„Cézanne ragaszkodott ahhoz, hogy azt fesse, amit lát. Ez teljesen normális.
Én pont a fordítottját teszem: azt festem, amit nem látok, a festészet látható hiányát.
Ez is teljesen normális”.
Tót Endre (1937–)
Tót Endre 1937-ben született Sümegen. Képzőművészethez kötődő tanulmányait 1959-1965 között a Magyar Iparművészeti Főiskola, murális (falképfestő) szakán végezte. A hatvanas években először színes kalligráfiákat, majd lírai absztrakt festményeket és grafikákat, később ún. fehér képeket festett. 1966-1968 között kollázsokat, átfestett kollázs-festményeket és kínai tusrajzokat készített, ezeket 1968-ban első ízben állította ki a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
A hetvenes évekre gyorsan változó stílusokon át jutott el a minimal art esztétikájához: négy akrilképből álló sorozatot készített Magyar trikolórok címmel. Ezt követték a radikális változás évei: felhagyott a festészettel, és a konceptuális művészet felé fordult. Ekkorra tehető az eső, az öröm, a zér0 és a semmi megjelenése művészetében, amelyek különböző formákban máig az életmű gerincét alkotják.
Csatlakozván a mail art mozgalomhoz, levelezésbe kezdett ismert nemzetközi avantgárd művészekkel, majd nem-tradicionális médiumok tűntek fel munkáiban (pl. távirat, képeslap, művészkönyv, T-shirt, újsághirdetés). Miközben komoly nemzetközi elismertséget szerzett, a Balázs Béla Filmstúdióban 1972-ben készített Örülök, ha… című filmjét nagy sikerrel mutatták be a belgrádi Expanded Media Festivalon. A hetvenes években a lengyel avantgárd képviselőivel kialakított gyümölcsöző kapcsolatai miatt számos lengyelországi művészeti eseményen, illetve galériában kapott bemutatkozási lehetőséget. A wroclawi I. és II. Nemzetközi Grafikai Triennálén díjazott rajzait a lodzi Modern Múzeum és a varsói Nemzeti Múzeum vásárolta meg.
Tót Endre tizenöt hónapos nyugat-berlini tartózkodás után 1980-ban Kölnben telepedett le, ebben az évben a Stedelijk Múzeum Amszterdamba hívta meg három hónapra. 1987-ben visszatért a festészethez: új művei az elmúlt másfél évtized konceptualitását viszik tovább. Több jelentős hazai és nemzetközi kiállítás után 1995-ben rendezik első nagyszabású retrospektív tárlatát a budapesti Műcsarnokban.
A kétezres években nemzetközi múzeumok tárlatain szerepelt önálló és csoportos kiállításokon (Ljubljana, Berlin, London, Karlsruhe, Bécs). 2006-ban a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) megvásárolta korai konceptuális munkáit az Eye on Europe – 1960 to Now című kiállítása számára. A show-n egyedül a cseh Milan Knizak és Tót képviselték Kelet-Európát. 2009-ben Tót Endre munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el, ekkor jelent meg memoár jellegű kötete, címe: Örülök, ha egyik mondatot a másik után írhatom.
2010-ben és 2011-ben új hazai és nemzetközi sikerek érik: Isztambulban, Párizsban, Ljubljanában, Barcelonában, illetve a budapesti Ludwig Múzeumban állítja ki műveit. Mindezt 2012-ben a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ követi, ahol megrendezik Tót Endre konceptuális életművét felölelő retrospektív kiállítását.
2013-ban az alkotó számos művét letéti őrzésbe adta több magyarországi múzeumnak, így a Janus Pannonius Múzeumnak is. Az október 22-én megnyíló kiállításon a Modern Magyar Képtár gyűjteményében őrzött korai alkotások mellett ezek az új szerzemények tekinthetők meg.
A tárlat 2013. november 17-ig látogatható a JPM Modern Magyar Képtárban (Pécs, Papnövelde u. 5.) keddtől vasárnapig 10-18 óra között.