Domján Edit díjátadás és fotókiállítás
Idén adták át 21. alkalommal a Domján Edit-díjat vidéken játszó színésznőknek a művészetük elismeréseként, az egyik legszebb színházunk, a Madách Színház Tolnay szalonjában. Lassan szállingóztak a művészek, hozzátartozók, barátok, s riporterek. Az összegyűlt közel félszáz ember betöltötte az impozáns termet.
Figyeltem az érkező embereket. Ünnepre érkeztek, három, kiemelkedő teljesítményt nyújtó, fiatal, tehetséges színművésznő méltatására és az elhunyt színésznő 80. születésnapjára való megemlékezésre. S mintha mégsem, vagy már oly kevesen tudják, hogy ünnep esetén megadjuk a tiszteletet a neves eseménynek, s az ünnepelteknek. Néhányan még azért ezt a titkot tudták, s ehhez méltóan öltöztek fel, mások, pedig farmerban érkeztek. S hiányzott még valami. Oly sok szempárban volt látható a feszültség, nem a boldog várakozásé, hanem a szomorúságé. Voltak azonban – többek között Trokán Péter és Papadimitriu Athina és egy idősebb házaspár -, akik szemében megcsillant az öröm.
Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója megnyitó beszédében hozta el mindenki számára a varázslatot. Gondolatban elidőzött a Tolnay szalonban megnyílt Domján Edit fotókiállításon. A múltat idéző fényképek és Szirtes Tamás szavai újraélesztettek a színésznőt, s mindenki úgy érezhette, hogy újra köztünk van. Egy pillanatra csend lett, a díjátadás ünneppé vált. Az Igazgató úr szavaival élve Domján Edit „varázslatos, semmihez sem fogható lénye” megelevenedett, Domján Edit nyitott volt a világ felé, s mégis valami mély titkot őrzött magában. „Belső szabadság volt benne, a női princípium megtestesítője.„ Ő volt az az irigylésre méltó ember, aki úgy élt, ahogy szeretett volna és akkor is távozott. (Ez sokak vágya, mégis oly ritkán adatik ez meg, mivel az életet a saját belső vezettetésünk által élni bátorság kell.)
a-feher-bohoc-beoltoztetese-pesti-magyar-szinhaz-fotok-faluhelyi-fanni
E csodálatos színésznő nevével fémjelezett díjátadáson ez alkalommal három ifjú hölgy kapta meg a neves elismerést. A díjakat Szakonyi Károly író, a Domján Edit Alapítvány kuratóriumának elnöke adta át. Ő az elhunyt művésznőt „tüneménynek” nevezte, aki „maga volt a megtestesült NŐ, nőiesség.” Mindeközben az Elnök úr szemében a szeretet, s tisztelet tükröződött, láthatóvá vált, szívből mesél. Ez után előkerült egy papíros, és a díjazottak szakmai bemutatása. Mintha megszűnt volna a káprázat, döcögéssé vált a felolvasás. Lám mit tesz egy papír, ahol száraz adatok vannak, s nem a nő emberi mivolta jelenik meg, hanem szakmai múltja. A díjak átadásánál azonban újra megjelent, ami egy rövid időre elveszni látszott.
Három ifjú, vidéken játszó színésznő kapta meg a medáliont és az albumokat, amelyek közül az egyik Domján Edit munkásságát mutatja be. A 2012 év díjazottjai: Csonka Szilvia (Szombathelyi Weöres Sándor Színház), Mészáros Sára (Kaposvári Csiky Gergely Színház) és Trokán Nóra (Kecskeméti Katona József Színház). Ketten tudták személyesen átvenni a díjat, mivel Mészáros Sára épp premierre készült, ezáltal nem tudott részt venni ezen a neves eseményen.
Két különböző karakerű hölgy lépett fel a dobogóra, mindketten zavarban voltak. Ez a zavar más volt, és másként hatott a művésznőkre. Csonka Szilvia keze kissé megremegett, miközben kivette a medáliont a piros szelencéből, szemében a meghatódottság fátyola jelent meg. A kicsi, törékenynek tűnő és mégis energikus színésznő megköszönte szép szavakkal a díjat – amely megtisztelő számára – az őt díjazóknak, valamint az őt életútján támogatóknak.
Majd Trokán Nóra csinos alakja tűnt fel a dobogón, aki már határozottabb volt, bár némi zavar az ő arcán is megjelent. A díjért a kuratórium elnökének mondott köszönetet, s Cseke Péternek a neki adott szép szerepek miatt.
Jónás Judit, aki az elsőként vehette át 1992-ben a Domján Edit díjat, a Titkok királynője c. verssel zárta a díjátadást.
GK Fotó: Kocsis Gábor