Zajácz Tamás bőrműves iparművész a bőrművességgel főiskolai tanulmányai alatt ismerkedett meg. Egyedi bőrmegmunkálási eljárására az Országos Találmányi Hivatal szabadalmi oltalmat adott. Ebből a tevékenységéből új kifejezések születtek és honosodtak meg Magyarországon: BŐRKÉP, TESTPLASZTIKA, BŐRFESTMÉNY és BŐRPORTRÉ.
1980 óta rendszeresen kiállít hazai és külföldi galériákban, részt vesz nemzetközi képző- és iparművészeti bemutatókon. Alkotásai megtalálhatóak középületekben, szállodákban, üzlet- és irodaházakban.
Tiszaújvárosban él és dolgozik. Vezetésével itt működik a Bőr-Art Bőrművészeti Kft. és az Ártér Galéria, amelyben legújabb alkotásait mutatja be.
Első témáit a természetből merítette a faágak változatos, finom formáit alakította át bőrplasztikává, majd a női test szépségét örökítette meg ezzel a sajátos technológiával. Legújabb újításával fotokémiai úton fényképeket tud átültetni a bőr pórusai közé, majd kézzel ad hozzá egyedi formát és struktúrát, így készül a bőrportré.
A művész használati tárgyakat is készít ezzel az eljárással, a tükörtől kezdve, az íróasztalon át az irattartó mappáig bezárólag mindent, csak az emberi fantázia szab határt a sokszínűségnek, sokféleségnek – szerencsére Zajácz Tamás fantáziája kimeríthetetlennek tűnik…
p-szabo-istvan-panelninja
„A bőr egy idős az emberiséggel, hiszen előbb fedte az ember állatbőrrel a testét, mint textillel, előbb írtunk bőrre, mint papírra és a modern mai tárgyaink között még mindig megbecsült nemes anyag a bőr, legyen az nyereg, cipő, kabát, táska vagy BŐRKÉP lakásunk falain – mondja.”
Kimondva – kimondatlanul minden emberben él egyfajta félelem az elmúlástól. No, nem a végsőre gondolok, hanem a fiatalság, a szépség, a testünk hibátlanságának elmúlásától, torzulásától.
Minden korban fejlett kultusza volt a szépség megörökítésének, gondoljunk csak a portréfestőkre, szobrászokra, akik műveikkel örökül hagyták számunkra a múlt lenyomatát.
Persze, biztosan minden emberi alakot ábrázoló műben van kis csalafintaság, kegyes csalás, hiszen az is változatlan igényünk ősidők óta, hogy testünk mását megszépítve jobban élvezzük – piszébb orr, hosszabb nyak, kerekdedebb formák, karcsú derék.
Elsőre azt gondolnánk, igen, de nem, a XXI. század digitális szobrászata, a fotoshop nem veszi el a kenyeret az élő emberi testről készült művek alkotóitól, csak egy újfajta technikai megörökítésre törekszik, a két módszer békésen megfér egymás mellett.
Tamás azt vallja, hogy sok iparművészeti kifejezési formát kipróbált már, amíg végül rátalált a bőrre, amelynek a szerelemese is lett.
„A bőr lélegzik, él a kezem alatt, s élvezem, ahogyan életre kel egy-egy alkotás. Sok pályatársam azt mondja, ez nem művészet, csak iparos munka. Azért nem foglalkozom ezzel a megközelítéssel, mert számomra az a pillanat fontos, amikor a megrendelő eljön a kész bőrképért, és látom a szemében az ámulatot: ez biztosan én vagyok?
Kegyes csalás nálam nincs. Minden férfiban és nőben van gyönyörű részlet, amit érdemes kihangsúlyozni. Olyan ez, mint a divat.
Egy-egy részlettel nemcsak a formát mintázom meg, hanem felszínre hozom a testben rejtőző személyiség egészét is. Hivatásomban erre törekszem: megmutatni és megörökíteni a testbe zárt lelket.”
Sári Edina