Diktatúrában élt az apám – Lola Arias (ARG): MY LIFE AFTER / MI VIDA DESPUÉS

Időpont: 2014. november 27-28. csütörtök/péntek, 20.00
Helyszín: Trafó Kortárs Művészetek Háza
spanyol nyelven, magyar és angol felirattal

November 28-án 18.30-tól Kovácsy Tibor, a Magyar Narancs munkatársa tart előadást Argentínáról!

Lola Arias - My life after

Hét személyes történet Argentínából november 27-én és 28-án, Lola Arias rendezésében. A jelenlegi fiatal generáció tagjai rekonstruálják szüleik életét: Carla apja a Népi Forradalmi Hadsereg őrmestere volt, titokzatos körülmények között hunyt el, Liza száműzetésben élő családja után nyomoz. Fiatalok, szüleik életének személyes fordulatai, és hazájuk történelmének nyomában a My life after című előadásban. Személyes tárgyak, kazetták, ruhák és fotók révén elevenedik meg a közelmúlt. A megidézett kor a 70-es évek, a helyszín Argentína, a kontextust pedig a Perón diktatúra teremti meg. A szereplők áldozatok és elnyomottak, karhatalmisták és elnyomók.

A My life after valóság és fició határán egyensúlyozik, történetmorzsákból, személyes történetekből építi fel a múltat. Szereplőről szereplőre, jelenetről jelenetre gyűlnek a történetek, mind egyfelé tartanak, míg el nem érnek arra a kritikus pontra, ahol minden összefut: fikció és valóság, idősebb és ifjabb generációk, közügy és magántörténelem. A szereplők saját magukat alakítják, családjukról mesélnek, s ismerik meg felmenőik múltját. Szembenéznek önmagukkal és szüleik történetével, megismerik, hogy honnan jöttek, megértik hazájuk történelmét, végül pedig elfogadják a súlyt, ami közös múltjukként nehezedik rájuk. Az út, amin végigmennek a szereplők saját maguk és történelmük megismerése felé, katarzist és megbékélést eredményez – a színpadon és a nézőtéren egyaránt.

Argentína huszadikszázadvégi történelmével kapcsolatban legtöbb szó a katonai diktatúráról esik. Juan Domingo Perón katonatiszt, később három ízben Argentína elnöke, a perónizmus megalapítója, diktátor. A Perón diktatúra alatt tizenötezren haltak meg, vagy tűntek el. Lola Arias darabja abban az időben játszódik, amikor a diktatúra hatásai erősen érzékelhetők a társadalomban…

„Túlélő áldozatok és emberi jogi szervezetek beszámolói az iszonyat képsorait tárják elénk az 1976 és 1983 közötti időszakról, amikor a felforgató tevékenységgel vádolt emberek, rokonaik és barátaik – javarészt fiatal emberek – egyik pillanatról a másikra tűntek el otthonukból vagy a nyílt utcáról, hogy elmondhatatlan kínzások közepette valljanak – az esetek többségében a semmiről.” (Kovácsy Tibor)

Lola Arias argentin rendező 2013-ban a Trafóba meghívott előadása, Az év, amikor születtem, a chilei Pinochet diktatúra éveit boncolgatja, a My life after pedig a rendező személyes élményeire támaszkodva Argentína hetvenes éveire fókuszál. Ez volt Lola Arias első olyan dokumentumszínházi darabja, amelynek apropóján több országba is meghívták hasonló munkák készítésére – így készült el a tavaly bemutatott előadás is.

Szereplők: Blas Arrese Igor, Liza Casullo, Carla Crespo, Vanina Falco, Pablo Lugones, Mariano Speratti, Moreno Speratti da Cunha
Írta és rendezte: Lola Arias *
Dramaturg: Sofía Medici
Zene: Ulises Conti**
Látvány: Ariel Vacaro
Koreográfia: Luciana Acuña.

Történelem szakértő: Gonzalo Aguilar

Fotó: Lorena Fernández

*A szöveg a szereplők közreműködésével és az eredeti dokumentumaik alapján készült.
**Lola Arias és Lisa Casullo közreműködött a zeneszerzésben.

Lola Arias

Író, rendező, előadó és dalszerző. A színház különböző területein alkotó művészekkel gyakran működik együtt, rendszeresen vesz részt irodalmi, zenei, és színházi projektekben, többek között együtt dolgozott Stefan Kaegi-vel és a Rimini Protokoll-al Németországban. Munkái a fikció és a valóság határán mozognak, történelmi és társadalmi témákat dolgoznak fel. Egyaránt szerepeltet professzionális színészeket, civileket és állatokat. A Trafóban bemutatott előadáshoz hasonló dokumentumszínházi darabot készített Németországban és Chieleben is.

Rendszeresen szerez és játszik zenét, eddig két albuma jelent meg: az El amor es un francotirador (2007) és a Los que no duermen (2011).

Szövegeit több mint hét nyelvre lefordították már, színházi munkái olyan fesztiválokon kerültek bemutatásra, mint Steirischer Herbst, Graz; Festival d’Avignon; Theater Spektakel, Zurich; We are here, Dublin; Spielart Festival, Munich; Alkantara Festival, Lisbon; Radicals Festival, Barcelona.

http://trafo.hu/hu-HU/my_life_after

https://www.facebook.com/events/1473097579645207/

Forrás: Trafó Kortárs Művészetek Háza