Lakatos Artúr (Bécs, 1880 – Budapest, 1968) életútja és művészi pályája máig csak részlegesen ismert. A Bécs – Budapest – Kassa – Pécs állomáshelyekre felfűzhető korai életmű-szakaszt olyan – esetenként többéves intermezzót jelentő – kitérők színezik és alakítják, mint Nagybánya, München, Párizs, Milánó, a szerbiai és olaszországi hadifogság.
Lakatos Artúr – Kerti reggeli
A művész egyaránt fogékony volt a XX. század elejének művészeti forrongásaira és a magyar szecesszió összművészeti törekvéseire. Lakatos Artúr intenzíven jelen volt a művészeti közéletben (Művészház, Budapesti Műhely, Iparművészeti Társulat, Művészet és Magyar Iparművészet folyóiratok, stb.). Személyes kapcsolatrendszere (Hollósytól Lyka Károlyon át Ady Endréig, Rudnaytól Gulácsyn át Márffy-ig és Kozma Lajosig) már önmagában is különös érdeklődésre számot tartóvá avatja az életművet.
A festő, illusztrátor, könyvművész, gobelin- és szőnyegművész, bútor- és kerámiatervező Lakatos Artúr vásári pavilonok és üvegablakok terveinek sokasága mellett szövet- és tapétamintákat is tervezett. Alkalmazott és iparművészeti jellegű működése mellett soha nem hagyott fel autonóm képzőművészeti munkásságával. Pécs városához a legmeghatározóbb családi és rokoni szálakon (a város életében fontos szerepet játszó Visy- és Fischer-famíliákon) túl termékeny és részben máig fennmaradt emlékeket eredményező szoros munkakapcsolatok is fűzték.
Dolgozott a Zsolnay-gyár számára, nevéhez fűződik sógora, a fiatalon meghalt építész, Visy Zoltán által tervezett, s a szintén rokona, a Baranya vármegyei múzeum életre hívásában is főszerepet játszó Fischer Béla alispán kezdeményezésére épült új vármegyeházi ülésterem belsőépítészeti kialakítása és bebútorozása 1932-ben, valamint a Sopianae Söröző – mára széthordott – berendezésének magyaros motívumokat felhasználó megtervezése 1943-ban.
Sokoldalú alkotó tevékenysége, minden műfajban, művészeti ágban megbízható kvalitása és kora uralkodó tendenciái iránti fogékonysága a XX. századi magyar művészettörténet tipikus és jelentékeny szereplőjévé avatják. Életműve, bár eleddig nem integrálódott szervesen a korszak művészettörténet-írásába, nem süllyedt el, zöme a rá vonatkozó dokumentumokkal együtt megőrződött a kiterjedt családi hálót alkotó örökösök kezén.
A november 4-én megnyíló pécsi kiállítás a kezdetektől a második világháborúig tartó életmű-szakasz bemutatására vállalkozik: az autonóm képzőművészeti és alkalmazott grafikai munkásságon túl az iparművészeti tervező tevékenység eredményeit is felsorakoztatja, kiegészítve mindezt a pályára, annak recepciójára és a szövevényes családtörténetre vonatkozó eredeti dokumentumokkal.
A program helytörténeti és lokálpatrióta vonatkozásait különösen erősíti az, hogy a kiállítás abban a Káptalan utca 4. szám alatti JPM Múzeum Galériában lesz megtekinthető, amely egykor Fischer Béla családjának otthona, majd az államosítások után másokkal megosztott kényszerű menedéke volt, s ahol Lakatos Artúr és ma is élő leszármazottai számos alkalommal megfordultak.
A Várkonyi György művészettörténész által válogatott és rendezett kiállítás megnyitója 2013. november 4-én 16 órakor lesz, a tárlat 2014. január 31-ig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.