Rubin Szilárd Aprószentek és Keresztesi József Rubin Szilárd – Pályarajz című kötetének pécsi bemutatója
Időpont:
November 22., csütörtök 20 óra
Helyszín:
Nappali (Pécs, Király u. 23-25.)
Résztvevők: Keresztesi József, Szegő János, Szolláth Dávid
Rubin Szilárd: Aprószentek
1953 októbere és 1954 augusztusa között egy sorozatgyilkos tartotta rettegésben Törökszentmiklóst. Öt gyereklánynak veszett nyoma ezekben a hónapokban, míg az ősz elején le nem tartóztatták a húszéves Jancsó Piroskát, akit aztán a bíróság később halálra ítélt.
Rubin Szilárd ennek a gyilkosságsorozatnak eredt a nyomába a hatvanas évek végén, felkutatva az ügy tanúit. Az így megszülető mű mégsem pusztán tényregény: a nyomozásban maga a nyomozó is érintetté válik az első pillanattól, Jancsó Piroska fényképének a megpillantásától fogva.
Mi is ez a könyv? Regényes riportázs? A magyar Hidegvérrel? Rubin utazása egy sötét és kietlen tartományba? Egy idős és magányos magyar író élethosszig tartó birkózása az anyagával?
Egy kicsit talán mindegyik. Az Aprószentek Rubin Szilárd utolsó műve, amelyen az író több mint négy évtizeden keresztül dolgozott. Ezt a hagyatékban maradt munkát veheti most kézbe az olvasó.
Részlet a regényből
Törökszentmiklós a hatvanas évek derekán huszonnégyezer lakosú járási székhely Szolnok megyében, az első mezőváros, ahol a budapest-debreceni gyors a Tiszán túl megáll. Jellege szerint óriás falu, kisvárosias portái a helységet átszelő 4-es főutat szegélyezik. Ez a főutca, ahol a maharadzsák elefántistállóinak méltóságával terpeszkedő Tanácsház, az egykori Almásy-kúria áll.
A főúttól jobbra öt párhuzamos, nyílegyenes, hat kilométer hosszú utca, gödörré roskadt testük: mint egy-egy kiásott tömegsír. Itt csap meg a helység atmoszférája: a telepesfalvak ridegsége és a hódoltsági kushadáshoz idomult házőrzőkutyák csendje.
Az öt mogorva dűlő koronként változó, az épp regnáló hatalmat szolgáló neve csak hivatalosan használatos, a helybeliek egymás közt s élőszóval a hajdani inzsellér által a helység tervrajzára írt számmal jelölik őket; autó még az ötvenes években is csak nyáron tudott végighajtani rajtuk a sárhullámok taraján sarjadt füvön.
Rubin Szilárd
1927-ben született, Budapesten. Tízéves volt, amikor édesanyját eltemették. Később az apja is és az egész családja meghalt, erőszakos halállal. Első regénye, a Csirkejáték 1963-ban jelent meg.
Gondos Ernő – a Csirkejáték egyik korabeli marxista kritikusa – így értékelte a művet: „De milyen is ennek a könyvnek a történelemszemlélete? És egyáltalán: milyen ennek a műnek a mentalitása? Nem szocialista. Ez kitűnik a hős viselkedésének korlátozott kritikájából is. Ám a mentalitás nem is antiszocialista. Rubin számára a megelőző évtizedek történelmi változásai egy számára idegen szükségszerűség megvalósulásának tűnnek.”A kritikus zavara érthető, a regény nem volt a korízlés hív tükre, ugyanakkor a nagy kortársak, Pilinszky és Szentkuthy azonnal felfigyeltek rá, utóbbi „igazi modern, mai Werther”-nek titulálta; és azután később is hatott irodalmunkra. 1997-ben Esterházy Péter írt róla figyelmes és rajongó visszaemlékezést, méltatást.
2010 április 14-én hunyt el tapolcai otthonában, hosszas betegség után.
