Bereményi Géza minden alkalommal, amikor tollat vesz a kezébe és írni kezd – dalszöveget, novellát, forgatókönyvet avagy regényt – egy jelentőségteljes gesztussal köszön el a jelentől és fordul a múlt felé. Bereményi különböző műfajokban alkotott az eltelt negyven évben, de minden művének esszenciája a saját életéből vett történetek fikcionalizálása. Az alapmotívumok, amelyek szilárdan jelzik, hogy valódi Bereményi-műről van szó, fel-felvillannak hol a fehér mozivásznon, hol a fehér lapokon.
A regény sejtetni véli első pillantásra, címe alapján, hogy egy női alak köré szerveződik a történet, azonban a helyzet más. A regény vázát alkotó elbeszélés Vadnai Bébi visszaemlékezéséből, vallomásából épül fel, de a feltárt titkokkal együtt párhuzamosan tolódik át a hangsúly mindinkább Dobrovics Péterre, a szerző alteregójára, így válik ő a regény főhősévé.
Az ún. rejtett főhőst, az írót és a címszereplőt, Vadnai Bébit a hetvenes évek köti össze. A két ember itt találkozik egymással egy misztikus félhomályban, ahol felelevenedik a negyvenes évek Budapestjének és Bébi életének története. A titkokkal átszőtt vallomás arra a felismerésre készteti Dobrovicsot, hogy nyomozásba kezdjen. Egy letűnt kor itt maradt szemtanúitól elkezdi begyűjteni és rendszerezni az információkat, hogy végül negyven év elteltével közreadja.
A rekonstruált történetfolyam egyáltalán nem lineáris, magyarázatok és különféle nézőpontból megélt elbeszélések szakítják meg. A kihagyásos szerkesztésmód, az előre- és visszautalások rendszere megbontja a történetmesélés folytonosságát. A korszakok – a negyvenes és a hetvenes évek – közötti éles váltások azonban nem öncélú és hatáskeltő próbálkozások, hanem magyarázatok, motivációk és válaszok keresése, egymásba tükröztetése. Bébi és Dobrovics élete párhuzamosan, egymástól hol függetlenül, hol összefonódva, fokozatosan épül fel az elmesélt történetszeletekből.
A két korszakban játszódó regény egyik szála a második világháborút közvetlenül megelőző időszakba repít vissza, amikor a budapesti, bohém fiatalok még nem érzik a háború előszelét. Ebben a korban éli fiatalságát Vadnai Bébi, aki kiváló, úri társaságban nevelkedett, minden férfi a lábai előtt hever, tipikus femme fatale alak, bestiálisan vonzó Szépség. Ez a nő apja után azonban egyetlen egy embert tud csak igazán szívből szeretni, dr. Szemzőt. Az orvost – aki legelőször elutasítja – visszafojtott érzelmei és eltitkolt vágyai már eleve bukásra ítélik. Tipikus antihős egy abnormális, puskaropogástól hangos világban. A háború alatt a két ember, a végzet asszonya és az elfojtódásainak egy ideig megálljt parancsoló férfi között szerelem szövődik, melyet a gyűlölet táplál. Ez az affér eleve kárhozatra ítéltetett egy abnormális korban. Ráadásul a kapcsolatból egy olyan utód születik, Doxa, aki egy gyűlöletszerelem gyümölcse.
A regény kulcskérdése az, hogy egy gyűlöletszerelemben fogant gyermek, aki felnőttként a hetvenes években teljesedik ki, hogyan tud létezni ebben a korban, milyen sors vár rá. Hatással van-e létezésére szüleinek tragikus élete? Bereményi Géza válasza lesújtó ebben a helyzetben. Doxa, a lázadó értelmiségi, a hetvenes évek viharvert prófétája, aki anyját Öregkurvának hívja és emberi kapcsolatokra képtelen, egyedül az író főhőshöz, Dobrovicshoz képes közeledni. Végül a megtébolyodott Doxa elmegyógyintézetben rekonstruált élettörténete, fájdalmasan rideg valóságként idéződik meg. A világ tükröződése is egyben; a korszak csontig hatoló kegyetlensége ez. A hetvenes évek társadalmának ábrázolása a látszólagos béke ellenére rendkívül komor. A szűnni nem akaró igazoltatások, a virágnyelven való beszédek, a mindent és mindenkit behálózó titkos rendőrség egy rideg világ nyomasztó kordokumentumának alappillérei.
Bereményi Géza hiteles képet ad a korszakok váltakozásairól, remekül teremt hangulatot és emberfeletti erővel képes a nyers valósággal szembesíteni. A korokról lehántva szereplőit, olyan alakok sejlenek fel, akik minden kor kísérői is egyben. Hiába a háborús környezet, hiába a hetvenes évek komorsága, mégis arra irányul a figyelem, hogy letűnhetnek és eltűnhetnek korszakok, de a regényben elmesélt történet, a szereplők sorsa így vagy úgy a mában is él, a jelenben is élő.
Bereményi Géza, Vadnai Bébi, Magvető kiadó, Budapest, 2013.
Kovacsik Ágnes írása