„Mindig csak utólag tudhatjuk, amit játéknak szántunk, tulajdonképpen komoly, s fordítva, amit komolyan akartunk, csak játéknak tekinthető. A bizonytalanság a legszebb és legnagyszerűbb emberi sajátosságok közé tartozik. A bizonytalanság számomra kiindulópont. Semmit nem tudok. Ha viszont ezt képes vagyok felismerni, akkor felismerésem képessé tehet cselekvéseim értelmének és értékének felmérésére is.” – olvashatjuk Nádas Péter Egy próbanapló utolsó lapjai című írásában.
Mától elérhető az eSzínház műsorán a Találkozás (részletek itt: https://eszinhaz.hu/hu/eloadasok/elo/talalkozasok-202212081900), mely az 1980-as évek, sőt talán az egész közelmúlt magyar drámairodalmának egyik legtalányosabb és egyben legfontosabb színházi szövege. Ősbemutatóját egyszerre kísérte nézői lelkesedés és értetlenség, hiszen radikálisan szembement a magyar színház addigi, realista hagyományával és kegyetlen őszinteséggel beszélt az ’50-es évek szörnyűségeiről. Nádas Péter 1979-ben publikált drámája a realitás és a metafizika határán egyensúlyozva meséli el egy asszony és egy fiatalember találkozását, amely során a fiú számára fokozatosan tárul fel a titkokkal teli múlt, kerülnek helyükre a személyes és a kollektív sors mozaikdarabjai.
Ahogy fent idézett írásában Nádas Péter fogalmaz: „Engem a színházban az élő testek között kialakuló viszonyrendszer érdekel. A kép. A kép, de a szónak egyáltalán nem a képzőművészeti értelmében. Az élő test mozgóképe érdekel. Ami a filmhez sem hasonlítható, mert nem sokszorosítható. Az élő emberi test érzékiségéből kialakuló képi érzet érdekel. Ami persze valamiféle történetet is kirajzol, s a történetből gondolat is préselődhet. Olyan szövegvázat igyekeztem létrehozni tehát, amely megengedi, hogy a színész teste legyen domináns a színpadon és ne a szöveg, ne a történet, ne a gondolat, ne a filozófia. Tulajdonképpen nagyon primitív dolog. Ha két ember beszélget, akkor gesztusaik, szemük fénye, testük hőmérséklete és szaga sokkal fontosabb, mint amit szavakkal egymásnak mondanak. Erről könnyen megbizonyosodhatunk, ha mondjuk egy nagyon tartalmasnak érzett eszmecserét magnóra veszünk. A szöveg, önmagában, tartalmatlannak tűnik. Amióta azt a típusú színházat, amelyben veretes irodalmi szövegeket és magvas filozófiákat deklamálnak, avagy tanmeséket rágnak a szánkba, elviselhetetlennek érezzük, a drámai nyelv a köznyelv felé fordult, de érzésem szerint a színpadi beszédnek ez a megújított formája is üres mímelésre, technikázásra szorítja a színészeket – élet akar lenni, holott nem az! –, mert itt is csak jobbára a szájukra, a hangképző szerveikre és az agyukra van szükségük, testük egésze azonban mozdulatlan marad.”
Nádas Péter Vidovszky László zeneszerzővel közösen alkotta meg a darab végleges partitúráját, amelyben szerves egységet alkot a zene és a szöveg. A ma debütáló, kizárólag online megtekinthető előadás a Katona József Színház és az eSzínház közös produkciója (Mária szerepében Fullajtár Andreát láthatjuk, a Fiatalembert Gloviczki Bernát e.h. alakítja), és ennek a sűrű, többértelmű történetnek az újramesélésére tesz kísérletet – ezúttal a film nyelvén. Az előadást Török Marcell rendezte, a produkció zenei vezetője Dargay Marcell.
Jegyek itt kaphatók: https://eszinhaz.hu/hu/eloadasok/elo/talalkozasok-202212081900