Ingmar Bergman:
JELENETEK EGY HÁZASSÁGBÓL
Fordította: Osztovits Cecília
*
Bemutató: 2012. december 2., 19:00
*
Marianne – SZÁVAI VIKTÓRIA
Johan – SCHNEIDER ZOLTÁN
Dramaturg: Hárs Anna
Jelmez: Remete Kriszta
Díszlet: Khell Zsolt
Videó: Bálint Dániel
Világítás: Baumgartner Sándor
A rendező munkatársa: Őri Rózsa
Rendező: BÁLINT ANDRÁS
Osztovits Cecília engedélyét a Hofra Kft. (www.hofra.hu) közvetítette.
Ingmar Bergman egy sor nagyszerű film elkészítése után írta és rendezte meg 1973-ban Marianne és Johan történetét, melyben könyörtelen pontossággal és végtelen empátiával beszél két ember kapcsolatának bonyolultságáról. Mint a dráma előszavában írja: „Valahogy megszerettem ezt a két embert, míg velük foglalkoztam. Eléggé ellentmondásosak lettek, néha félénkek, gyerekesek, néha egészen felnőttek. Rengeteg butaságot összebeszélnek, néha meg valami okosat mondanak. Félénkek, vidámak, önzők, buták, kedvesek, okosak, önfeláldozók, ragaszkodók, mérgesek, szelídek, szentimentálisak, kiállhatatlanok és szeretetreméltók. Egyszerre.”
Sokszor szórakoztató, máskor szívszorító jelenetek egy férfi és egy nő szerelmének történetéből. Bergman olyannak mutatja hőseit, amilyenek. Ahogy ő maga mondta a forgatás után: külön örömöt okozott számára a tudat, hogy bosszanthatja vele az összes művészileg kifinomult embert, akik utálnak mindent, ami érthető.
Jelenetek egy házasságból
Az Ingmar Bergman által írt és rendezett Jelenetek egy házasságból eredetileg hat részből álló tévésorozatnak készült 1973-ban. A svédországi bemutató után a sorozat világszerte ismertté vált, amikor elterjedt a hír, hogy a film hatására Skandináviában megugrott a válások száma és kétszer annyi pár fordult házassági tanácsadóhoz, mint korábban.
A tévésorozat elképesztő nézettségi rekordokkal büszkélkedhetett Skandináviában. Bár Bergman soha nem titkolta, hogy a tömegeket célozza művével, filmjének hangos visszhangja még őt magát is meglepte. Nemegyszer előfordult, hogy civakodó párok megállították az utcán, hogy tanácsot kérjenek tőle. Végül kénytelen volt még a telefonszámát is megváltoztatni, hogy véget vessen az állandó zaklatásnak.
Ki is volt Bergman?
Woody Allen, aki olyannyira példaképének tekinti Bergmant, hogy a Férjek és feleségek c. filmje számos a Jelenetek egy házasságból-ra vonatkozó utalást tartalmaz, így nyilatkozott róla: „mindent egybevetve valószínűleg ő a legnagyszerűbb filmművész, mióta feltalálták a filmfelvevőgépet.” És csakugyan: minden idők egyik legnagyszerűbb és legnagyobb hatású filmrendezőjeként tartja őt számon az utókor.
1918-ban született egy protestáns lelkész fiaként. Apja rideg volt és szigorú, nemegyszer verte és megalázta beteges fiát. Nem véletlen, hogy Bergman filmjeinek visszatérő témája az elnyomás, a bűn és a büntetés. Az apja okozta gyötrelmek elől aprólékosan felépített fantáziavilágba menekült.
A színház és film iránti érdeklődése korán megmutatkozott: kilencéves korában egy vetítőgépért elcserélt száz ólomkatonát, ami alapjaiban változtatta meg az életét. Gyerekkorában marionettbábuk és fényjáték segítségével színre vitte Strindberg darabjait; a saját maga által szcenírozott előadásaiban az összes szerepet ő játszotta.
Élete során több mint hatvan dokumentum- és játékfilmet rendezett, ezeknek nagy részét ő maga írta. Színházi rendezéseinek száma is százhetven körül van. A filmhez és színházhoz való viszonyát így foglalta össze: „A színház olyan, mint egy hűséges feleség. A film a nagy kaland – egy költséges, nagyigényű szerető.”
Viharos magánéletének köszönhetően is gyakran került rivaldafénybe. Ötször nősült, mindannyiszor gyönyörű és tehetséges asszonyt vett feleségül, nem is beszélve számtalan, színésznőkkel folytatott viszonyáról.
Hat anyától kilenc gyermeke született, közülük három rendező lett, három színész, kettő író és egy pilóta.
2007-es halála óta visszavonhatatlanul ikonná nőtte ki magár Svédországban. Van már róla elnevezett nemzetközi színházi fesztivál és 2015-től az ő képe díszíti majd a 200 koronást.
Bergman a darab megírása után
„Jó volt elérkezni idáig. Ha másért nem, hát csak hogy bosszantsam az össze művészileg kifinomult embert, akik utálják ezt a teljesen érthető művet, és esztétikai hányingert kapnak már a legelső jelenet után.”
www.radnotiszinhaz.hu