„Valóságfelettiek” – A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig – Válság és újjászületés 1929-ben – Magyar Nemzeti Galéria

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

A Centre Pompidou-val való együttműködés keretében valósult meg a Magyar Nemzeti Galéria legújabb, mintegy 120 műalkotást felvonultató, október 20-ig látogatható időszaki kiállítása, amely a szürrealista mozgalom legismertebb alkotóinak munkásságából kínál ízelítőt.

A képzőművészeti ágak szinte teljes spektrumából, így a festészetből, grafikából, szobrászatból, fotó- és filmművészetből merítő tárlat a mozgalom kereteinek és történetének meghatározó időszakát, az 1929-es évet, annak eseményeit és a hozzá kapcsolódó alkotók munkásságát helyezi fókuszába. Így a kiállításon olyan ismert művészek alkotásaival találkozhatunk, mint Salvador Dalí, Max Ernst, Joan Miró, Yves Tanguy, René Magritte, Pablo Picasso, Alberto Giacometti, Giorgio de Chirico, Francis Picabia, Man Ray vagy André Kertész.

A Galéria C épületének földszintjén látható, hét nagyobb szekcióba rendezett tárlat nem csak a szürrealizmust, mint a két világháború közötti időszak leismertebb mozgalmát, annak irodalmi, és képzőművészeti alkotásait, hanem annak előzményeit is bemutatja. A tematikusan, témaköreit tekintve mintegy spirálisan, hiszen önmagára, a mozgalomra visszautalóan felépített kiállítás külön termet szentel a katalán Salvador Dalí alkotásainak, ahol kiemelt figyelmet kap a Louis Buñuellel közösen készített  Andalúziai kutya című filmalkotásuk is, amely visszatérő elemei Dali művészetében meghatározóak.

A szürrealista művészet remekműveit és a mozgalom kezdeti alkotásainak is teret adó kiállítás lehetőséget ad arra, hogy ezt a rendhagyó látásmódot, alkotói felfogást a lehető legváltozatosabb technikai megoldásokon és művészeti ágakon keresztül is közelebb hozza közönségéhez, és bármely korosztály számára. A kiállítás felépítése külön ügyel arra, hogy az alkotások között a művészeti ágak sokszínűsége, így a költészet, a fotográfia és a szobrászat megjelenése mellett, az alapvetően párizsi kötődésű mozgalom hazai vonatkozású alkotóira, képviselőire, azokra gyakorolt hatása is szerepet kapjon, ha csak utalások, vagy egy-egy alkotás erejéig.

A mozgalom irányzatának megalapítója, teoretikusa, André Breton (francia író, esztéta) gondolatisága szinte végigkíséri a minimum bő órás látogatói figyelmet igénylő kiállítás termeit.  A vele induló, és általa záródó tárlat így öntudatlanul tudatosítja befogadójában a szürrealizmus lényegiségét is, a valóság felettiség, a racionalizmusból, a hétköznapi világból való kiemelkedés lehetőségét, amelyet ő a szavakon át, művésztársai pedig a vizualitás határait átlépve tettek és teremtettek meg kézzel (szemmel) foghatóan. Az arányaira is figyelő tárlat felépítésének elején elhelyezett Francis Picabia festmények  közül a Szfinx című alkotás többrétegűségének esztétikai megjelenésén, és annak részletesen megfigyelhető elemeinél már megtapasztalható, hogy mi mindenen mutat túl ez a látás- és gondolkodásmód. Ezt a vizuális élményt párhuzamba állítva más művészeti ágból választott, de ugyanazon gondolkodásmódban megalapozott irodalmi alkotással érthetjük meg. A tudat felszabadítása, a szabad gondolkodás lényegi kifejezése és annak tartalmi elemeinek kifejezése minden esetben egy erős, szinte azonnal jelentkező, intuitív érzelmi állapotból fakad, amit André Breton: Mindig mintha első alkalommal című versében is megfogalmaz.

André Breton: Mindig mintha első alkalommal 
 
Mindig mintha első alkalommal
Alig ismerlek látásból téged
Az éj bizonyos órájában visszatérsz az ablakomhoz ferdén álló házba
Teljesen képzeletbeli az a ház
Egyik pillanatról a másikra ott
A sértetlen sötétben
Arra várok hogy bekövetkezik ismét az elbűvölő hasadás
Páratlan hasadása
A homlokzatnak és a szívemnek
Minél jobban közeledem hozzád
A valóságban
A kulcs annál jobban énekel az ismeretlen szoba ajtajában
Ahol egyedül jelensz meg nekem
Először teljesen olvadt vagy a ragyogásban
Függöny menekülő angyala
Jázminföldet láttam hajnalban az úton Grasse környékén
Rajta átlós irányú sorban haladtak a jázminszedő asszonyok
Mögöttük a lefosztott növények leomló komor szárnya
Előttük az elkápráztató szöglete
A függöny láthatatlanul fölemelkedik
Rendezetlenül bezúdul az összes virág
Te vagy az viaskodva e túl hosszú az alvásig sosem eléggé borús órával
Mintha ugyanaz lehetnél
Attól eltekintve most hogy talán sohasem találkozom veled
Úgy teszel mintha nem tudnád szemmel tartalak
S oly csodálatosan nem is vagyok már biztos abban hogy tudod
Henyélésedtől szemem könnybe lábad
Halom magyarázat burkolja körül minden mozdulatod
Vadászat ez a mézharmatért
Vannak hintaszékek egy hídon vannak gallyak melyek téged próbálnak megkarcolni az erdőn
A Notre-Dame-de-Lorette utcában egy kirakatban
Van két keresztbe rakott hosszú harisnyába bújtatott szép női láb
S szétnyílnak azok egy nagy fehér lóhere közepén
Van egy selyemlétra a repkényen kiterítve
Van
Hogy jelenléted és hiányod reménytelen egyesülésének
Szakadéka fölé hajolhatok
Fölfedezem a titkát
Hogy úgy szeresselek
Mindig mintha az első alkalommal.

A kiállítás kurátorai: Didier Ottinger, a Centre national d’art et de culture Georges-Pompidou, Musée national d’art moderne igazgatóhelyettese, a szürrealizmus nemzetközileg elismert szakértője. Társkurátorai: Marie Sarré, Centre Pompidou és Kovács Anna Zsófia, a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni Nemzetközi Gyűjteményének vezetője.

A kiállítást magyar és angol nyelvű katalógus kíséri.

A kiállítás a Centre Pompidou-val való együttműködés keretében valósult meg.

A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig – Válság és újjászületés 1929-ben – Magyar Nemzeti Galéria, C épület, földszint – 2019. június 28. – október 20.