Haydn és Mozart a Zeneakadémián a Nemzeti Filharmonikusok előadásában

A Nemzeti Filharmonikusok december 1-én este fél nyolckor a bécsi klasszika két óriásának műveit adják elő Kovács János vezényletével. Haydn és Mozart művei olyan családias térben és a letisztult, kamarazenei hangzást segítő akusztikai környezetben szólalhatnak meg, amelyben ezek a csodálatos alkotások valóban otthon érzik magukat.

Az esten három műfaj képviselteti magát, a korabeli akadémiák, azaz hangversenyek gyakorlatát felidézve. Elsőként MOZART D-DÚR (PRÁGAI) SZIMFÓNIÁJA hangzik el. A kézirat végén Bécs, 1786. december 6. olvasható a befejezés dátumaként. Mozart, eleget téve a korábbi meghívásoknak, hamarosan útra kelt Prágába, ahol közel egy hónapot időzött. Magával vitte új, feltehetően kifejezetten Prága számára komponált _D-dúr szimfóniáját_, amelyet január 19-én mutattak be (innen a „Prágai” melléknév). Érdekes, hogy Mozart érett éveiben az 1788-as három (utolsó) szimfóniáig Bécs számára nem írt szimfóniát. Bécsi népszerűsége akkor már leáldozóban volt, de Prágában kitörő lelkesedéssel fogadták.
„Itt másról sem beszélnek, mint a Figaróról… az udvariasság és a megtiszteltetés megannyi jegyével halmoznak el, és Prága valóban nagyon szép és kellemes város” – írta Mozart egyik Bécsbe címzett levelében.

HAYDN húsz évvel korábban, az Esterházy hercegi udvar zenei vezetőjeként írta meg a C-DÚR HEGEDŰVERSENYT, az udvar és a kor első számú hegedűse, az Itáliából érkezett Alois Luigi Tomasini számára.

Haydn három fennmaradt HEGEDŰVERSENYE Közül a C-DÚR a legreprezentatívabb, s a leggyakrabban játszott darab. A fiatal zeneszerző az 1760-as évek első felében komponálta az Esterházy hercegi zenekar első hegedűse, később koncertmestere, Luigi Tomasini (1741-1808) számára. Szólamának nagy hangterjedelme, kettősfogásai és egyéb virtuóz figurái Tomasini kiemelkedő hangszeres képességeit bizonyítják. A háromtételes versenymű a barokk és a bécsi klasszika közötti átmeneti korszak tipikus képviselője. A művet megszólaltató BARÁTI KRISTÓF a brüsszeli Erzsébet királyné verseny harmadik helyezettjeként lett egy csapásra ismert a nemzetközi zenei életben. Ma az egyik legfoglalkoztatottabb fiatal hegedűs, Nemzeti Filharmonikusoknál is visszatérő vendégnek számít.

A második részben felcsendülő NELSON-MISE 1798-ban, Haydn pályájának csúcsán, a napóleoni háborúk alatt íródott. Három nappal azután, hogy Joseph Haydn 1794 januárjában második londoni utazására indult, meghalt Esterházy Antal herceg. Utóda, II. Miklós, aki ugyan konzervatív ízlésű, de lelkes zenebarát volt, azonnal újjászervezte az 1790-ben feloszlatott zenekart, s már ugyanez év nyarán levélben szólította fel karmesterét, hogy újra foglalja el helyét az együttes élén. Haydn azonban nem sietett a hazatéréssel; csak 1795 augusztusában érkezett vissza Angliából, s lépett újra aktívan a herceg szolgálatába. Kötelezettségei közel sem voltak olyan megterhelőek, mint egykor; tevékenységének fő területe az udvarnál a főúri gazdája által leginkább kedvelt egyházi zene lett. Joseph Haydn 1796 és 1802 között majd minden évben komponált egy ünnepi nagymisét Esterházy II. Miklós herceg felesége, Maria Josepha névnapjára. Az 1798-ban, a teremtés bemutatásának évében elkészült misét a zeneszerző így nevezte meg sajátkezű műjegyzékében: „Missa in Angustiis”, azaz szorongattatás, félelem idején írott mise. A furcsa cím az egész Európát fenyegető napóleoni háborúkra utal, s e háborúk angol hadvezéréhez, Nelson admirálishoz kapcsolódik a mű ma ismert címe is: amikor 1800-ban az admirális Lady Hamiltonnal együtt Bécsben meglátogatta Haydnt, a mester újra előadatta a hadvezér 1798-as abukiri győzelme idején keletkezett miséjét. Ettől kezdve nevezik a művet „Nelson-misé”-nek. A Nelson-mise zenekarában a vonósok mellett csupán három trombita, üstdobok és orgona szerepel, s a fafúvók teljes hiánya megnöveli a trombiták jelentőségét:

A gyönyörű műsort a Kossuth-díjas KOVÁCS JÁNOS vezényletével élvezhetjük, aki a budapesti operaház örökös tagja és első karmestere, valamint az MR Szimfonikusok vezető karmestere. Az est szólistái Kriszta Kinga – szoprán, Bakos Kornélia – alt, Kálmán László – tenor, Palerdi András – basszus, közreműködők a Nemzeti Énekkar (karigazgató Antal Mátyás).

2014. DECEMBER 1., 19:30  ZENEAKADÉMIA, BUDAPEST

MOZART: D-dúr (Prágai) szimfónia, K. 504
HAYDN: Hegedűverseny C- dúr
HAYDN: Nelson-mise (d-moll)

Vezényel: KOVÁCS JÁNOS

Közreműködik: KRISZTA KINGA (szoprán), BAKOS KORNÉLIA (alt),
KÁLMÁN LÁSZLÓ (tenor), PALERDI ANDRÁS (basszus), BARÁTI KRISTÓF
(hegedű), NEMZETI ÉNEKKAR (KARIGAZGATÓ: ANTAL MÁTYÁS),

NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR

Forrás: Nemzeti Filharmonikusok