Györgyi Anna először játszik Miskolcon, Görög László először látható a miskolci Nemzetiben igazi prózai szerepben, Kocsis Pál először próbál ebben az évadban. Mindhárman A vágy villamosa főszereplői. Rusznyák Gábor rendezői pályafutása alatt másodszor birkózik meg Molière-rel, az elsővel nem volt elégedett. Szőcs Arturt most rendező szerepben üdvözölhetjük: a német fenegyerek Marius von Mayenburg gubancos történetét oldja elénk, Kozma Attila koreográfus pedig egy miskolci csavargóval és egy szenvedélyes, sötét női alakkal foglalkozik.
„Egy művelt, intelligens nő mérhetetlen gazdaggá tudja tenni egy férfi életét” – mondja Blanche A vágy villamosában. Furcsa lehet, hogy miért kell ennek szentelni egy két és fél órás darabot. Ez A vágy villamosa a Miskolci Nemzeti Színházban arról fog szólni, hogy az érzékenység és a lelki gazdagság szemben áll a világ brutalitásával, pillanatnyi élvezeteivel és az azonnali hatásokkal. Ebben a történetben elvérzik a műveltség, az érzékenység, az idea. Ezek a dolgok vesztésre állnak ebben a világban, de valahogy elbizonytalanítják az erőt, a pénzt, az élvezeteket. Feltesszük a kérdést: biztosak vagytok benne, hogy az az élet, amit ti, erősek, gazdagok, kíméletlenek éltek, az teljes élet? Biztosak vagytok ebben? Nekem erről szól ez a darab. Ez az előadás megerősíti a nézőket abban, hogy az életet nagyon nehéz bizonyos értékek mentén végigélni, de ha mégis sikerül, ez a fajta életszemlélet, gondolkodásmód gazdagságot ad. Egyik legboldogabb próbaidőszakomat töltöm. Egy ajándéknak fogom fel. (Kiss Csaba – rendező)
Kiss Csaba mindig törekszik arra, hogy személyes legyen a történet, amit színpadra visz. Nem szeret karaktereket látni. Ez tulajdonképpen azt jelenti, mintha kihúznák a szőnyeget a lábunk alól. Nem hasznosíthatunk színészi eszközöket. Nem egy zsánertörténetet szeretnénk eljátszani prototípusokkal. Itt majd megérkezik a nő, aki mindenkit szembesít: saját magával, az életével és a hazugságaival. Egy olyan nő, aki úgy él, hogy önazonos. Nem az a lényeg, hogy mit tett, hanem, hogy miért tette. A szövegkönyvem elejére ez van írva: Blanche nem hagyja magát… és Anna sem. Ezt csak így odaírtam.(Györgyi Anna – színésznő)
Sok emberrel vagyok körülvéve, akikkel még nem dolgoztam. Hogyha egy ember sokáig van egy helyen, megszokja a többieket, ami egyébként nem jó. Most minden pillanat figyelés, minden pillanat felfedezés. Az első pár napban fáztam a próbákon, pulóverben is. Egy hete elmúlt. Izzadok. Melegem van. (Kocsis Pál – színész)
Két dologért szeretném megrendezni a Dandin Györgyöt: az egyik az, hogy lelkiismeret furdalásom van Molière-rel szemben: amikor végeztem a főiskolán, Molière Képzelt betegét rendeztem. Sokáig nagy sikerrel ment a Pesti Színházban. De én rossznak tartottam, és ezért utána nem is igazán akartam Molière-t rendezni. Most mégis nekifutok még egyszer, hátha ezúttal nem fogunk csúnyán elválni egymástól. (Rusznyák Gábor – rendező)
Hat év Pécs, egy év Szombathely után, itt Miskolcon abban látok óriási lehetőséget, hogy együtt van hat olyan rendező, akiket én tehetségesnek tartok, és nagyon szeretek velük dolgozni. Úgy látom, van közös akarat, ami mindenkit motivál. Remélem, hogy ez a csapat még alakulni fog és egyre jobbá válik… és hátha létrejöhet az, hogy vidéken is van olyan színházi élet, amire odafigyelnek máshol is. Ne csak az legyen, hogy a színészek Budapestre vágyódnak. Vágyódjanak Miskolcra is. (Zayzon Zsolt – színész Clitandre a Dandin Györgyben)
Nincs még tapasztalatom, de az látszik, hogy valamilyen módon együttgondolkodás folyik a rendezőkkel és a színészekkel. Nincs ez az ostoba hierarchia, ami hosszú távon mindent szétbombáz. Nagyon megnyugtató, hogy együtt vagyunk már most. Mindenki a legjobbat akarja. Mindenki. (Czakó Julianna – színésznő – Angelique a Dandin Györgyben)
A Forint Miskolcról beszél, az összes problémájáról, amiért ezt a várost az emberek szeretik, amitől összetartanak. A Médeiát pedig azért csinálom meg, mert a Yerma rendezésem után úgy éreztem, muszáj erről az őrületes vágyról, ami a szerelem, tovább gondolkodnom. Itt van most ez a sok fiatal, akikben forr a vágy a munkára. Nagyon izgalmas most a Miskolci Nemzeti Színház tagjának lenni. (Kozma Attila – A „Forint” / Médeia koreográfus rendezője)
Hogy mi az esszenciája A hideg gyermek című darabnak? …. A hideg gyermek attól hideg gyermek, hogy meglepetés, és ha én azt most elárulnám, akkor lelőném a poént az előadásban. (Szőcs Artur – A hideg gyermek rendezője)
Teljesen átlagos emberek vannak összezárva egy kávézóban. És az az érdekes, hogy ebből lesz egy dráma. (Bohoczki Sára – színésznő Léna A hideg gyermekben)
Az nagyon jó, hogy ezek a fiatalok idejöttek Budapestről Miskolcra. Nem ismertünk senkit, de az első próbáktól kezdve, szinte azonnal közös nevezőre jutottunk, és azóta töretlenül dolgozunk együtt. (Szegedi Dezső – színész Henning A hideg gyermekben)
Számtalan bemutató lesz/van ebben az évben. Egy picit fáradt ugyan mindenki, de élvezzük és beindította mindenkinek az agyát. Mindenkinek az arcán az látszik, hogy úgy él, úgy dolgozik, ahogy mindig is vágyta. És én csak azt kívánom, hogy jövőre is 18 bemutató legyen, mert eszméletlen az a pozitív energia, ami itt az emberek között működik.
(Rusznák András – színész – Erika A hideg gyermekben)