Keresztesi József: Rubin Szilárd – Pályarajz
Kalandozás egy nagy író műhelyében
Rubin Szilárd (1927-2010) két regényével, a szívbemarkoló Csirkejátékkal és a sejtelmes Római Egyessel lett a mai magyar irodalom egyik legeredetibb szerzője. A kevés mű azonban megannyi titkot rejt magában. Rubin saját életének történéseit, kudarcait és találkozásait használta föl regényei anyagául, így belőlük a titkait konokul őrző, azokat mégis makacsul elbeszélő szerző árnyékképe rajzolódik ki. Keresztesi József izgalmas pályarajzában megelevenedik Rubin élete és regényeinek a világa is. Az esszékből megismerhetjük Rubin pályakezdésének körülményeit az ötvenes években, a Csirkejáték keletkezés- és fogadtatástörténetét, majd annak újraírását, különleges barátságát Pilinszkyvel, a Római Egyes kulisszatitkait, a töredékben fennmaradt művek nyitott kérdéseit, a hagyatékból megjelent Aprószentek titoklabirintusát, Rubin folyamatos újrafelfedezésének stációit, és végül megpillantjuk a magányos írót, az alkatával és az írással, a megszólalással és a hallgatással dacosan küzdő örök árva, Rubin Szilárd arcát is.
Részlet a kötetből
Ha azt mondom, hogy ismertem őt, máris pontosítanom kell magam. Leveleztünk, és folytattunk jó pár hosszú telefonbeszélgetést azt követően, hogy 2003-ban elnyer- tem egy ösztöndíjat Rubin Szilárd életművének kutatására. Akkor már hosszú ideje Tapolcán élt, visszavonultan és elfelejtve. Meglepte, hogy egyszerre csak fölbukkant valaki, aki az ő munkáival foglalkozik. És persze örült is neki, nagyon segítőkésznek bizonyult, jó néhány dokumentummal ellátott. Ekkor még előtte voltunk a Csirkejáték har- madik (különösebb visszhangot nem verő) kiadásának, és jóval előtte a németországi felfedeztetésének (amely aztán nagy visszhangot vert idehaza is).
2005 elején felajánlott közlésre egy részletet a Jelenkor számára – ahol azokban az években szerkesztőként dolgoztam – a Kutya az országúton című bűnügyi regényből. Erről a könyvről maga is úgy tartotta, hogy már soha nem fogja befejezni, a részlet mégsem volt érdektelen, többek között Pilinszky és Sheryl Sutton figuráját szerepeltette benne. Az utolsó pillanatban nagyon udvarias és barátságos hangon visszavonta a közlést, amiben szerepet játszhatott az én fontoskodó és karót nyelt szerkesztői levelem is, az esetleges változtatások aprólékos magyarázatával.
Keresztesi József
Egerben született, 1970-ben. Gyermek- és ifjúkorát Gyöngyösön töltötte, itt is érettségizett. 1989 és 1994 között magyar-művelődésszervezés szakra járt a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, 1993-tól 1998-ig a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem művészettudomány szakos hallgatója volt. 1998-tól 2000-ig a Déli Felhő című pécsi irodalmi-kulturális folyóiratot szerkesztette. 2001 szeptemberétől 2007 szeptemberéig a pécsi Jelenkor folyóirat szerkesztőjeként dolgozott, azóta szabadúszó.
Kritikáit, esszéit a kilencvenes évek vége óta publikálja, többek között a Jelenkor, a Holmi, a Magyar Narancs és az Élet és Irodalom hasábjain. Emellett verseket, dalszövegeket és szépprózát is ír. Kritikakötete, a Hamisopera 2007-ben, dalszövegeinek gyűjteménye, A Karácsondi út 2009-ben jelent meg. A Pulzus című kritikai kerekasztal-sorozat résztvevőjeként többekkel együtt szerzőként jegyzi a beszélgetések szerkesztett anyagát tartalmazó, Pulzus. Hányat ver a magyar irodalom szíve? című könyvet (2009), Holtszezon, avagy A kis gömböc meséje című drámája pedig Színházi Dramaturgok Céhe Nyílt Fórumának 2012-es kötetében látott napvilágot.
Szerkesztőként számos könyvön dolgozott, a legfontosabb ezek közül Montaigne esszéinek első és második kötete, Havasi Attila kötetei, illetve Bán Zoltán András munkái. Többekkel együtt összegyűjtötte és sajtó alá rendezte a fiatalon elhunyt szegedi művész, Benda Balázs műveit. A Magvető Kiadónál szerkesztőként jegyzi Rubin Szilárd Aprószentek című regényét.
A Szőranya Emlékzenekar és az Új Párduc zenekar alapító tagja és szövegírója, jelenleg a Cabaret Kutuzov nevű társulat tagja.
Forrás: Magvető Kiadó