A fiatal hegedűsgeneráció egyik legkiemelkedőbb tehetsége, Baráti Kristóf tevékenységét idén már két díjjal is elismerték, a Kossuth-díj mellett a Bartók-Pásztory-díjat is magáénak tudhatja. A virtuóz hegedűs számtalan műfajban otthonosan mozog, április 30-án a Müpában azzal az Enrico Pacével ad közös szonátaestet, akinek gondosan kidolgozott interpretációit már a magyar közönség is jól ismerheti. A műsoron csupa klasszikus szerző – egytől egyig S betűs komponisták – hegedűre és zongorára írt művei szerepelnek, köztük egy ritkábban hallható unikummal Richard Strausstól.
Baráti Kristóf – Fotó: Strammer Jacqueline
Ismertté válni nehéz, ennél már csak ismertnek maradni nehezebb. Hány és hány fiatal muzsikusról hallunk, akik hirtelen feltűnnek, levesznek bennünket a lábunkról, majd észrevétlenül eltűnnek! Csak keveseknek sikerül megkapaszkodniuk – Baráti Kristóf közéjük tartozik. A 35 esztendős művész gyermekkora egy évtizedét Venezuelában töltötte – abban az országban, amelyet manapság számtalan kiváló ifjúsági zenekaráról is ismer a világ –, majd hazaköltözése után felvételt nyert a Zeneakadémia különleges tehetségek számára fenntartott előkészítő tagozatára, ahol Tátrai Vilmos és Szenthelyi Miklós növendékeként mélyítette el tudását.
Baráti a pályája kezdetén számtalan versenyen indult, és többségükről valamilyen díjjal tért haza. A legjelentősebb mind közül minden bizonnyal 1997-ben a brüsszeli Erzsébet királyné verseny harmadik helyezése és közönségdíja volt, amellyel neve berobbant a köztudatba. Azóta koncertjeinek száma folyamatosan nő, rendszeresen jár külföldre, német lemezkiadó szerződött vele. Mi a titka? Talán az, hogy kockáztat.
Mert ki viszi vásárra a bőrét, és veszi lemezre Bach legkényesebb műveinek számító szólószonátáit és partitáit vagy Paganini hegedűversenyeit? Csak az, aki technikailag és zeneileg egyaránt biztos talajon áll. Ennek a két szerzőnek a világa egyébként is jól reprezentálja a harmincas évei közepe felé járó muzsikus erősségeit: mély zeneiség és csillogó virtuozitás, s ennél talán nem is kell több. Baráti Kristóf azóta lemezre rögzítette Beethoven összes hegedű-zongora szonátáját is, amivel azt bizonyította, hogy a kamarazenei szellem is legalább annyira sajátja, mint a szólista habitus.
Baráti Kristófot azzal az Enrico Pace zongoraművésszel hallhatjuk az április 30-i koncerten, akit Maurizio Pollini hívott meg a Salzburgi Ünnepi Játékokra, Leif Ove Andsnes, az elismert norvég zongorista pedig saját kamarazenei fesztiváljára. A magyar közönség jól ismerheti őt, hiszen szerepelt már az Operaház jótékonysági hangversenyén, és elmélyült Liszt-játékát a Nemzeti Filharmonikusok fennállásának 90 éves jubileumán rendezett koncerten is hallhattuk. Különös egybeesés, hogy Baráti Kristóf és Würtz Klára Beethoven-összese szinte egy időben jelent meg Enrico Pace és Leonidasz Kavakosz azonos műsorú felvételével, a két kitűnő muzsikus most hasonló szerepkörben találkozik a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadán.
Csupa „S betűs” szerzőből álló műsorukban a hagyományos repertoár szebbnél szebb darabjait szólaltatják meg, de érdekességként a százötven éve született Richard Strauss ritkán hallható fiatalkori szonátáját, valamint a cseh modernizmus színfoltját képviselő Josef Suk a nagy századfordulón született négy darabját is eljátsszák.
Baráti Kristóf és Enrico Pace
2014. április 30. 19:30, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Műsor: Schumann: a-moll hegedű-zongora szonáta, op. 105
Schubert: C-dúr fantázia hegedűre és zongorára, D. 934
Suk: Négy darab hegedűre és zongorára, op. 17
R. Strauss: Esz-dúr szonáta hegedűre és zongorára, op. 18
További információ: https://www.mupa.hu/program/barati-kristof-es-enrico-pace-2014-04-30_19-30-bbnh