Szerző: Varga Bótos Anna
Fotók: László Gábor
A budapesti Goldmark Teremben gyűltek össze a minőségi olvasmányélményre szomjas érdeklődők 2023. november 8-a délutánján, hogy tanúi lehessenek egy nem mindennapi, hiánypótló kötet, Nádor Éva immár negyedik könyve bemutatójának, amelynek különös aktualitást ad, hogy az esemény szinte napra pontosan Budapest létrejöttének, azaz Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulójára (1873. november 17.) esett, ezzel is tisztelegve fővárosunk e jeles jubileuma előtt.
Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke
A könyvnek már maga a címe, a Micsoda évtizedek! is figyelemfelkeltő, mintha valamiféle rácsodálkozást, felkiáltást, felforrósodott lelkesedést közvetítene felénk. Ezt a mondat végi írásjel, a felkiáltójel is jelzi, megerősíti. Miféle évtizedek is lehettek ezek, amelyek 1873-mal, a város egyesítésével kezdődtek, vagy még talán egy kicsivel előbb is, a kiegyezés teremtette konszolidáció kedvező légkörében jöhettek létre olyan feltételek, amelyek nemcsak kedveztek, hanem jelentős lökést, ösztönzést is adtak a város rohamos fejlődésének, a polgáriasodásnak, az iparosodásnak, Európa politikai, gazdasági, kulturális vérkeringésébe való rohamos bekapcsolódásának, igazi lüktető nagyvárosi központtá, fővárossá, sőt világvárossá válásának.
Hogy ezeket a folyamatokat sikerüljön emberközelbe hozni, elengedhetetlen rávilágítani arra, kik is álltak azoknak a társadalmi mozgásoknak a hátterében, amelyeknek eredőjeként megindult ez a soha nem látott mértékű és ütemű fejlődés, fellendülés, városiasodás, amely az élet szinte minden területére kiterjedt: a gazdaság felvirágzása tág teret nyitott a tudományok, az építészet, a művészetek, az irodalmi élet robbanásszerű fellendülésének, melynek nyomán hamarosan pezsgő szellemi élet központja is lehetett Budapest, amelynek kisugárzása messzire kihatott. A város épült, új bérházak, paloták, intézmények, sugárutak emelkedtek ki a semmiből ezekben az évtizedekben, amelyek még ma is meghatározzák fővárosunk arculatát, karakterét.
Ebben a kivételes fejlődésben kiemelkedő szerepük volt a budapesti zsidó polgároknak, elsősorban pedig a zsidó ipari és pénzarisztokráciának, mindenekelőtt a gazdasági alapok, a finanszírozás megteremtésében. „Nádor Éva könyve már csak azért is remek, mert kettő az egyben. Hiszen egyrészt részletesen feldolgozza a három város – Pest, Buda és Óbuda – egyesülésének romantikus előzményeit, az első lépéseket s aztán azt a csodálatosan gyors fejlődést, amely pár röpke évtized alatt a világvárosok sorába röpítette Budapestet.
Nádor Éva
Másrészt felidézi azokat, akik sokat tettek a sikerért, s ebből a sorból most a zsidó polgárokra irányítja a reflektort. Az asszimilációval, majd az emancipációval felszabaduló polgári erők hatalmas lelkesedéssel vetették bele magukat a fejlesztésbe. Romantikus kor volt, ők is úgy gondolhatták, mint az itt élő németek, szlovákok, magyarok, hogy tied a város, magadnak építed. A polgárosodó, s közülük is a nagypolgárosodó zsidók alaposan rajta hagyták kezük nyomát a városon. Sokat megtudhatunk róluk. Ahogy a szerző bemutat néhány más fontos családot is, mintegy keresztmetszetét adva annak a társadalmi csoportnak, amely oly büszke volt magyarságára, városára.” – írja Dési János újságíró könyvajánló méltatásában.
„… a téma óriási, lehetetlen vállalkozás volna a világvárossá válás minden összetevőjét kifejteni, még akkor is, ha a témát a zsidóság szerepére szűkítettem le. Minden egyes témáról, legyen az politikai, társadalmi vagy kulturális, tanulmányok, könyvek tucatjai készültek. Én ebben a könyvben a zsidóság szerepével foglalkozom: mi köszönhető nekik, hogyan járultak hozzá ahhoz, hogy Budapest rövid idő alatt egy korszerű, modern várossá váljon, kik voltak azok, akik izgalmas, új színt hoztak a nagyvárosi kultúrába.„ – summázza az írónő könyvének előszavában.
