A reformkori primadonna

„Maga a személy nem volt nagyon szép, sőt deformis és kivált a szája szörnyű nagy, de a teatromon igen ügyes és a hangja nagyon-nagyon tiszta és kellemetes.”- írta Wass Pál Déryné Széppataki Rózáról a reformkor első primadonnájáról.

DérynéA XVIII. század végén született jászberényi illetőségű színésznőt a XXI. század elején Csomor Csilla idézi meg, mert – mint mondja – annak sorsa, pályája, életútja sok ponton összeforr sorsával.

– Azon kívül, hogy mindketten Jászberényben születtünk, mindkettőnkre jellemző a szakmai alázat, a hivatás elsőbbsége és az örök elkötelezettségünk a színház iránt. Rendkívül hálás, ugyanakkor borzongató, komoly szakmai felkészültséget igénylő feladat a bőrébe bújni. De én nem elégszem meg kevéssel, szeretem és vállalom a kihívásokat! – mondja a művésznő.

Azt szeretném – folytatja, ha a közönség minél szélesebb rétege ismerné meg Déryné nem mindennapi történetét, ideértve szakmai fejlődését, szerelmi életét, magánéleti válságát, valamint a reformkori Magyarország színházi világának kulisszatitkait.

Déryné1Déryné az összjátékban, a társulat összeforrottságában hitt, s ebben hisz Csomor Csilla is, ezért a dramatizált mű megírására Fráter Zoltánt kérte fel, rendezőnek pedig anyaszínházának direktorát, Őze Áront választotta, akivel több, mint egy évtizedes munkakapcsolata ebben a próbafolyamatban letisztult és csodás együttgondolkodássá-lélegzéssé szelídült.

A monodráma elkészültének professzionális hátterét a színművésznő szinte második otthonának tekintett Pesti Magyar Színház adta.

Következő előadás: 2013. április 26., 19:00
Helyszín: Szentendrei PMK, 2000 Szentendre, Pátriárka utca 7.

Szerkesztette. Sári Edina