Szöveg nélkül címmel nyílt október 16-án Tajthy Renátó grafikus (művésznevén: RNA) kiállítása Budapesten az Ó utca 51. szám alatt, a Kazán nevű szórakozóhelyen.
A megnyitón Bencsik Ádám (PONZA), ismert slammer az Idétlen időkig című film témájának mintájára tartott ízelítőt a slam poetry világából. Bencsik a hétköznapok eseménytelenségének bemutatását szorosan összekapcsolta a Tajthy-kiállítás anyagával, hiszen a képzőművész jelenleg főállásban egy irodában dolgozik és az alkotásaiban az ebből adódó hétköznapok egyhangúságát és a város utcáin szinte ránk kiáltó reklámplakátok erejét aknázza ki.
Tajthy Renátó Csongrád című képével – Fotó: Kürti János
Tajthy Renátó kiállítása a Kazánban – Fotó: Kürti János
A kiállítás két részre osztható: az aprólékos tűfilc munkákra, melyek Budapest szegleteinek feltérképezését hívják életre, ezekhez tartozhatnak még azok az absztrakt munkák, melyek a Deák téri metró betűit idézik fel, illetve a szórakozóhely alsó szintjén található, az erősebb társadalomkritikus alkotásokra, melyek többek között számítógépes képszerkesztőkkel készültek. Már az is lényegrelátó kérdést vet fel, hogy maga a kiállítási tér és a szórakozóhely tere hogyan képes összekapcsolódni: a kettő összefonódása párhuzamba állítható a monoton hétköznapokkal és az utcai plakátokkal, méghozzá úgy, hogy ha akarjuk észrevesszük, ha akarjuk akkor nem. A képek mintegy díszleteivé válnak a térnek. A kérdés, hogy RNA alkotásai képesek-e transzparenssé válni? A hely látogatásának célja lehet-e pusztán a szórakozás a háttérben a falon függő művekkel? Véleményem szerint ezek azok a munkák, melyek képesek arra, hogy a passzív nézőt aktív befogadóvá léptessék elő, eltűnődjön és a rajzok jelentéseit kutassa. A fiatal képzőművész éles szemmel képes észrevenni korunk társadalmának feszültségeit és azokat egy geggel, a reklámipar eszközeivel forgatja ki. Tajthy Renátót még a 2012-es ARC kiállítás kapcsán ismerhette meg a közönség, a jelenleg „…Jó Kedvvel, Bőséggel…” címet viselő alkotása kapcsán – eredeti címe Vakok között a félszemű. A képen a mindenki által ismert Kölcsey-portréval és Orbán Viktor arcának összemontírozásával kapunk több értelmezési lehetőséget. A Kazánban látható kiállításon is feltűnik ez a mű, de nem mehetünk el szó nélkül a többi alkotás mellett sem. Külön kiemelném azokat a Rorschach-teszthez hasonló vörös lenyomatokat, amik háborúval sújtott országok térképét juttathatják a néző eszébe. Hasonlóan érdekesnek tartom az aprólékos tűfilc munkák monumentalitását, melyek a vidékről jött embernek idézik fel azt az ijesztő érzését, amit a folyton nyüzsgő és kaotikus főváros vonalai határoznak meg.
Tajthy Renátó és Lantos Csenge, a kiállítás kurátora – Fotó: Kürti János
Tajthy Renátó kiállítása a Kazánban – Fotó: Kürti János
Ha a művek megfejtését és inspirációként szolgált művészeket kellene megemlítenem, akkor felidéződik bennük Gustav Klimt, Jackson Pollock, a new yorki graffitis Keith Haring vagy a brit Banksy munkássága is, azonban nem szükséges a hasonlóságok további keresése, illetve a képek elnyújtott megvitatása, a rendkívüli módon beszédes alkotások valóban nem igényelnek több szót, ellenben haladéktalan néznivalót igen, hiszen a kiállítás már csak november 25-ig tekinthető meg. Remélem nektek is elakad a szavatok.
Stuhl Ágnes