A kötet fejezetcímei sokat elárulnak a tartalomból: Az első két fejezet történelmi visszatekintésnek ad teret, visszavezet egészen Széchenyiig, akiben már nagyon korán, 1830-ban vetődött fel a városegyesítés gondolata, Világ című könyvében, majd a nagyvilág korabeli történéseibe való rövid kitekintés után a kiegyezés korán át a századforduló és a századelő fontos eseményeinek számbavétele következik a történészek szemével Ahogy a történészek látják fejezetcím alatt. A Világváros született című harmadik részben pedig már arról kaphatunk képet, hogy a kiegyezés és a dualizmuskorának feltételei között milyen lehetőségek nyíltak, hol tartott Budapest és az ország a millenniumi időszakban, hol tartott a polgárosodás folyamata, mik és kik voltak a fejlődés mozgatóerői, motorjai. „Ellentétben az erős polgársággal bíró Angliával és Franciaországgal, Magyarországon a polgárság nem volt jelentős. A zsidóság sok szempontból alkalmasnak bizonyult, hogy ezt az űrt betöltse.
Talán a legfontosabb az volt, hogy történeti okokból ők voltak azok, akik mobil tőkével rendelkeztek, a nemesség vagyona ugyanis nem volt mobilizálható.
A zsidóság kockázatvállaló képessége évszázados küzdelmükből származhatott, hiszen folyamatosan alkalmazkodniuk kellett a változó történeti körülményekhez.” – olvasható az elemzésben.
A továbbiakban a felvázolt történelmi tények és folyamatok alátámasztására e korszak nyolc meghatározó zsidó személyiségével ismertet meg a szerző, akik jelentős szerepet töltöttek be Budapest rohamos fejlődésében, világvárossá válásában. Ők voltak, akik a saját szakterületükön tehetségükkel, zsenialitásukkal, vállalkozószellemükkel örökre beírták nevüket Budapest történetébe, az emberek emlékezetébe. A Richter Gedeon alapította gyógyszergyár ma is sikeresen működik, a villamosvasút és a földalatti Balázs Mór nevéhez fűződik, de ki ne ismerné Weiss Manfréd, Goldberger vagy akár a zseniális bankár, báró Kornfeld Zsigmond nevét és Aschner Lipótét, akihez a Tungsram elnevezése köthető és még sorolhatnánk a gazdasági, társadalmi, kulturális és tudományos élet meghatározó zsidó személyiségeit. Ez utóbbiak közül is kiemelkednek a világhírnévre is szert tett tudósok, orvosok, matematikusok, fizikusok.
Nem feledkezhetünk meg a kor nagy építkezéseiről sem, amelyek mind a mai napig fővárosunk arculatának, városképének emblematikus meghatározói. „Nemigen képezheti vita tárgyát, hogy a zsidó építészek Budapest világvárossá fejlődésében kiemelkedő szerepet játszottak. Az eddigi kutatások egyértelműen kimutatták, hogy a VI. és a VII. kerület ma is álló épületeinek nagyjából felét zsidók építették. Az Andrássy út, a Nagykörút épületeinek tervezőit, építőit a levéltári adatokból ismerjük, a Lipótváros épületeinek legalább felét szintén zsidó származású építészek tervezték.” A kötet ebben a témában is ad számos érdekes információt a várostervezéstől kezdve az ikonikus épületek bemutatásán keresztül, a „láthatatlan zsidó Budapest” megfogalmazás értelmezésén át a zsidó felekezeti épületek áttekintéséig.
A szerző kiemeli azt is, bár „kétségtelen, hogy a tőkés nagypolgárság jelentős részét a zsidóság adta, és a polgárosodásban játszott szerepük meghatározó volt, nem mondhatjuk, hogy a modernizáció egyedül az ő sikertörténetük.” A zsidó emancipációnak és asszimilációnak mindebben óriási jelentősége volt, másrészt a liberális kormányzat teremtette lehetőségeknek, a liberális arisztokrácia szerepének, intézményrendszerének, a zsidó és nem zsidó együttműködésnek.
