest vagy intőt kaptam valamiért. Ha ültem azért, ha beszéltem azért, ha hallgattam azért.
De a legnagyobb baj talán az volt, hogy az édesanyámat is szapulták előttem. Akkor én kinyitottam a számat. Nem emlékszem már, hogy mit mondhattam – 7 éves voltam – de azonnal berendelték a szüleimet. A tanárnő csak annyit mondott nekem, hogy ilyen elvetemült, gonosz kis békával még életében nem találkozott. Szégyelljék magukat a szüleim. Hangos szóváltás következett a szüleim és a tanárnő között, aminek az lett a vége, hogy másnaptól édesanyám Jázmin utcai iskolájába jártam.
Ha azt hiszed így jobb lett nekem, tévedsz. Ott lettem igazi kis béka. Hiszen a tanárnő lánya voltam. Életem első igazi, magányos korszaka következett. Kiközösítettek. Előttem és velem semmiről nem beszéltek, mert áruló voltam az ő szemükben. A tanárnő lánya. Már bélyeget is hordtam a „békaságom” mellett. Ráadásul a barátaimtól messze lévő iskolába kellett járom, így velük sem találkozhattam. Akkor kerültem először a körön kívülre. Még nem tudtam, de ez volt életem legnagyobb szerencséje. Megtaláltam a magányos utat. Nagyon sok tudást köszönhetek ennek az időszaknak.