Másfél év elteltével november 2-án este fél 8-kor a Művészetek Palotájában ismét a Nemzeti Filharmonikusok élére áll az olasz zenei repertoár egyik világszerte keresett előadója Carlo Montanaro.
2013 áprilisában vezényelte a fiatalkori Verdi-mű, A kalóz magyarországi bemutatóját. Akkor így nyilatkozott az együttesről: „…nagyon szeretek itt lenni. Vérbeli zenészekkel dolgozhatok együtt, remek a zenekar és a kórus is. Rengeteg energiát kapok tőlük, én csak azt adom vissza, amit tőlük kapok! A pódiumon az őszinteség elengedhetetlen. A pódiumon a karmester sem lehet hamis. A zenészek a hamisságot azonnal megérzik. Ha megérzik az őszinteséget, hogy mit szeretnék a zenével kifejezni, tökéletesen le is reagálják, s tökéletesen teszik minden pillanatban, amit kérek, legyen az próba vagy előadás. Ezért örülök, hogy ismét itt lehetek!”
A nemzetközi hírű dirigens Zubin Mehta felfedezettje, jelenleg a varsói Teatr Wielki zeneigazgatója. Anyanyelvi szinten beszéli az olasz bel canto stílust, Donizetti, Bellini, Verdi, Rossini operáit a világ számos dalszínházában és fesztiválján vezényelte, a milánói Scalában Verdi Traviatájával debütált. VERDI REQUIEMJE különleges helyet foglal el az életműben, hiszen a zeneszerző ezen a gyászmisén kívül szinte kizárólag operákat komponált. Nem véletlen, hogy a száznegyven éve bemutatott Requiem stílusát Verdi kortársai közül is többen tartották színpadiasnak, az egyházi szöveghez kevésbé illőnek.
Valóban nem vitatható a mű „színpadiassága”. Az idősödő mester, aki az Aida befejezése után egy ideig úgy gondolta, elfordul az operaműfajtól, a szent szöveg megzenésítésekor sem tagadhatta meg önmagát. Bámulatosan hatásos, drámai erejű tételeket alkotott. A zenetudósok számára máig talány, vajon Verdi a Requiem részeket utóbb illesztette bele a Libera me zenéjébe – vagy éppenséggel fordítva, azok benne voltak a legelső verzióban, és annak idején mintegy kiinduló alapot adtak a további tételek komponálásához. Verdi sosem gondolt magára egyházi zeneszerzőként, mivel nem volt vallásos, és nézeteit tekintve inkább szabadgondolkodású vagy még inkább ateista volt. Ha igaz is, hogy néhány dallam akár színpadi műben is szerepelhetne, valamint az erőteljes drámai kontrasztok ugyanúgy jellemzik, mint az operákat, mindaz a sokféle érzelem megtalálható benne, ami családtag, barát, ismerős vagy egy tisztelt személy elvesztésekor hatalmába keríti az embert. Ez a Requiem azonban jóval több, mint pillanatnyi érzések, hangulatok zenei tükre. Verdi Requiemje a gyász enciklopédiája, a végleges búcsúztatás fájdalmának másfél órába sűrített feldolgozása, az út a sötétségből a világosságba. Egy út, amit Halottak napján mindannyian újra végigjárunk.
A hangverseny kiváló szólisták előadásában hallható; BAKONYI ANIKÓ (szoprán), SCHÖCK ATALA (mezzoszoprán), FEKETE ATTILA (tenor), RÁCZ ISTVÁN (basszus), közreműködik a Nemzeti Énekkar, Antal Mátyás karigazgatásával.
2014. NOVEMBER 2., 19:30 MŰVÉSZETEK PALOTÁJA – BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM
Verdi: Requiem
Közreműködik: Bakonyi Anikó (szoprán), Schöck Atala (mezzoszoprán), Fekete Attila (tenor), Rácz István (basszus), Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás), Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Carlo Montanaro