Különös színfoltja a kötetnek a kor kulturális életének felelevenítése, a zsidók nagyvárosi kultúra formái kialakításában betöltött szerepének áttekintése. „Új kulturális struktúrákat, formákat hoztak létre. A mozik, a kávéházak, a szórakoztatóipar, a sajtó, a könyvkiadás, a mecenatúra mind a nagyvárosi kultúra polgári jellegét tükrözték.” Képet kaphatunk arról, kik voltak az első mozitulajdonosok, és kik voltak a korabeli mozilátogatók, ki tervezte a Párizsi áruházat, melyek voltak a közkedvelt kávéházi „szegletek”. Talán a legtöbb legenda a kávéházak és látogatóikhoz kötődik. A budapesti kávéházak zöme, több mint a fele, zsidó tulajdonban volt. „A vendégkör nagy részét a pesti középosztály alkotta, akik számára a kávé mellett az újság, a biliárd, a sakk és a kártya is jelentős vonzerőt gyakorolt, de a legfontosabb a társasági élet volt. Értelmiségi körökben a kávéház szellemi élete, a tudás és információ volt a legfontosabb vonzerő: ott cseréltek eszmét politikáról, üzletről, napi eseményekről.” Megtudjuk, melyek voltak a leghíresebb irodalmi kávéházak, hol született meg a Nyugat, hol ütött tanyát a Pesti Napló és az Est, s kik voltak ennek a pezsgő szellemi életnek a fő szereplői, sztárjai, kiknek a neve szerepelt e patinás helyek vendégkönyveiben, és kiket szeretünk és olvasunk még ma is szívesen. Innen már csak egy lépés volt a zenés kávéházak, mulatók, orfeumok, kabarék kialakulása, színházak létrejötte, neves alkotók, szerzők működése, legendás színészegyéniségek reflektorfénybe kerülése. Ehhez kapcsolódott szorosan a kiadói tevékenység, a sajtó és a könyvkiadás fellendülése, a művészetek felvirágzása, a sportélet népszerűvé válása.
A Micsoda évtizedek! utolsó nagy fejezetét tizennégy zsidó család bemutatása alkotja Vendégségben a századforduló zsidó polgárainál fejezetcímmel. Közülük hat középosztálybeli és nagypolgári család, nyolc pedig a kispolgárság soraiból került ki. A szerző a könyvbemutatón kiemelte, számára nagyon fontos volt láttatni, hogyan éltek az emberek. Egy városban nemcsak nagyiparosok, nagybefektetők éltek, hanem kisemberek is. Olyan családtörténeteket keresett, „ahol van sztori”, ami megragadja az embereket. Ezeken a családtörténeteken keresztül is megpróbálta megmutatni a polgárosodás folyamatát. Törekedett arra, hogy valamilyen konklúzióra jusson a nagypolgári és kispolgári életvitelt összehasonlítva. A fő vonalakat tekintve azonban megállapítható, hogy a család, az oktatás, a művelődés ugyanúgy fontos volt mindkét társadalmi osztályban, még ha nem is ugyanazon anyagi színvonalon és viszonyok között, de ugyanazok voltak a motivációik. Keményen dolgoztak, mert valamit el akartak és el is tudtak érni. Hosszas és komoly kutatómunkát igényelt mindez, amelynek során helytörténeti munkatársak is nagy segítséget nyújtottak. A hitelességhez nagyban hozzájárultak a leszármazottakkal, családtagokkal való elmélyült beszélgetések.
A könyvet számos, gondosan megválogatott korabeli fotó illusztrálja, amelyek visszavezetik az olvasót ezeknek a századfordulós évtizedeknek a légkörébe, hangulatába, kiegészítve és teljessé téve a leírtakat.
Katz Petra
A könyvbemutatón, amelynek riportere, moderátora Dési János újságíró volt, igazi századfordulós hangulatot varázsolt Masa Tamás és Anita régi közkedvelt pesti slágerek remek előadásával, Katz Petra pedig részleteket olvasott föl a könyvből. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke és Niedermüller Péter Erzsébetváros polgármestere, továbbá a családtörténetekben szereplő családok számos leszármazottja.
Masa Tamás és Anita
Nádor Éva A Micsoda évtizedek! Budapesti zsidó polgárok című most megjelent kötete egyszersmind lebilincselő olvasmány, ugyanakkor alapos, elmélyült és szerteágazó kutatómunkán alapuló, kiemelkedő ismeretterjesztő, összefoglaló és egyben hiánypótló munka. Mondhatnám azt is, hogy kihagyhatatlan. A kötet a szerző korábban megjelent hasonló témájú könyvei (Csillagos házak, Csillagos életek, Öröm fényei) folytatásának is tekinthető. Bátran ajánlható mindazoknak, akiket érdekelnek Budapest egyesítésének, világvárossá fejlődésének körülményei, a polgáriasodás esztendei, az ezzel járó társadalmi mozgások, ezen belül pedig a zsidó kiválóságok, polgárok szerepe azokban a folyamatokban, amelyek Magyarország fővárosát naggyá, híressé tették. A könyv bárhol fellapozható, nem szükséges feltétlenül folyamatában olvasni, érdeklődési körtől függően, minden egyes fejezetrész önállóan is megállja a helyét. Nemcsak szép kivitelű, hanem komoly, hatalmas ismeretanyagot feldolgozó, igazi szenvedéllyel megalkotott, tartalmas munkát vehetnek kézbe az olvasók, amely minden elismerést és gratulációt megérdemel. A Nádor és Társa Tanácsadó Iroda kiadásában megjelent könyv már megtalálható a könyvesboltokban.
https://www.libri.hu/konyv/nador_eva.micsoda-evtizedek.html
