Ringass, Amadeus!

„Nincs benne javítás! Ez nem lehet! Ennek az embernek a fejében van a zene, és csak le kell írnia…”

… hebegi hitetlenkedve Salieri a fiatal Mozart egyik kottáját fürkészve. És ez a Salieriből indukálódott irigységgel vegyes csodálat, a zene és a hatalom iránti alázat és behódolás okozta ambivalenciából fakadó frusztráció az, ami végigkíséri a két zeneszerző kapcsolatát, és mérgezi viszonyát.

Az Amadeus bemutatója a Belvárosi Színházban  Keresztes Tamás Wolfgang Amadeus Mozart és Kulka János Antonio Salieri szerepében. - MTI fotó: Szigetváry Zsolt

Az Amadeus bemutatója a Belvárosi Színházban Keresztes Tamás Wolfgang Amadeus Mozart és Kulka János Antonio Salieri szerepében. – MTI fotó: Szigetváry Zsolt

Mi a középszer? Ki a középszerű? Hol kezdődik a játszi módon operákat álmodó zseni, hol végződik, egyáltalán: van-e értelme az erős MŰ alkotás-akarásnak?

A görcsnek, hogy géniusszá váljon a szorgalmas középszer, aminek érdekében minden cselszövést, csalást és ármányt bevet Salieri, még Konstanze testét is magáénak akarja, mint a barbár kultúrák az ellenség szívét nyersen behabzsolva, olyan mohón vágyja a zsenialitás utolsó morzsáit is bekebelezni, magáévá tenni, hátha rá is hull a fényből, s akkor talán megérzi, és közvetíteni tudja a „nagy egész” misztériumát, amely minden zseni – legyen az akár író, akár zeneszerző – fejében és szívében ott lüktet, és varázsszóra kipattan, papírra repül, hogy elvarázsoljon bennünket, egyszerű halandókat, és egy percre az istenek mellé emeljen, s az Olümposzra ültetve elhitesse velünk, halhatatlanság a műélvezetünk járulékos ajándéka.

Mozart meghal, a zsenialitás szertefoszlik, a hályog lehull, marad a középszer.

„Megbocsátok minden jelenlegi és jövőbeli középszerűnek. Elengedlek benneteket ” – mondja Salieri megengedően, patetikusan kitárja a karját, mintegy a megbocsátást szimbolizálva, majd hirtelen maga elé kapja kezeit, az egyikben egy gyilok, és nyissz! elvágja a saját torkát, ezzel bevégezve sorsát, és útjára bocsátva a nézőt, hezitáljon gyötrően egymagában: vajon én is halandó középszer vagyok-e, akinek nyomtalanul huny ki az értelem szikrája a elméjében. Van egy rossz hírem: ritka kivételtől eltekintve: igen.

Sári Edina

Peter Shaffer: Amadeus – Orlai Produkció

További előadások júniusban a Belvárosi Színházban: 18., 19., 20., 23., 24., 25.19:30
A Pécsi Nyári Színházban: június 27., 28. 21:00

Szereplők:
Kulka János
Keresztes Tamás
Egri Márta
Lovas Rozi
Murányi Márta
Fodor Tamás
Kaszás Gergő
Tamási Zoltán

Stáb:
Szerző – Peter Shaffer
Díszlet – Varga Járó Ilona
Jelmez – Kiss Julcsi
Zenei vezető – Wagner-Puskás Péter
Fordító – Zöldi Gergely
Rendezőasszisztens – Skrabán Judit
Rendező – Szikszai Rémusz
Producer – Orlai Tibor