A Nemzeti Filharmonikusok Antal Mátyás karigazgató vezényletével két oratóriumi ritkaságot szólaltat meg február 13-án este fél 8-kor a Művészetek Palotájában.
A PETITE MESSE SOLENNELLE (Kis ünnepi mise) ROSSINI pályájának utolsó alkotókorszakában, 1863-64-ben keletkezett, s a zeneszerző párizsi baráti köréhez tartozó Pillet-Will gróf és grófné házi kápolnájának felszentelése alkalmával hangzott fel először. Ez magyarázza a szokatlanul kis létszámú előadó apparátust, amely az eredeti verzióban csak egy 12 tagú kórusból, a kórusból, kiváló négy szólistából, valamint két zongorából és egy harmóniumból áll. A zeneszerző 1866-67-ben készítette el a darab zenekari változatát, melynek bemutatójára 1869-ben, három hónappal a komponista halála után került sor. Rossini a mise állandó részein túl, Preludio religioso címmel megkomponálta a felajánlási zenét is, egy tisztán hangszeres tételt (ezt a zenekari változatban is az orgonista játssza szólóban), s később még az „O salutaris hostia” himnuszt is beillesztette a Sanctus-Benedictus és az Agnus Dei közé. A Petite messe zenéjében többféle stílus él együtt:a gyakran kimondottan operai hangvételű áriák mellett Palestrina korát idézi a „Christe eleison” (az újabb kutatások szerint Rossini ezt a részt szinte egy az egyben nagyra becsült zeneszerző-barátja, Louis Niedermeyer egyik miséjéből vette át), s a barokkos polifónia, a „stile antico” ragyogó példája a Glori, illetve a Credo tömb végén felhangzó két kórusfúga. A zeneszerző a rá jellemző szarkasztikus humorral „öregkorom utolsó halálos bűnének”-nek nevezte miséjét, és a mű eredeti kéziratába nem csak a grófnénak, hanem Istennek szóló ajánlást is írt: „Istenem! Itt van ez a szegény kis mise. Vajon megszentelt zenét vagy elátkozott zenét írtam? Tudod jól, hogy vígoperák komponálására születtem! Egy kevés tudás, egy kis szív, ez minden. Légy áldott, és adj nekem helyet a Paradicsomban. G. Rossini. Passy 1863. „
A DÁVID KIRÁLYT HONEGGER René Morax drámájához komponálta kísérőzeneként 1921-ben, a svájci Mézieres színháza számára. A mű hangszerelésének a terem méreteihez kellett igazodni a: az eredeti verzió 17 tagú zenekarát fúvós- és ütőhangszerek, valamint egy-egy bőgő, zongora, harmónium és cseleszta alkotja. Morax és Honegger 1922-ben elkészítette a mű szimfonikus zenekari koncertverzióját is, amellyel a zeneszerző megalapozta nemzetközi hírnevét. (A mű két verziója egyébként csak a hangszerelésben különbözik egymástól, illetve abban, hogy a koncert-változatban a színpadi cselekményt a történés megfelelő pontjain egy narrátor foglalja össze.) Morax drámája a bibliai Dávid király történetének egyes részleteit dolgozza fel, zsoltárszövegek felhasználásával. A kísérőzene tételeinek legtöbbje igen rövid, és sok színpadszerű gesztussal él. A tisztán zenekari, a vokális szóló- és duett-, illetve a kórus tételek mellett néhány helyen a hangszerek prózai szöveget kísérnek. A kísérőzene 27 tételét számos tonális és tematikus kapcsolat fogja össze. Honegger szándékoltan sokféle zenei stílust idéz fel a múltból és a maga korából, a gregoriánon, a protestáns korálon és Bach virtuóz kóruspolifóniáján át a jazzig. A három nagy részre tagolódó mű középső részét csaknem teljes egészében egy meglepően agy terjedelmű tétel, a „Tánc a frigyláda előtt ” foglalja el. A tétel csúcspontján, a záró Alleluja előtt az angyal (szoprán-szóló, a háttérben csilingelő cseleszta – színnel) megjövendöli Dávid királynak, hogy „…majd születik fiad, Aki uralkodni fog a népeken, Fiam lesz ő, s atyja leszek én, Neve legnagyobb lesz a földön, Minden népeknek fényessége lesz az ő neve, S Dávid fia lesz ő!”
Az est énekes szólistája HAJNÓCZY JÚLIA (szoprán), MEGYESI ZOLTÁN (tenor), HEITER MELINDA (mezzoszoprán), ORENDT GYULA (bariton).
Közreműködik FÜR ANIKÓ (színművész), DUNAI TAMÁS (színművész), valamint NEMZETI ÉNEKKAR (KARIGAZGATÓ: ANTAL
MÁTYÁS) és a NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR
Vezényel: ANTAL MÁTYÁS
KÖVETKEZŐ HANGVERSENYEINK:
PRÓBATERMI VENDÉGSÉG A NEMZETI FILHARMONIKUSOKNÁL
2014. MÁRCIUS 1. (SZOMBAT) 18:00
Művészetek Palotája – a Nemzeti Filharmonikus Zenekar próbaterme
Vezényel: Antal Mátyás
A változatosság gyönyörködtet – a hangversenyen barokk, bécsi klasszikus és kortárs zeneszerzők alkotásai szerepelnek. A barokk mű Vivaldi legnépszerűbb egyházzenei alkotása, legalább száz CD-felvétel született belőle az elmúlt évek alatt, pedig – mint a vörös papként ismert zeneszerző számos művét – ezt is csak az 1930-as években fedezték fel. A bécsi klasszikus alkotás Mozart azon két duójának egyike, amely a szintén Salzburgban működött szerző, a Haydn öcs Michael duósorozatát volt hivatott kiegészíteni. A hat műből álló opus Colloredo hercegérsek számára íródott, Mozartra pedig azért volt szükség, mert Michael Haydn betegsége miatt nem tudott eleget tenni a felkérésnek. A 2003-ban elhunyt amerikai Lou Harrison a nyugat és a kelet zenéjét ötvözte műveiben, igen figyelemreméltó módon. Ennek a törekvésnek par excellence megnyilvánulása a koncerten hallható alkotás, amely mind közül talán a legismertebb: benne a keleti gamelánzene keveredik az európai zenei hatásokkal. A mű – mint arra címe is utal – az indonéz szlendro-hangolást idézi, illetve a pentaton dallamvilág struktúrájával kísérletezik. Lou Harrison szintén gyakran előadott kompozíciója a fuvolára és ütőhangszerekre 1939-ben írott, háromszemélyes First Concerto. A Magyarországon szinte ismeretlen amerikai-örmény zeneszerző, Alan Hovhaness életművében is több kultúra keveredik egymással. A 20. század egyik legtermékenyebb komponistája volt ő: 2000-ben bekövetkezett haláláig 67 szimfóniát és összesen mintegy félezer alkotást hagyott hátra. Koke No Niwa (Mohakert) című darabja 1960-ban, az Égő ház című operájához készült nyitány pedig 1959-ben keletkezett.