A XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt Igor Ostachowicz lengyel származású író, akinek a Kossuth Kiadó gondozásában most jelent meg az Űzött lelkek éjszakája című regénye. A könyv több érzékeny témát is felvállal, a holokauszt áldozatai és elkövetői mellett az underground és a punk szubkultúra képviselőinek életérzését is bemutatja és mély filozófiai elemek is megjelennek benne. A regény magyar fordítása is mosdatlan szájú maradt és bővelkedik cinikus és abszurd humorral is.
Fotó: ArtNews.hu
A lengyel miniszterelnök főtanácsadójaként is dolgozó írónak nem az első regénye ez hazájában. De ez volt az első olyan regénye, amelyet nem álnéven jelentetett meg. Miért? Saját bevallása szerint a téma és az életfelfogás és/vagy értékrend, amelyet felvállal ebben a regényében megkövetelte azt, hogy ne legyen gyáva. Ha hiteles ember hiteles írását akarta publikálni nem volt más választása, mint saját néven megtenni azt.
A történet az öt évvel ezelőtti Varsóban játszódik. A legtöbb cselekmény központi helyszíne – a főszereplő otthona mellett – egy nemrégiben épült bevásárlóközpont. Szimbolikus tér ez, mivel a fogyasztói társadalom időeltöltő és pótcselekvő helyszíne lett szerte a világon. De mi történik itt? A második világháborúban elhunyt, de nyugalmat nem lelő temetetlen varsói zsidó lakosság előkerül a föld alól. Velük kell szembenéznie az élőknek. Van, akikben segítőkre és támaszra találnak, de a történelem is megismétli önmagát. Hiába telt el több mint fél évszázad, üvöltő újnácik hajtóvadászatba kezdenek az egykori áldozatok ellen.
A gonosz, mint mindig most sem szemtől szemben mutatkozik meg. Alaptermészete ez, gondoljunk bele, legyen az metafizikai (sátán, ördög), történelmi (holokauszt) vagy egyéni (pszichikai torzulás miatt jelentkező) gonoszság mindig hátulról, alattomosan támad. Igor Ostachowicz szerint – és milyen igaza van – szembe kell nézni vele. Akkor megmutatkozik önmaga valójában is. Ha emlékezünk a történelmi gonoszságokra, ha szembe merünk nézni a személyes életünkben is jelentkező gonoszokkal vagy rossz élményekkel, akkor lelkünk megnyugszik, nyugalmat talál.
A lengyel történet cselekményének idején két generáció felnőtt már Kertész Imre regényének hősei után. A mondanivaló szempontjából viszont mindegy is milyen származásúak, neműek, Európa melyik részén éltek és hogy élnek-e még egyáltalán ezek az emberek. A holtaknak és 2009-ben élő segítőiknek lelkük van. Ha együtt vannak, szinte meg sem lehet különböztetni őket: éreznek és vigaszt keresnek, mert átéltek valami szörnyűséget, ami látszólag elmúlt, de magukra maradtak és fogalmuk sem volt/fogalmuk sincs, mit kezdjenek vele.
A könyv mindamellett, hogy rekviem a zsidó áldozatokért, bevezet minket a főhős és szerelme belső világába, életfelfogásába is: „A szabadságot nekem nem adják. Magam döntök róla. Aztán trenírozom saját elhatározásom erejét.„
Tóth Judit Nikoletta
Igor Ostachowicz: Űzött lelkek éjszakája – Kossuth Kiadó, 2014