Beszélgetés Baki Imrével, a Harmadik Ember Fesztivál főszervezőjével.
– Ez az első Harmadik Ember Fesztivál, aminek te vagy a főszervezője, mondanál pár dolgot magadról, mivel foglalkozol, mióta szervezel koncerteket?
Baki Imre, a Harmadik Ember Fesztivál főszervezője
– Elkötelezetten gondolkodom az élet, azon belül is kultúra valós, létező tendenciáiban. Egészen pontosan a társadalmi progresszivitásban, ezen belül is a kultúra tevékeny közreműködésében. Életünk minden szegmensén meg kell, hogy mutatkozzon a progresszív – visszatekintve a régi, ősi tartalmakhoz, formákhoz – szellemi áramlatoknak a hatása. Folyamatos fejlődésben vagyok, próbálok azzal foglalkozni, hogy fel tudjam ismerni a civilizációnk, társadalmunk eget verő igazságtalanságait, velős problémáit. Koncerteket kisebb-nagyobb megszakításokkal két és fél évtizede szervezek. Jelenleg az egykori Tilos az Á-ban – ma Trafik – teszem a dolgomat. Az ottani főszervező-technikus Pásztor Tamás személyében egy nagyszerű embert ismerhettem meg. Nyitott, és ő igazán szereti amit csinál, ez az élete. Jól tudunk együttműködni, és ez nagyszerű. Minden ötletemre vevő. Széles keretek között még a legőrültebbekre is.
– Honnan jött a pénteki fesztivál ötlete?
– A Harmadik Ember Fesztivál gondolata az Entrópia Architektúra és személyem között meglevő munkakapcsolatból eredeztető, egészen pontosan Kósa Csabi (E.A.) és köztem lezajló beszélgetésből nőtte ki magát. Előálltam neki, mi lenne ha csinálnánk Entrópia Fesztivált. Ez volt a kiindulópont. Az entrópia mint korunk történése, mai korunk önmagába omló, egy sajátságos apokalipszis felé halad, totálisan emberellenes, világellenes, természetellenes, ami a leghátborzongatóbb az egészben, egész civilizáció építi pszichózisát. Jellegzetessége a megtévesztés, a szemfényvesztés, a lélek, az elembertelenedés áll, ami külön gyalázat, hogy mindezt a különböző társadalmi osztályok fenntartásában, manipulálásában, megfigyelésében teszi meg. A fesztiválra – bár egy nap kerete ehhez nem elég – az experimentális, noise, indusztriális és más radikális szemléletű fellépőket invitáltam meg, itt kijelenteném, hogy sokan közülük „direkt” módon nem politizálnak, de itt most nem is erről van szó elsősorban, egy tendencia felmutatása a cél. Az új-progresszívitás, az új-formák, kategóriák „egybegyűjtése”, amennyire ez lehetséges egy ilyen rövid kimenetelű rendezvény alatt.
Fesztiválokat, nagyobb eseményeket már korábban is szerveztem, de azok avantgárd szemléletűek voltak. Remélem lesz alkalmam egyszer a kezdetekhez is visszatérni. De ez egy másik történet…
– Milyen közönségre számítasz, szerinted milyen lesz a fesztivál látogatottsága?
– Remélem sokan, bízom benne, lesznek olyanok is akiknek ez a fesztivál az újdonság erejével fog hatni. Úgy gondolom ezt, hogy „bemerészkednek” egy számukra mindeddig „ismeretlen” világba, térképre. És persze bízom, hogy eljönnek akik mindezt – ezt a irányzatot – magukénak érzik már.
– Milyen szempontok szerint választottad ki a zenekarokat?
– A zenekarok kiválasztásában – mint már említettem – egy szempontot vettem figyelembe, a progresszivitást, az életösztönnel telítettséget. Mindenki, aki a fellépők között szerepel egyformán fontos nekem, nekünk, nincs megkülönböztetés.
– Véleményed szerint mennyire tud jelen lenni ma Magyarországon egy underground fesztivál?
– Egyértelmű, hogy az én értékrendem szerint igen. Ne feledjük el, hogy az összes fesztivál innen, ebből a terepről indult el. Az már más kérdés, hogy merre haladtak tovább. Ma Magyarországon a valós, kreatív, aktív egyet jelent a progresszivitással. Ez a bölcsője.
– Milyen zenei közeget érzel magadénak? Milyen zenét hallgatsz? Követed az aktuális trendeket?
– Experimentalt, jazzt (John Coltrane, Don Cherry, John Zorn és hasonló mágusokat) más területeken: Savage Republicot, Swansot, God, Lost Traintot, Pharmakont, The Ex, Sonic Youhth, Neubautent, autentikus népzenéket, stb… Az itthoni előadók közül Szőke Szabolcs formációit, Kézdy Lucát, Dresch Mihályt, Harmadik Emberen fellépő előadókat, de őszintén nem is tudok erre válaszolni, ismételni tudom csak magamat, hazánkban egy kisebb zenei kulturális forradalom szemtanúi lehetünk napjainkban, ideje észre venni ezt, sokan nem is tudják, sokan meg igen, hogy milyen erős lélegzetű, áramló dolgok születnek nap mint nap, kezdve az experimental/noise-tól, a punkon át egészen a jazzig. És még ott van a nagyvárosi „népzene”: az elektronikus-Live actes terep, de ott van az újból erőre kapott popzene is. Ezek ma az igazi kortárs zenék. A trend, a fősodor nem igazából foglalkoztat egy-két előadó kivételével (Nick Cave, Bowie), ők nem tudom hogyan, megőrizték a varázsukat.
Libus Ágnes
Harmadik Ember Fesztivál – 2014. november 21. – R33, Budapest IX., Soroksári út 58.