2015. január 15-én volt az országos premierje Nuri Bilge Ceylan török forgatókönyvíró és rendező filmjének. A három órás, feliratos dráma a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díja mellett a fődíjat, az Arany Pálma-díjat is elnyerte. Emellett négy Európai Filmdíj-jelölést kapott és Törökország hivatalos Oscar-nevezettje a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.
Téli álom – Fotó forrás: Vertio Média
A történet színhelye Törökország vadregényes, mégis holdbéli tája, Anatólia. A magas hegyvonulatokból álló, télen sáros, kietlen és kopasz hegyvidéken a természet az úr. Nem csak az időjárás elemeiben, de a szereplők otthonául szolgáló sziklafalakba vájt lakásaikban is. Az izolált török társadalom tagjai közül ugyanis még az anyagilag tehetősebbek is a természeti viszonyok által kialakított, de emberi kéz által megformált lakásokban élnek. A szakadék azonban itt sem csak az anyagi javak birtoklásában és használatában rejlik. A XXI. század technikai vívmányai mellett a tehetősebbek a szellemük és a lelkük függetlenségével is más mértékekben küzdenek meg. Hiszen a generációk óta itt élő család tagjaiként nem csak gazdasági, de intellektusuk alapján is a környék és a hegytető meghatározó alakjai. Vagy legalábbis annak hiszik magukat.
A főszereplő, az egykori színész, aki helyi viszonyok közt jómódú szállodatulajdonosként írói adottságainak kibontakoztatásán is dolgozik. A hegytető „uraként” a környékbeliek jótevő vezetőjeként tekint önmagára, fiatal feleségére és húgára is. Az amúgy is ingerszegény környezetben, a tél beálltával ezeknek az embereknek kell szembenézniük önmagukkal, az egymáshoz fűződő viszonyaikkal, és tágabb környeztük tagjaiként a helyi lakosok egyéni és össztársadalmi problémáival is. Mindezt teszik egy olyan világban, amely történelmi tradíciókra, kevés és gyakorlatias kommunikációra, a fizikai szembenézés feszültségére és a látszólagos szabad akarat kinyilvánítására épül.
A dráma forgatókönyvét Csehov három rövid elbeszélése mellett Dosztojevszkij, Voltaire, és Tolsztoj munkássága is ihlette. Az ázsiai környezetet és az ott felmerülő problémákat – egyéni és közösségi szinten is – talán ezért érezheti a néző európainak is. A szereplők amellett, hogy meg kell éljék a társadalmi helyzetükből fakadó feszültségeiket és konfliktusaikat, egyéni szinten is szembesülnek azzal: elmúlik/elmúlhat felettük az életük, ameddig terveket szövögetnek. Személyiségükből és kapcsolatrendszereikből fakadóan másképp látják a dolgokat, az életet és ez természetes is. Az már kevésbé – mégis tipikus –, hogy elfeledkeznek arról, hogy önmaguk legyenek. Hiszen folyamatosan túlélnek és nem élnek igazán.
Téli álom – Fotó forrás: Vertigo Média
A mélyszegénység, mint élethelyzet – ha nem apátiába merül – akkor is leginkább a fizikai szükségletek kielégítésére fókuszál. Sokszor nem válogat a módszerek közt az érintett, vagy önsajnálatba menekül, ezzel még inkább növelve környezete terheit. A módosabbak kedvenc túlélési technikája pedig a pótcselekvés. A főhős elefántcsonttornyából ír és irányít. Gazdasági helyzetéből kifolyólag és íróként is megtehetné, hogy társadalmi szinten se maradjon kívülálló, de addig biztosan nem teheti meg, amíg saját életét illetően az marad.
A cselekmény – Csehov novelláihoz hasonlóan – itt is sokszor a szereplők beszélgetéseiből áll össze. Ezek jellemzik őket és lelkiállapotukat. Az egymáshoz fűződő viszonyaik viszont sokszor inkább felszínes és/vagy praktikus. (A házaspár hiába szólítja drágámnak/kedvesemnek egymást, ha érzelmi kötődésük alapjaiban nem szilárd vagy leginkább a birtoklás szintjén áll meg. Az író esténként szívesebben beszélget húgával, még akkor is, ha sokszor úgy érzi a néző, ők is inkább csak elbeszélnek egymás mellett.)
A beszélgetések, a cselekmény feszültsége, a váratlan fordulatok, a gyönyörű és sokszor naturális vágóképek relatívvá teszik annak a három órának a hosszát, amit a sztyeppék világában tölt a néző. Lelassítja, átértékeli az időt. Jó lenne ezt megtartani és nem elfeledkezni a későbbiekben sem arról: önmagunk legyünk. A film egyéni szintű mondanivalója mellett azonban össztársadalmi szinten is aktuális. Tértől és időtől függetlenül. Hallani a sztyeppe hangját a magyar ugaron. Ha elefántcsonttoronyba menekülünk akkor is.
Tóth Judit Nikoletta
Téli álom – Nuri Bilge Ceylan filmje – Országos bemutató: 2015. január 15. – Forgalmazó: Vertigo Média Kft.