„A célt pedig bármily messze van, lássák tisztán azok, akik feléje indulnak.
S a magyar film célja sem lehet más, mint az egész világ filmgyártásáé:
a filmművészet.”
A fenti idézet Szőts Istvántól a Röpirat a magyar filmművészet ügyében című írásából származik, akiről határozottan állíthatjuk, hogy kivételes és megkerülhetetlen alakja a magyar filmművészetnek, sőt az egyetemesnek is. Meghatározó jelentőségű filmje, az Emberek a havason hosszú idő és korábbi sikertelen próbálkozások után végre megjelent felújított DVD formátumban is. Ennek méltó bemutatóján részt vett a rendező felesége, Szőts Istvánné Gyenes Mária; Sára Sándor, rendező, operatőr; Gazsy Csaba, a Focus Fox Stúdió vezetője és Fazekas Eszter, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MANDA) munkatársa.
Szőts Istvánné Gyenes Mária, Sára Sándor, Fazekas Eszter, Gazsy Csaba – Szőts István: Emberek a havason (1941) – DVD bemutatóval egybekötött díszvetítés – Uránia Nemzeti Filmszínház, 2014. november 21. – Fotó: Stuhl Ágnes
A négy éves restaurálási időszakból mindössze egy év állt rendelkezésre a tényleges felújítási munkálatokra, ami egy ilyen „problémás” anyagú filmnél igen csekély. Ahogyan Gazsy Csaba, a film főrestaurátora elmondta, egy nagyon rossz állapotú filmről volt szó és azzal, hogy rengeteg kosz ragadt egy robbanásveszélyes, nitrát anyagú celluloidra, a digitalizáció után képkockánként kellett visszahelyezni többek között a bagoly pettyeit vagy a repülő bogarakat, egy-egy jelenetnél megállítani a képkocka remegését vagy az áttűnéseknek visszaadni a megfelelő íveket, de a fényelést is újból kellett készíteni, amit Sára Sándor végzett. Minden felszólalótól hallhattunk egy-egy megindító személyes történetet, ami Szőtshöz kapcsolódik. Sára 18 évesen találkozott először Szőts Istvánnal és ez a találkozás kihatott az egész pályájára. Az est egyik legmeghatóbb pillanata volt, mikor Szőts István özvegye könnyek között köszönte meg a film felújításáért végzett alapos munkát.
Miközben Szőts az Emberek a havasonnal beírta magát a film történetébe, az olasz neorealizmus éltette őt és 1942-ben Velencében nagydíjat nyert, aközben itthon vesszőfutásra kényszerítik, ellehetetlenítik. Mikor az országban egytől egyig a „fehértelefonos” filmektől hemzsegnek a mozik és a vásznakat igazgatók és dzsentrik lepik el, akkor feltűnik Szőts és a szegények lírai-realista ábrázolásával felhívja a figyelmet az ország valódi körülményeire. Az Emberek a havason az emberi sors és az organikus környezet, az egyénnel összhangban élő természet ábrázolásának egyik mintapéldája, ma is állandó hivatkozási alap, melyről számos, szintén megkerülhetetlen magyar filmrendező is tisztelettel mesélt Gaál Istvántól Szabó Istvánon keresztül Jancsó Miklósig. Az Emberek a havason 2000-ben az Új Budapesti 12 listájára is felkerült.
A filmhez angol és magyar felirat is rendelkezésre áll, emellett több extra is található a DVD-n, ilyen az 1988-as Csoóri Sándor által készített életmű beszélgetés, illetve az ugyancsak restaurált, gyönyörűen fényképezett, az Emberek a havason miliőjében forgatott Kádár Kata című 1944-es Szőts-kisfilm is. A rendező maga is a filmek helyes megőrzésének fontosságát hangsúlyozta és maga is segítette a MANDA munkáját, mert tudta, hogy a film egy gyorsan elavuló anyag vagy ahogyan ő mondta: „a film, nem olyan, mint az érc”. Sajnálatosan Szőts életműve mindössze két nagyjátékfilmből és néhány rövidfilmből áll köszönhetően a politikai erőknek és fájdalmas abba belegondolni, hogy milyen rendkívüli filmötletek maradtak a fiók mélyén.
Cikk, fotó: Stuhl Ágnes